Megint számítunk az oroszoknak

Újra fontossá vált Moszkva számára Magyarország, amely gyakorlatiasan viszonyul az egykori megszállók utódaihoz: nem firtatja az esetleges demokratikus hiányosságokat, nem üti bele az orrát az orosz külpolitikai akciókba, és mindezért cserébe gyümölcsöző üzleti együttműködésre számíthat. Vlagyimir Putyin orosz államfő budapesti látogatása kapcsán az [origo] számba vett néhány, az orosz-magyar kapcsolatokat érintő kérdést, és bemutatja a rejtélyes orosz vezetőt.

Nem merték vagy nem akarták meghívni Magyarországra éveken át a legfőbb orosz vezetőt. Legalábbis erről tanúskodik, hogy orosz államfő utoljára 1992 novemberében járt Magyarországon. Akkor Borisz Jelcin látogatott el Budapestre, hogy bocsánatot kérjen az '56-os szovjet beavatkozásért és hogy megállapodjon a magyar vezetéssel arról, hogy a magyarországi szovjet csapatkivonással kapcsolatban mindkét fél kölcsönösen lemond az egymással szemben támasztott követeléseiről.

Utána hosszú csönd következett, 1995 és 2002 között pedig már kifejezetten nagy lyuk tátong a magyar-orosz felső szintű találkozók sorában. Abban a hétéves időszakban - a Horn- és az Orbán-kormány idején - még kormányfői szintű találkozók sem voltak.

Bár a kapcsolatfelvétel szinte egyből a Medgyessy-kormány hatalomra kerülése után megkezdődött, szűk 14 év után a mostani az első alkalom, hogy hivatalban lévő orosz elnök beteszi a lábát Magyarországra. Már ez is elegendő volt ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin érkezése komoly figyelmet váltson ki, az pedig csak tovább fűszerezi a helyzetet, hogy Putyin épp a magyar választási kampány kellős közepén érkezik hozzánk. Igaz, Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő azt mondta, míg Tony Blair brit miniszterelnök közelmúltbeli látogatása egyértelműen a kampánynak szólt, Putyin esetében határozottan nem erről van szó, hanem a két ország kapcsolatának javításáról. Feltéve, hogy ez valóban így van, az [origo] a találkozó kapcsán számba vett néhány kérdést, amely fontos lehet a két ország viszonyában.

Gázfüggőség - ami a csövön kifér

A legaktuálisabb az orosz gázszállítások ügye, miután az orosz-ukrán gázár-vita komoly aggodalmakat szült Európában, így Magyarországon is. Sokan attól tartanak, hogy Oroszország a gázszállításaitól függő államokra a gázcsapokon keresztül fejthet ki politikai nyomást. Az [origo]-nak korábban nyilatkozó Csaba László közgazdász szerint viszont az oroszoknak legalább annyira, ha nem jobban van szükségük van az európai felvevő piacra, mint annak az orosz gázra. Az Ukrajnával szembeni keménykedés oka pedig szerinte inkább keresendő abban, hogy Moszkva már nem kap annyi ellenszolgáltatást Kijevtől, hogy fenntartsa a kedvezményeket.

Visszatért könyvgyűjtemény

Az orosz elnök látogatásához kötődik az is, hogy múlt héten hatvan év után visszatért Magyarországra a sárospataki könyvtár nagy értékű gyűjteménye. A református könyvtár legértékesebb darabjai hatvan éve kerültek a Szovjetunióba, de csak a rendszerváltás után indultak el a tárgyalások a visszaszolgáltatásról. Az erről szóló, orosz törvényt januárban fogadta el az orosz törvényhozás.

Sz. Bíró Zoltán történész a NATO- és az EU-csatlakozást említette ezzel kapcsolatban, amikor alkalmazhatták volna politikai fegyverként a gázcsapokat az oroszok Magyarország ellen, de nem tették. A szakértő szerint ugyanakkor célszerű függetlenedni, de erre a következő 10-15 éven belül nem valószínű, hogy sor kerül, így marad a kölcsönös bizalom hosszú távon való fenntartása.

Magyarország már tett - igaz, még csak igen kezdetleges - lépéseket a függetlenedésre: a parlament február elején fogadta el a gáz biztonsági készletezésére vonatkozó törvényjavaslatot, amely szerint 2010-re 1,2 milliárd köbméter gáz tárolására alkalmas tárolót kell építeni. A várhatóan 150 milliárdos költségű beruházást állami és magánbefektetők közösen finanszírozzák. Napirenden van gázügyben a magyar-horvát együttműködés is, a január végi közös kormányülésen tárgyaltak a két ország gázszállító rendszereinek esetleges összekötéséről, és felmerült egy gázterminál létesítésének lehetősége is az Adriai-tenger partján, ahol cseppfolyós formában fogadnának Észak-Afrikából érkező gázt.

