Átfestik a hajókat a váltságdíjra utazó kalózok

Több hajó és legénysége van jelenleg is kalózok fogságában, akik százezer dolláros váltságdíjakat követelnek. Elsősorban a horgonyzó, vagy lassan haladó hajókat támadják meg a modern kalózok, ha pedig a zsákmányolás nem megy könnyűszerrel, akkor akár gránátvetőket is bevetnek. A legveszélyesebbek most a szomáliai vizek, de a kontinens nyugati partjainál, illetve a dél-ázsiai szorosokban sem lehetnek elég óvatosak a kereskedelmi hajók kapitányai.

A Malaka-szoros és általában a szorosok azért különösen veszélyesek, mert a nagy hajóknak itt le kell lassítaniuk, hogy könnyebben manőverezhessenek a közel fekvő partok között. A lassan haladó hajókat könnyebb utolérni a kalózok által használt kisebb hajókkal, motorcsónakokkal, és felkapaszkodni is könnyebb rájuk. A Malaka-szorosban általános gyakorlat, hogy az óvatosan manőverező nagy hajókat szinte körbeveszik a támadók kisebb csónakjaikkal, főként rossz látási viszonyok közepette, hogy lehetőleg minél tovább észrevétlenek maradjanak. Ha ugyanis sikerül időben riasztani a legénységet viszonylag könnyű elejét venni annak, hogy a kalózok feljussanak a fedélzetre. A hajó időben riasztott legénysége felgyorsíthat, vagy kitérő manővereket tehet, beüzemelheti a tűzoltófecskendőket és a keresőfényeket - ez gyakran elég is a rablók elriasztására.

A kalózok gyakran támadnak horgonyzó, vagy kikötőkben álló hajókra. Előfordul, hogy a horgonyláncon másznak fel a fedélzetre, de előszeretettel használnak kampós köteleket, csáklyákat is. A támadók többsége könnyen mozdítható értékekre utazik, főleg a hajókon tárolt készpénzt viszik el - ha tudják. Előfordult olyan eset - az iraki Umm-Kaszrnál -, hogy egy hajó széfjét egészben elvitték, mivel a kapitány - aki a kombinációt ismerte - elrejtőzött a fedélközben, és a támadóknak nem volt idejük megkeresni. Gyakran ugyanakkor csak értékes színesfémalkatrészeket feszegetnek le a hajótestről, például cink-, vagy alumínium-anódokat, és azokkal lépnek olajra, de előfordul, hogy horgonyköteleket, mentőtutajokat, mentőmellényeket emelnek el tengeri tolvajok.

Elrabolt kapitány, vízbe dobott matróz

Sokszor az egész hajót elrabolják, és átfestve továbbadják, vagy maguk használják. Ilyenkor előfordul, hogy a legénységet megölik, elrabolják vagy valami kisebb hajóba rakják és magára hagyják. Annak a malajziai vonatatónak viszont, amelyet augusztus közepén támadtak meg az indonéz partoknál a Dél-Kínai tengeren, a vízbe dobták az egyik matrózát, akit végül egy közeli hajó mentett ki. A vontatóról és az uszályokról azóta sincs hír.

A leggyakrabban váltságdíjat követelnek a legénységgel együtt elrabolt hajókért, de olyan példa is akadt, hogy csak a kapitányt és az első tisztet ragadták magukkal a kalózok, és csak pénz ellenében engedték el őket. Szomáliában is a váltságdíjra utaznak a különösen erőszakos tengeri rablók. A legutóbbi jelentések szerint a támadók egészen messze kint a nyílt vízen is meg-meglepik a teherhajókat - feltehetően lehallgatják kommunikációjukat, így derítve ki helyzetüket.

A szomáliai tengeri rablók azonban nem várják meg, amíg a hajó valamilyen okból magától lelassít. Egy vagy két gyorsjáratú motorcsónakkal lőtávolságon belül megközelítik, és ha az nem áll meg felszólításukra, gondolkodás nélkül rálőnek a parancsnoki hídra automata fegyverekből, alkalomadtán gránátvetőből. A lelassuló vagy megálló hajóra aztán felugrálnak, foglyul ejtik a személyzetet, átveszik az irányítást, és a part közelébe kormányozzák. A rakománnyal csak ritka esetben foglalkoznak. Persze, ha olyan árut szállítanak, akkor előszeretettel dézsmálják meg a rakteret is.

Számos kalóz igen jól felszerelt fegyverekkel, az említett szomáliai rablók gyakran használnak AK-47-es géppisztolyokat, gránátvetőket, de gyakori, hogy lőfegyver híján bozótvágó késekkel tartják sakkban a legénységet.

Megelőzés fordulással és tűzoltófecskendővel

A fent említett tengerészeti szervezetek ezért ajánlásokat is kiadnak a kapitányoknak és a hajótulajdonosoknak arra vonatkozóan, hogy miként kerülhetik el, vagy csökkenthetik az esélyét a kalóztámadásoknak. Elsősorban a veszélyes térségek elkerülését ajánlják, de a tanácsok között szerepel az is, hogy lehetőleg ne mondják be a rádiós kommunikáció során, mit is szállítanak, és a kikötőkben lehetőleg ne pletykálkodjanak a rakományról az eltávon lévő matrózok.

A megelőzést szolgálja egyfajta vészforgatókönyv kidolgozása és rendszeres gyakorlatok támadások esetére. A kapitánynak gondoskodni kell arról, hogy legyen a hajón egy biztonsági terület, amelyet szükség esetén el lehet zárni a külvilágtól, és így nem tudnak oda bejutni a fedélzetre esetleg feljutó kalózok.

Támadás esetére ajánlják ezeken kívül a különböző kitérő manőverek alkalmazását is, például a hirtelen és erős kormánymozdulatokat, a hirtelen gyorsítást, vagy a tűzoltófecskendők használatát. Az erős vízsugár nem csak lemossa a támadót a fedélzetről, de könnyen kárt tehet annak hajójában is. Lőfegyverek alkalmazását ugyanakkor nem ajánlják a kereskedelmi hajókon.

Ballai Vince