Úgy, hogy "a puszta földön kelle hálni" - írta Úti jegyzeteiben a költő, aki a tisztújítás miatt akkor igen zsúfolt városban a földön kényszerült aludni, s ahol, mint lejegyezte "Másnap kineveztettem, és fölesküdtem táblabírónak... Isten és Gömör-megye kegyelméből."
A rimaszombati házon a múlt század kezdetei óta emléktábla jelölte a költő egyéjszakás szálláshelyét, amelyet most a Rimaszombat és Vidéke, valamint a Gömörország nevű polgári társulás Református Tudományos Gyűjteményével és a Simonyi Alapítvánnyal összefogva a város segítségével felújított, hogy azt a továbbiakban során egyfajta "szellempalotaként" működtesse, s hogy annak falai között a város művelődéstörténetének nagy alakjait állandó kiállítás keretében idézze fel, egyszersmind az utódok, tollforgatók és egyéb művészek alkotóházaként is kínálja.
A felújított Petőfi-ház avatóünnepével véget ért az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem egyhetes gazdag rendezvénysorozata, melynek keretében Nemesradnóton szobrot állítottak Radnóti Miklósnak, magyar-szlovák együttműködési történész kerekasztal-beszélgetést, a két nép kapcsolatainak szellemi hátterét, valamint a felvidéki roma közösség "asszimilációjának, leszakadásának és gettósodásának" okait vizsgáló szakmai fórumot is rendeztek.
A résztvevők megemlékeztek az 1956-os magyar forradalom évfordulójáról, jeles kortárs írók részvételével a "kultúra regionalizmusáról", a nagyenyedi és az illyefalvi kollégium történetéről, számos, a regionális együttműködés lehetőségeit kínáló kérdésről tanácskoztak, és olyan történelmi helyeken tettek múltismereti túrákat, mint Betlér, Karasznahorka, Rozsnyó vagy Berzéte - mondta el B. Kovács István történész, muzeológus, az egyik főszervező.