Őszinte színvallást vár az USA a kaméleontól

Nyíltsága és közérthetősége miatt dicsérik az amerikai védelmi miniszteri poszt várományosát, Robert M. Gatest, akitől sokan azt várják, hogy az USA egész közel-keleti politikáján változtat. Az egykori CIA-főnök, aki még Mihail Gorbacsovnál is kihúzta a gyufát, az elmúlt években bírálta az USA iráni és iraki politikáját. Kritikusai szerint azonban Gates könnyen visszavehet a kritikus hangnemből, mert úgy változtatja a színét, mint a kaméleon, könnyen alkalmazkodik környezetéhez, ha ez az ára, hogy főnökei kedvére tegyen.

A Gates kinevezése miatt aggodalmaskodók hangját erősítheti eddigi pályafutása is. Az elmúlt években a texasi egyetem igazgatójaként alig vett részt a kormányzati munkában - mindössze néhány bizottság tagjaként tűnt fel -, és több befolyásos állást is visszautasított: eredetileg neki szánta George W. Bush elnök a belbiztonsági miniszteri posztot és a kémszervezetek tevékenységét felügyelő főigazgató székét is. Az 1990-es évek első harmadáig azonban a legbelső kormányzati körökhöz tartozott.

Pedig eredetileg egész kormányzati pályafutása viccnek indult, az indianai egyetemen toborzó CIA-ügynököknek csak azért mondott igent, mert épp nem volt jobb dolga, és arra gondolt, legrosszabb esetben is van egy fizetett ingyenútja Washingtonba. Aztán megragadt a CIA-nél, a munkát szovjetelemzőként kezdte, de gyorsan haladt előre. Lehúzott pár évet Washingtonban a Nemzetbiztonsági Tanács szakértőjeként és a mindenkori elnök közvetlen munkatársaként, de az 1980-as években visszatért a céghez. Igazi karrierje ekkor kezdődött, akárcsak a nagy kavarások ideje, amikor Gates azt is bizonyította, nem hiányzik belőle a konzervatív washingtoni héják vérvonala sem.

Gates a gyanú szerint a CIA számos piszkos ügyében érintett volt. Egy CIA-ről szóló könyv szerzője például azt állítja: ő találta ki azt az elméletet, hogy a pápa elleni 1981-es merényletkísérlet a KGB akciója volt, holott az egész CIA tudta, hogy ez nem igaz. De beszállt az 1980-as évek közel-keleti ügyeskedéseibe is, ami majdnem karrierjébe került. Érintett volt az Irán-kontra ügyben, ami az évtized legnagyobb amerikai belpolitikai botránya volt.

Kiderült ugyanis, hogy az iraki-iráni háborúban a konzervatív vallási vezetők által irányított Iránnal szemben Szaddám Huszeint támogató amerikai külpolitika háta mögött a CIA is ügyeskedik. A kémszervezet úgy döntött, hogy fegyvert ad el Iránnak, cserébe néhány libanoni szélsőségesek fogságában lévő ügynöke szabadon bocsátásáért (az iráni-libanoni párhuzam lényege, hogy a teheráni vezetés már akkor is szoros kapcsolatot ápolt a Hezbollahhal), illetve némi pénzért. Az üzletet le is bonyolították, és a bevételből a nicaraguai kommunistákkal küzdő szélsőjobboldali kontrákat pénzelték.

A botrány még magát Ronald Reagan elnököt is kellemetlen helyzetbe hozta. A CIA akciójáról semmit sem - vagy csak keveset - tudó elnök ugyanis a televízióban mondott beszédében tagadta a vádakat, majd pár nappal később, szintén a televízióban kénytelen volt beismerni, hogy a kémfőnökök tényleg ügyeskednek a háttérben. Az Irán-kontra kivizsgálására létrehozott bizottság megállapította azt is, hogy a CIA az iráni fegyverüzlet mellett kábítószerrel is kereskedett, aminek bevételei szintén a kontrákhoz csordogáltak.

Rumsfeld már nem kell

A vizsgálat során felmerült az ekkor már helyettes CIA-igazgatóként dolgozó Gates érintettsége, de ezt végül nem sikerült bizonyítani. Csak annyit állapítottak meg, hogy Gates beosztásából adódóan tehetett volna a történtek ellen, illetve több olyan emberrel közvetlen kapcsolata volt, akit elmarasztaltak a CIA piszkos ügyletei miatt. Ennek ellenére megúszta, igaz, a CIA 1987-ben megüresedő igazgatói székét nem foglalhatta még el.

Az 1980-as évek végén állítólag részt vett annak az információcserének a lebonyolításában, amikor az amerikai hírszerzés titkos információkat osztott meg Szaddám Huszein titkosszolgálatával, ami később jelentős segítséget jelentett Szaddám számára Kuvait lerohanásakor. Gates kerrierépítését azonban nem törte meg egyik botrány sem.

Összes rossz húzása ellenére ő lett minden idők legfiatalabb CIA-igazgatója 1991-ben. A posztra maga az elnök, idősebb George Bush jelölte, és Gates a demokraták tiltakozása ellenére is megkapta a posztot. Ő lett a CIA első olyan vezetője, aki nem politikusból lett kémfőnök, hanem a cégnél kezdte pályafutását, méghozzá a legalsó szinten, igaz, kinevezésében a korabeli kommentárok szerint jelentős szerepet játszhatott, hogy előtte 17 évig valamilyen formában mindig közeli munkatársa volt az amerikai elnöknek, ezen a terepen pedig jól teljesített. Egy a CIA-nál vezető tisztséget betöltő barátja szerint előmenetelében nem kis szerepet játszott, hogy Gates "remekül tud hallgatni".