Szokják a gyorséttermi demokráciát az irakiak

Több száz kisebb-nagyobb párt és egyéni jelölt indul a csütörtöki iraki választásokon. A végleges - négyéves mandátummal felruházott - parlament összetételéről szóló szavazás az egyik utolsó lépés abban a folyamatban, amelynek során az USA által Szaddámtól elvett hatalmat visszaadják az irakiaknak. Az országban ugyan még maradnak a külföldi csapatok, de a remények szerint a választás sikere a fegyveres ellenállás végét, az idegen katonaság kivonását és a végleges iraki önállóság megteremtését hozhatja magával.

Csütörtökön, alig egy év alatt harmadszor járulnak az urnák elé az irakiak, ezúttal a végleges parlament összetételéről szavazhatnak. Az emberek azonban kimerültek, nem csoda, hiszen előzőleg 30 éven keresztül egyáltalán nem tartottak választásokat Irakban - jellemezte november végén a közhangulatot a Guardianban, az amerikai hadműveletek idején bagdadi beszámolóiról elhíresült Szalam Pax. Az újságíró olyan gyorséttermi ételhez hasonlítja az iraki "instant demokráciát", mint ami jól néz ki, de aki eszi, nem igazán akarja tudni, miből is készült. Azóta azonban a helyzet valamelyest javult, a blogger szerint úgy tűnik, az irakiak többségében tudatosult: ezúttal négy évre választanak parlamentet és kormányt, ezért sokan elmennek szavazni.

Ezt tűnik alátámasztani, hogy ezt a választást nem bojkottálják a szunnita pártok, nem úgy, mint a januári ideiglenes szavazást, amikor Irakot amúgy is egységes választókerületnek tekintették. Az új választási rendszer szerint mind a 18 tartomány lakossága arányosan képviseltetheti magát a törvényhozásban, ami jelentős előrelépés a Szaddám idején hatalmat még gyakorlatilag egyedül birtokló, de a mostani ideiglenes parlamentben alig maroknyi képviselővel bíró szunnitáknak. Így részvételi aránytól függetlenül egy bizonyos számú parlamenti székhez mindenképp hozzájut a három általuk lakot tartomány: Ninive, al-Anbar és Szalahaddín.

A síita politikai erők ugyanakkor kisebb sikerre számíthatnak, mint a januári szavazáson. Nem csak a választási rendszer átalakítása miatt veszíthetnek helyeket, hanem azért is, mert sokan elégedetlenek az Ibrahim Dzsafari vezette, nagy síita pártok által alakított kormány gyenge teljesítményével. Gátolhatja a sikert az is, hogy Ali al-Szisztani nagyajatollah, a legfőbb iraki síita vallási vezető ezúttal nem adta áldását a voksolásra.

A kurdok ugyancsak tarthatnak attól, hogy elvesztik az előző választáson szerzett 77 parlamenti helyük jó részét. Az alapvetően fiatal összetételű iraki kurd társadalom tagjainak nagy része ugyanis várhatóan nem megy el szavazni, így tiltakozva a széles körű korrupció, a szegényes közszolgáltatások, a munka- és lakáshiány miatt. Pedig a sikertelenség több, az utóbbi időben kivívott kurd előnyt és célt veszélybe sodor: a régió függetlenségét, és a központi kormányzat befolyásának távoltartását, valamint az olajban gazdag, vitatott hovatartozású Kirkuk a kurd régióba integrálásának szándékát.

Nagyobb legitimáció

A nagyobb szunnita részvétel és várható siker ellenére az elemzők szerint nem lesz jelentős változás a politikai palettán, jóllehet az eredmény nagyban befolyásolja majd a koalíciós alkudozást. Az immár négy évre választandó parlament és a majd összeálló kormány azonban, az eddigi két, ideiglenes testületnél jóval nagyobb legitimációval bír majd, mind bel-, mind külföldön. A mostani választások jelentik a végét annak az átmeneti időszaknak, ami Szaddám elűzése után az amerikai fennhatósággal kezdődött. Az új parlament és kormány felállásával véget ér a hatalom átadásának folyamata az irakiaknak, jóllehet az országban lévő amerikai vezetésű haderő egyelőre marad, és az új vezetés is együttműködik az amerikai kormányzat képviselőivel. Általános remények szerint a választás sikere a fegyveres ellenállás végének kezdetét jelentheti, és megindulhat a csapatok fokozatos kivonása is. Más kérdés, hogy hasonló várakozások előzték meg a tavalyi januári választást is, az erőszak azonban azóta nemhogy gyengült volna, hanem tovább erősödött.