Káoszba fulladhat a világ legnagyobb hazatelepülése

Százezrek indulhatnak útnak, hogy visszatérjenek dél-szudáni otthonaikba, miután 2004 végén szerződésben zárta le a 20 éve tartó polgárháborút az arab többségű központi kormány és a déli fekete lázadók. A Szudán egyéb - főként északi - részein nyomorúságos menekülttáborokban tengődő emberek azonban nem kerülnek sokkal jobb körülmények közé az elpusztult infrastruktúrájú térségekben. Az ENSZ szerint nemzetközi segítségre van szükség, hogy a világ legnagyobb visszatelepülése ne okozzon újabb humanitárius katasztrófát a térségben.

Hatalmas népvándorlás vette kezdetét Dél-Szudánban. A hosszú éveken keresztül polgárháború dúlta térségből elmenekült milliók közül százezrek indulhatnak meg egykor elhagyott otthonaik felé azután, hogy 2004 év végén a déli fekete lázadók békét kötöttek az ország arab vezetésével - írja a Guardian.

Sokan közülük azonban nem haza mennek, mivel a több mint két évtizedig tartó harcok miatt túl fiatalok voltak, vagy még meg sem születtek, amikor szüleik elmenekültek, így nem is emlékezhetnek másra, csak a zsúfolt menekülttáborokban leélt évekre.

Az ENSZ becslései szerint mostantól jövő márciusig 580 ezer ember indulhat útnak a világ talán legnagyobb visszatelepülésének kezdetén. A visszatelepülők azonban nem számíthatnak sokkal jobb körülményekre, mint amit a menekülttáborokban megszoktak. Dél-Szudán Afrika legszegényebb térségei közé tartozik, ahol azt a kevés infrastruktúrát is elpusztította a kontinens egyik leghosszabb polgárháborúja, amit a megelőző kevés békés évben teremtettek. Ráadásul a folyamatban lévő darfúri konfliktus elvonja a világ figyelmét a küszöbön álló újabb humanitárius katasztrófától.

Az úton is számos veszély leselkedik a hazatérőkre. Nem elég, hogy Kostiban gyakran három hétig kell várni egy-egy szabad helyre a délre induló nílusi uszályokon, a várakozókat - főleg a nőket - gyakran molesztálják éjszakánként a katonák. Azok sincsenek biztonságban, akik már-már hazaértek. A Nuba-hegységben lévő othonába hazatérő Siham Alamba például arról számolt be a Guardiannak, hogy nem sokkal megérkezésük előtt kormánykatonák egyenruhájába öltözött fegyveresek támadták meg a teherutót, amelyen utaztak. A körülbelül 50 utast kirabolták, akik ráadásul kénytelenek voltak végiggyalogolni az út utolsó szakaszát - 12 órán keresztül.

Az ENSZ humanitárius ügyekkel foglalkozó irodája igyekszik megkönnyíteni a hazatérők dolgát. Azon kívül, hogy megfigyelői ellenőrzik az emberfolyamot, pihenőállomásokat terveznek felállítani, ahol élelmet és éjszakai menedéket biztosítanak a hazafelé tartóknak. A világszervezet munkatársai ugyanakkor figyelmeztették a déli területeket ellenőrző Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom (SPLM) illetékeseit, hogy a túl gyors visszatelepüléssel délre helyezik át a khartumi nyomornegyedeket.

Az SPLM ugyanakkor nagy dilemmában van a Guardian szerint. Büszkeségük, hogy kiharcolták a részleges függetlenséget az északi vezetéstől, azt diktálja nekik, hogy minél több embert csábítsanak, haza a déli állam felépítéséhez. A tavasszal kötött egyezményben lehetőséget biztosított arra a szudáni kormány, hogy a déli területek néhány év múlva szavazhassanak függetlenségükről. Azt ugyanakkor vezető tisztviselők is elismerik, hogy délen, az északon is szánalmas körülmények között menekültek még rosszabb körülményeket találnak.

Északon, hiába vannak kitéve az arab többség diszkriminációjának, mégis iskolába járathatják gyerekeiket és munkát is találnak. Délen azonban erre nem sok lehetőségük nyílna. Ennek ellenére tízezrek keltek már útra. Az ENSZ egy újabb előre látott, de meg nem előzött katasztrófa alakulhat ki, ha nem érkezik nemzetközi segítség.