"Szó sincs reálpolitikáról. Egészen egyszerűen színtiszta józan észről beszélünk" - írta az amerikai külpolitika kihívásairól szóló, Timesban megjelent cikkében Robert M. Gates egykori CIA-főnök, az amerikai védelmi miniszteri poszt várományosa. Gatestől a legtöbben azt várják, hogy az egyik legkonzervatívabb amerikai kormánypolitikusnak ismert Donald Rumsfeld keménysége és hajlíthatatlansága után egy kis gyakorlatiasságot visz az amerikai védelmi és külpolitikába.
Gates több szempontból is kitűnően alkalmas erre a feladatra. Egyrészt a - Rumsfeld távozását többnyire örömmel figyelő - amerikai lapok szerint az öreg neokonzervatív héja tökéletes antitézise. Míg Rumsfeld szerette - a Time szerint - nyersen, tolakodóan és agresszíven kinyilvánítani a valósággal néha bizonytalan viszonyban álló, szerinte egyetemes igazságot, addig Gates gyakorlatias és realista, ami ráadásul megnyerő modorral és jó humorral társul.
Ezenkívül szereti a világos beszédet. Egyik sokat vitatott húzása volt, hogy a CIA elemzőrészlegének vezetőjeként új nyelvezetet honosított meg a politikusoknak kiküldött jelentéseknél, mert attól tartott, hogy a korábbi akadémikus formulákat az elemzőkön kívül senki nem érti, és így fontos információk sikkadhatnak el.
A közérthetőség Gates egyik kedvenc intelme a politikai vezetők és az állampolgárok viszonyában is. Szerinte ugyanis megéri elmagyarázni az embereknek egy-egy bonyolult helyzetet, mert akkor jobban megértik majd azt is, mit miért csinál a kormány. "Washingtonnak - és a médiának - fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy alábecsülik az emberek felfogóképességét" - írta a Timesban.
Sokan egyenesen azt várják Gatestől, hogy új irányba állítja az USA egész közel-keleti politikáját, ahol a Rumsfeld által nagyban meghatározott elmúlt 6 évben kevés előrelépés történt. Gates nyitottnak tűnik a váltásra: már 2004-ben figyelmeztette a washingtoni vezetést, hogy az Iránnal szemben követett, minden hivatalos kapcsolatfelvételtől és engedékenységtől ódzkodó amerikai politika önpusztító, ami csak erősíti a teheráni vezetést. Gates szerint már rég engedni kellett volna az iráni atomprogrammal kapcsolatos meddő birkózásban és lehetővé kellett volna tenni az atomenergia békés felhasználását, ha cserébe Teherán lemond az atomfegyverek fejlesztéséről. Tavaly pedig azért bírálta az amerikai kormányt, mert nem volt képes végrehajtani iraki terveit és sikerrel lezárni az iraki küldetést.
Kérdés azonban, hogy mennyit tud majd Gates megvalósítani önálló elképzeléseiből - ha a demokrata többségű kongresszus és szenátus egyáltalán elfogadja jelölését -, ismerősei szerint ugyanis egyik legjellemzőbb vonása, hogy sokkal jobb beosztott, mint főnök. Egyik volt munkatársa szerint Gates "feketeöves bürokrata", mindent megtesz főnökei akaratának teljesítéséért. Egykori beosztottja szerint Gates "nem szokott hozzá, hogy elmondja a teljes igazságot a hatalomnak", hiszen valamilyen formában mindig azt mondja, amit hallani akarnak.
A CIA-jelentések nyelvezetének reformja bírálói szerint például egyszerűen azt a célt szolgálta, hogy felpuhítsák és a politikusoknak is emészthető formában alakíthassák a hírszerzési információkat. Kétségtelen, hogy Gates pályafutása során hat elnököt szolgált, és mindig elégedettek voltak a munkájával. Sokan ezért egyszerűen csak úgy emlegetik: a kaméleon.