Sanyargatott a természet - katasztrófák 2005-ben

Cunami, áradások, hurrikánok, pakisztáni földrengés - nagyjából erről szól az idei év katasztrófáinak története. A néhány komoly pusztítást végző és számtalan kisebb csapás azonban az egész évet kitöltötte, a halálos áldozatok száma pedig összességében a 350-400 ezret is eléri. A pusztítások miatt a pánikkal is küszködtünk idén, bár bőven volt rá okunk, mert a természet megbolondult.

Bár egy összesítés szerint 2004-ben voltak a legsúlyosabb katasztrófák, az idei év is a szélsőségek jegyében telt. Katasztrofális következménye ugyan nem volt, mégis jó példa talán erre, hogy 50 év után újra havat tapinthattak több észak-afrikai arab országban.

Még 2004 legvégén történt, mégis meg kell emlékeznünk a délkelet-ázsiai szökőárról, a cunamiról, a pusztítás valódi mérete ugyanis csak idén vált nyilvánvalóvá.

A 2004. december 26-án Szumátra térségében bekövetkezett, a Richter-skála szerinti 9,15-ös erősségű földrengés váltotta ki a szökőárt, amely 13 ország partjait mosta el teljesen. Az ENSZ adatai szerint 223 ezren haltak meg, vagy tűntek el, 1,8 millióan maradtak otthon nélkül, igaz, egyes számítások szerint a halálos áldozatok száma a 300 ezret is meghaladta. A legnagyobb pusztítást Indonézia Aceh tartományában végezte az ár, ahol 170 ezren haltak meg. Az újjáépítés a felajánlott 13,5 milliárd dollárból indult meg.

A cunami azonban nem csak a pusztítás miatt volt rettenetes, de egész éven át tartó rettegést is keltett. Egymást érték a hamis cunamiriadók vagy a jelentéktelen hullámoktól való rettegésről szóló hírek. Már januárban újabb pánikot okozott a cunami, akkor Chilében, igaz, hamar kiderült, hogy téves riasztásról van csak szó. Utána indonéz szigeteken és Thaiföldön menekültek a lakók, mert attól féltek, hogy a celebeszi földrengést cunami kíséri. De még augusztusban is hírnek számított a Japán partjait ostromló 10 centi magas cunami.

Indonéziát nem csak a cunami súlytotta. Tavasszal földrengés végzett indonézek ezreivel, két hétre rá pedig tűzhányó veszélyeztette Indonézia egyes térségeit, ami miatt 25 ezer embert kellett kitelepíteni. Igencsak rájárt a rúd Romániára is 2005-ben. Ha a halálos áldozatok számát nem is, a természeti csapások sokféleségét tekintetbe véve Románia az év egyik legszerencsétlenebbül járt országa. Februárban a hó zárt el 60 települést a külvilágtól. Áprilisban települések százait öntötte el az ár, ami több tucat halálos áldozatot is követelt. Júliusban megint a víz okozott gondot, többen meghaltak a heves esőzések következtében, nem sokkal később pedig hőhullám kínozta a románokat. Szeptemberben a napokig tartó esőzések még a román Parlament épületét is beáztatták, a hatalmas esők nyomán kialakult árvízben többen meghaltak.

Az árvizek és esőzések egyébként is súlyos gondot okoztak a világ minden táján. Pakisztánban, Afganisztánban, Indiában - ahol egy átszakadt gátról szóló álhír miatt agyontapostak 16 embert -, Vietnamban és Közép-Amerikában is százakat öltek meg. Dél-Európában pedig a szárazság, erdőtüzek százai keserítették meg a helyiek életét.

Szellemvárosokat hagytak hátra a hurrikánok

Az igazán súlyos és fenyegető katasztrófákra azonban augusztus végéig várni kellett. A turisták ezreit elűző júliusi mexikói Emily hurrikán szinte jelentéktelen volt a nyár végén Amerikára zúduló viharokhoz képest. A Katrina hurrikán augusztus végén teljesen letarolta New Orleans-t, a város a mai napig nem tért magához igazán a pusztításból. Az amerikai zene egyik bölcsőjének tartott nagyváros 80 százaléka teljesen víz alá került, a kaotikus helyzetben fegyveres bandák vették át az irányítást így végül a város teljes kiürítése mellett döntöttek. A pusztítás súlyát még tovább növelte, hogy az amerikai katasztrófavédelem állítólag előre jelezte, hogy egy erős hurrikán milliókat sodorhat veszélybe. A Katrina több mint ezer áldozatot szedett.

A Katrinát követő Ophelia csak kis közjátéknak tekinthető a minden idők legerősebb trópusi viharává duzzadó Rita hurrikán előtt, amely szintén az Egyesült Államok keleti részét fenyegette. Több millió ember kelt útra szeptember végén, hogy elkerülje az újabb pusztítást, igaz, néhány őrült kísérletező a Katrina által okozott pusztításon felbuzdulva a helyszínen próbálta átvészelni a hurrikánt. Végül a Rita a szárazföld fölé érve hamar lecsendesedett, bár a pusztítás kisebb volt a vártnál, így is több várost a földdel tett egyenlővé a vihar. A Stan és a Wilma még megtépázta Közép-Amerikát, ezeket a viharokat azonban már szinte rutinosan fogadták a helyiek. Persze nem csak Amerikára csaptak le nagy viharok. A délkelet-ázsiai térségben és Kínában is számos tájfun fenyegetett. Kínában nem egyszer százezreket, sőt milliókat keleltt kitelepíteni a viharok miatt.

Ázsia azonban egész más miatt került az érdeklődés középpontjába. Alig telt el két hét a Rita pusztítása után, a híreket máris a pakisztáni földrengés uralta. Bár a pakisztáni kormány igyekezett nyugtatni a kedélyeket, folyamatosan azt állították, hogy az áldozatok száma nem haladja meg a 25 ezret, a segélyszervezetek végül több mint 87 ezer halottról számoltak be. A problémákat csak tovább súlyosbította, hogy a segélyek nem nagyon jutottak el Pakisztánban, több hegyvidéki térségben pedig szinte teljesen elfelejtettek, hetekig nem érkeztek meg a mentőalakulatok és tízezerek várták fedél nélkül a kőkemény telet.

A sok pusztítás után az év végi kínai folyószennyezés és az iráni repülőgép-katasztrófa, amikor egy katonai gép csapódott az iráni főváros egyik lakóházába, szinte már nem is tudta sokkolni a hírolvasókat.

Sáling Gergő