Demokráciadeficit - ne szólj szám

Oroszországot a gázügy előtt is sok kritika érte, főleg az Egyesült Államok részéről - az úgynevezett demokráciadeficittel, vagyis a jogállami hiányosságokkal kapcsolatosan. Tavaly tavasszal például a Moszkvába látogató Condoleezza Rice aggodalmat keltőnek nevezte a Kreml törekvéseit az igazságszolgáltatás és a média befolyásolására, sőt az amerikai külügyminiszter figyelmeztette Putyint, hogy ne próbálkozzon az orosz alkotmány módosításával annak érdekében, hogy harmadszor is elnök lehessen.

A demokratikus értékek, a jogállam fontosságát előszeretettel hangoztató magyar politikusok ugyanakkor tartózkodnak Oroszország bírálatától. Igaz, ebben nem különböznek a legtöbb nyugat-európai politikustól, akik szintén csak elvétve - vagy pedig egyáltalán nem - fejezik ki aggodalmukat az állítólagos oroszországi jogsértések, a média befolyásolása, a csecsen lakosság elnyomása vagy éppen magánvállalatok elleni jogi akciók kapcsán.

Juscsenko - a lengyelek nyíltan támogatták

Akadnak persze, akik keménykednek, ilyen például Lengyelország, amely aktív szerepet vállalt az ukrajnai narancsos forradalomban, és segíteni próbálta az oroszok ellenlábasát, az elnöki posztot végül is elnyerő Viktor Juscsenkót. A lengyelek támogatják azt a kezdeményezést is, hogy a Balti-, a Fekete- és a Kaszpi-tengeri térség fiatal demokráciáinak bevonásával szövetséget hozzanak létre az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében. Erről tavaly nyáron folytak tárgyalások a Krím-félszigeten, ahol az új Demokratikus Választás Közössége nevű formáció létrehozását vitatta meg Ukrajna, Lengyelország, Grúzia és Litvánia.

Miután Magyarország igyekezett távol tartani magát a hasonló kezdeményezésektől, Sz. Bíró Zoltán szerint Oroszországgal megvan a kölcsönös bizalom és a korrekt politikai kapcsolat. A történész a magyar hozzáállást pragmatikusként jellemzi, mondván, hogy a hazai politikai vezetés nem tesz általánosító megjegyzéseket Moszkvára.

Ennek a hozzáállásnak hozadéka az is, hogy jelenleg Magyarország a térségben betöltött valós súlyánál komolyabb szerephez jutott az orosz külpolitikában és gazdaságban. A csehek ugyanis nem nagyon vesznek tudomást róluk - bár az utóbbi időben javuló és bővülő kapcsolatokról érkeztek hírek -, a lengyelekkel pedig a fent említett okok mellett a konzervatív vezetés és a történelmi múlt is belejátszik a hűvös viszonyba.

Kereskedelem - megy az üzlet

Ma egy orosz üzletember "nem kap szívgörcsöt", ha magyar üzleti partnerrel kell együttműködnie, vagyis kisebb az esélye annak, hogy bürokratikus akadályok merülnek föl - érzékelteti Sz. Bíró Zoltán, hogy a jó orosz-magyar politikai viszony az üzleti életben is éreztetheti hatását.

Ezt számok is alátámasztják, a történész szerint ugyanis a két ország közötti kereskedelmi forgalom 2002 után máig 40 százalékkal nőtt. A KSH adatai is hasonló tendenciáról tanúskodnak: e szerint a 2004 januárja és novembere közötti időszakhoz képest 2005 hasonló időszakában 34,3 százalékkal bővült a behozatal és 26,3 százalékkal a kivitel Oroszország felé. A kiviteli és behozatali forgalom több mint egymilliárd dollárt tett ki 2005 januárja és novembere között.

Kóka János gazdasági miniszter pedig hétfőn arról beszélt, hogy tavaly 33 százalékkal több, 1,2-1,3 milliárd dollár értékű magyar áru talált vevőre Oroszországban, miközben az onnan származó behozatal 4,7-4,8 milliárd dollár volt. A miniszter szerint "az orosz piacot mint a számunkra egyik leggyorsabban bővülő piacot tartjuk számon".

Kóka János közölte, Oroszországban a magyar vállalkozások által befektetett tőke értéke eléri a 100 milliárd forintot. A miniszter úgy vélte, a lakásépítésben, az egészségügyben, az oktatásban és az agráriumban adódó üzleti lehetőségeket kell elsősorban megragadniuk a magyar vállalkozásoknak. A politikai kapcsolatok jelentősége Oroszországban fontosabb, mint más piacokon, ezért kell az orosz elnök mostani látogatását lobbi tevékenységre is kihasználnia a politikának és az üzleti szférának - mondta.

A látogatást ugyanakkor várhatóan Putyin is kihasználja lobbizásra. Az [origo]-nak nyilatkozó Sz. Bíró Zoltán szerint ugyanis a gázügy mellett szóba kerülhet a paksi üzemidő meghosszabbítása, a metróprojektek vagy a Malév privatizációja is.