"A sportok iránti szerelmem a legnagyobb erősségem" - állította magáról egy interjúban az 52 éves Alekszandr Grigorjevics Lukasenko fehérorosz elnök, aki 1994 óta vezeti az országot. Lukasenko tényleg hokibolond. Ha alkalma van rá, minden nap felcsatolja a korcsolyát és fogja az ütőt. Egyes mezben játszik, külön csak neki fenntartott kispadon ül, az ellenfelei politikusok, vezető hivatalnokok és üzletemberek - tartja a a fehérorosz legenda. Állítólag mindig nyer, egészen pontosan nyernie kell, de szerény, győzelmét nem ünneplik.
Az országban mindenfelé sorra épülnek a jégcsarnokok, ahol játszani lehet, így akkor sem kell lemondania kedvenc szenvedélyéről, amikor elhagyja Minszk melletti villáját és vidékre utazik. Ebben is a volt szovjet berendezkedés iránti csillapíthatatlan vonzalma testesül meg. Az országban tervutasításos rendszerben termelnek a gyárak és mezőgazdasági üzemek. A vállalatok 80 százaléka állami kézben van. Munkanélküliség szinte nem létezik, tavaly a hivatalos statisztikák szerint 1,9 százalék volt, a foglalkoztatás gyakorlatilag teljes. "Mindenki kap munkát, aki dolgozni akar" - mondja az elnök.
Ez az egyik legnagyobb fegyvere. Az állam által kiutalt fizetések és nyugdíjak pontosan érkeznek. Bár az átlagkereset alig haladja meg a 200 eurót (52 ezer forint), a mesterségesen alacsonyan tartott áraknak köszönhetően ez viszonylag kényelmes megélhetésre elegendő. Az életszínvonal magasabb Belorussziában, mint Ukrajnában vagy Oroszországban. Az állami statisztikák szerint a gazdasági növekedés 9 százalék körül mozog, tavaly 20 százalékkal nőttek a reálkeresetek, a GDP három év alatt megduplázódott, az inflációt 36 százalékról a negyedére szorították vissza.
"Azt kell mondanom, hogy Fehéroroszország ma a legstabilabb és legdinamikusabben fejlődő ország Európában... Jelenleg mi gyártjuk a világ összes traktorának 6 százalékát, a műtrágya 9 százalékát" - nyilatkozta a kínai tévének Lukasenko. Szerinte az országot gazdasági ereje teszi kiemelten fontossá Európában. "Az ország fejlődik, az ország él" - jelentette ki a történelemtanárból lett kolhozelnök.
Lukasenko kritikusai szerint korántsem ilyen jó a helyzet. "Nem vagyunk szexik" - magyarázta a Guardiannak Andrej Szannikov korábbi fehérorosz külügyminiszter, mi a legfőbb gond országával. Lukasenko ellenfelei szerint a gazdasági növekedés átverés, annak jelentős részét az orosz asszisztálásnak köszönhetik.
Minszk még mindig baráti, 47 dolláros áron kapja például a földgázt, amiben szerepe lehet, hogy Lukasenko - apróbb viharok mellett - stabil kapcsolatot ápol Moszkvával, a két ország között szoros az együttműködés, Borisz Jelcin idején még az egyesülés gondolata is felmerült. Fehéroroszország az egyetlen olyan volt szovjet tagköztársaság, amely hű is maradt Moszkvához, és nem is kacsingat nyugat felé. Olcsón érkezik az országba a nyersolaj is, amit egy fehérorosz-orosz megegyezés értelmében fehérorosz üzemekben finomítanak és adnak tovább jóval magasabb áron a nyugati országoknak. A bevételen Minszk és Moszkva osztozik.
Bár a foglalkoztatottság csaknem teljes körű, a termelékenység szinte értelmezhetetlen. A Guardian riportere szerint nem ritka látvány, hogy egy utcán 4-5 utcaseprő dolgozik. Végigseprik. Utána megint végigseprik. Egészen addig azt az utcát seprik, amíg a műszak véget nem ér. Nehéz ennél mélyebbre látni a fehérorosz gazdaságba, de a hangulat mindenképp a szovjet időkre emlékeztet.
George W. Bush amerikai elnök szerint Lukasenko Európa utolsó diktátora. A fehérorosz elnök azonban szívesebben hívatja magát Nagy Jótevőnek vagy Batkának, azaz Apának.