"Nem vagyok diktátor. Csak morcos arcom van" - állította magáról Augusto Pinochet, a Chilét 17 éven át kemény kézzel vezető tábornok. Az egykori diktátor vasárnap - sokadszor - szívrohamot kapott, jelenleg kórházban kezelik, állapota állítólag súlyos, de stabil.
A végzet asszonyai
Augusto José Ramón Pinochet Ugarte 1915-ben született Valparaísóban. A középiskola elvégzése után anyja tanácsára a katonai akadémiát választotta, majd folyamatosan tört felfelé a ranglétrán. A BBC szerint töretlen előmenetelét annak köszönhette, hogy hidegen hagyta a politika. Pedig állítólag már az 1950-es évektől részt vett kommunisták elleni szervezkedésben, felesége - aki egy ismert chilei politikus lánya volt - pedig csak még inkább felkeltette az érdeklődését a politika iránt.
1973-ban a chilei vezérkar tagja lett, majd augusztus végén Salvador Allende elnök őt nevezte ki vezérkari főnöknek, hogy alig egy hónap múlva, szeptember 11-én már bombáztassa az elnöki palotát és rohamot indítson a kormány ellen. Az ostrom során maga Allende állítólag öngyilkos lett, bár halálának pontos körülményei máig nem tisztázottak.
Nem világos az sem, hogy Pinochetnek milyen szerepe volt Allende rendszerének megdöntésében. Maga a tábornok visszaemlékezéseiben azt állította, hogy ő vezette a puccsot, a korszak más befolyásos tisztjei közül azonban többen is azt mondták, hogy Pinochet véletlenül csöppent bele a szervezkedésbe pár nappal a katonai fellépés előtt.
A vérben fürdetett demokrácia
Annyi biztos, hogy Allende halála után átvette a kezdeményezést. Bezáratta a parlamentet, betiltotta a baloldali pártokat és a szakszervezeti tevékenységet. Filozófiája az volt: "a demokráciát néha vérben kell fürdetni", ennek a jelmondatnak pedig tökéletesen eleget tett.
Szigorú cenzúrát vezetett be, és kemény eszközökkel fellépett Allende hívei ellen. A puccs utáni napokban "halálkaraván" járta az országot, amely az előző rendszer több tucat magas rangú támogatójával végzett. 1990-ig tartó uralma alatt hivatalos adatok szerint 3197 ember lett politikai gyilkosság áldozata, több mint ezren eltűntek, ezreket bebörtönöztek, megkínoztak vagy száműzetésbe kényszerítettek.
Pinochet fejébe vette azt is, hogy egész Dél-Amerikából kiűzi a kommunistákat, ezért a bolíviai, a brazil, a paraguayi, az uruguayi, majd később az argentin katonai vezetéssel szövetkezve részt vett a Condor-hadműveletben, amelynek célja a latin-amerikai országok megtisztítása volt a balos befolyástól.
A kommunizmus káosza
Pinochet rendszere legnagyobb eredményének azt tartotta, hogy jó hazafiként megmentette az országot a "kommunizmus káoszától", támogatói azonban gazdasági reformjait tartják a legtöbbre. Pinochet ugyanis neoliberális gazdaságpolitikát hirdetett, amivel sikerült felpörgetnie a chilei gazdaságot. Eredményeiről még a nemrég elhunyt Nobel-díjas amerikai közgazdász, Milton Friedman is elismeréssel beszélt.
A Pinochet rendszere elleni tiltakozás az 1980-as évek elején erősödött fel, 1986-ban merényletet kíséreltek meg ellene, de bukására az évtized végéig várni kellett. A tábornok 1988-ban veszítette el azt a népszavazást, ami újabb 8 éves elnöki hatalmat juttatott volna neki, majd két évvel később távozott az elnöki székből is, de tábornoki rangját megtartotta.
Katonai pozícióját arra használta fel, hogy védje a diktatúra vezetőit a felelősségre vonástól. A hadsereg éléről 1998-ban távozott, egy nappal később azonban már örökös szenátornak nyilvánította magát.
Nem beszámítható
Vesszőfutása is ekkor kezdődött. Egyre romló egészségi állapota miatt ugyanis Nagy-Britanniába utazott gyógykezelésre, ahol őrizetbe vették spanyol állampolgárok meggyilkolásának vádjával. 16 hónap után azzal az indokkal engedték el, hogy nem megfelelő az egészségi állapota egy perhez.
Pinochetet azóta többször megmentette rossz szíve és hajlott kora. 2002-ben például a chilei legfelsőbb bíróság azért nem járult hozzá, hogy pert indítsanak ellene, mert úgy ítélte meg, hogy szellemileg nem beszámítható.
A jelenleg ötödik házi őrizetében lévő Pinochet a múlt hét szombaton ünnepelte születésnapját, amikor életében először ismerte el "politikai felelősségét" az uralma alatt elkövetett cselekményekért. Akkor beszélt rossz egészségi állapotáról is. "Ma, amikor már megvannak számlálva a napjaim, egyértelművé akarom tenni, hogy senkire nem haragszom, és mindennél jobban szeretem a hazámat" - mondta.