Makacs ellenállók leckéztetik az USA-t

Feladta a leckét Washingtonnak az atomügyben tanúsított makacsságával Irán. Az USA eddig minden olyan országban tudta érvényesíteni akaratát, ahol veszélyben érezte a békét vagy sötét titkokat sejtett: Afganisztánt és Irakot hadseregével kényszerítette térdre, míg Líbiában és Szudánban elég volt fenyegető fellépése. A legcsökönyösebb ellenállókkal, Kubával, Észak-Koreával és Iránnal azonban meggyűlik az amerikai diplomaták baja.

"Egyetlen más állam sem jelent nagyobb kihívást számunkra, mint Irán" - jelentette ki múlt heti szenátusi meghallgatásán Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter. Bár Rice hetek, hónapok óta a legkülönbözőbb módokon igyekszik körülírni minden nyiltakozatában, hogy mekkora fenyegetést jelent Irán a világbékére, múlt heti kijelentése tulajdonképpen látványos elszólás. Irán komoly nehézségek elé állítja a világ nagyhatalmait. Elsősorban nem is az általa jelentett - eddig maradéktalanul se nem bizonyított, se nem cáfolt - fenyegetés miatt, hanem azért, mert ügye látványosan megosztja a döntéshozókat.

Ezt bizonyítja az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai (az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Oroszország és Nagy-Britannia) közti hétfői tárgyalás. A rövid hétfői tanácskozás gyakorlatilag semmilyen eredményt nem hozott. Bár készült egy brit-francia javaslat, amely - kínai hírügynökségi jelentések szerint - többek között azt tartalmazta, hogy Irán 14 napot kapjon a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenőrzéseinek ismételt engedélyezésére, ezt a felvetést Oroszország nem találta elfogadhatónak.

Kedden délután újabb tárgyalási forduló következik, azonban az előrelépés kétséges. Az USA Iránnal szemben 1995-ben bevezett gazdasági embargója megerősítésével egyértelműsítette álláspontját. Irán azonban ismét megkereste Moszkvát és az oroszországi urándúsításról szóló, a hétvégén Teherán által felrúgott tárgyalások ismételt megindítását javasolta. Bár Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kiábrándítónak nevezte az iráni taktikázást, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a tárgyalások eredményre vezetnek.

Az iráni ügy komoly fejtörést okoz a nagyhatalmaknak, ez tulajdonképpen az elmúlt évtizedek legkiélzetettebb nagypolitikai játszmája: az ENSZ Biztonsági Tanácsát ugyanis lényegében még nem tették próbára ilyen kiélezett helyzetben.

Erőtlen erősek

Az orosz külügyminiszter például hétfőn és kedden is keményen bírálta Washingtont is. Szergej Lavrov szerint az amerikai diplomácia a teheráni politikai vezetéssel kapcsolatban felmerült aggályait akarja rendezni az atomhelyzet kiélezésével. Kedden pedig már azt is megüzente, hogy Oroszország az öt környező állam kivételével senkit nem akar látni a Kaszpi-tenger térségében. Ezek a nyilatkozatok is erősítik azokat a várakozásokat, miszerint Oroszország - Kínával együtt - nem engedi, de mindenképpen a végsőkig akadályozza majd, hogy szankciókat hirdessenek a számukra kiemelt stratégiai jelentőséggel bíró Iránnal szemben. Erre két megoldás létezik: az egyik egy esetleges orosz/kínai (esetleg közös) vétó, a másik, hogy az ügy nem jut el olyan szintre, hogy szükség lenne a szankciókra.

Az első lehetőség tökéletesen ellentmond a BT eddigi gyakorlatának. A BT 60 éves működése alatt összesen 257 vétót jelentett be az öt állandó tag valamelyike. Ezeknek jelentős része azonban a volt Szovjetunió akciója, amivel nem szövetséges államok tagfelvételét blokkolta. Számos jelentéktelen ügy is feltűnik a megvétózott határozatokban. Szintén jelentős az arab-izraeli konfliktusokban elmarasztalást sürgető határozatok ellen emelt amerikai vétók száma. Az elmúlt 15 évben vissza is szorult ennek a fegyvernek a jelentősége, mindössze 16 olyan ügy volt, ami vétózással végződött, de egyik eset sem jelentős biztonságpolitikai esemény volt, az ilyen ügyekben kerülték az összetűzést a nagyhatalmak.

A második megoldás sem tűnik azonban valószínűnek. A Washington Post értesülései szerint ugyanis az amerikai kormányzat rengeteg energiát fordít az iráni rendszer megdöntésének kidolgozásába. Az amerikai lap úgy tudja, hogy Bush külön szakértői csapatot tart fenn, amelynek az a feladata, hogy kifejezetten az iráni üggyel kapcsolatban segítse az amerikai diplomáciát. A szakértők tanácsára kerül például egyre inkább előtérbe az a megfogalmazás is, hogy Washingtonnak nem az irániakkal, hanem az iráni vezetéssel van vitás ügye. Ezzel párhuzamosan megnövelték annak a csoportnak a létszámát is, amely az amerikai külügyminisztériumban az iráni kérdéssel foglalkozik.

A Washington Post szerint az amerikai kormányzat egyelőre diplomáciai megoldáson dolgozik. Newt Gingrich korábbi republikánus képviselő, a Pentagon védelmi bizottságának tagja szerint évről évre növekszik az Irán által jelentett fenyegetés. "Remélem a kormányzat úgy határoz, hogy valami döntőt lép... Megvan a térségben a katonai erőnk, ha esetleg szükségünk lenne rá. A kérdés éppen az, hogy szükségünk lesz-e" - mondta Gingrich a Washington Postnak.

A diplomáciai nyomásgyakorlásnak azonban fontos elemei a BT által kiszabható szankciók. A helyzet feszültségét Kofi Annan ENSZ-főtitkár egy hétfői interjúban úgy jellemezte: "A tagoknak különösen elővigyázatosnak kell lenniük, bármilyen döntést hozzanak is, az precedens értékű lesz. Tettük vagy tétlenségük komoly hatással lesz a jövő eseteire." Annan szerint egy esetleges patthelyzet felbátoríthatja Észak-Koreát és más államokat is. Ennek pedig feltehetően nem örülne Washington sem, hiszen eddig minden szépen haladt.