Fegyverek nyelvén beszélnek az olajmocsár kalózai

Álarcos banditák garázdálkodnak a Niger folyó torkolatvidékének mocsaras labirintusában. Az olajvezetékeket megcsapoló, olajmunkásokat rabló fegyveresek szerint az olajbevételeket lefölöző nigériai kormány és a környezetet tönkrevágó olajmultik kizsákmányolják a helyieket: visznek mindent, amiből pénzt lehet csinálni, de csak szegénységet és mérgezett ivóvizet hagynak hátra. A banditákra egyre több helyi tekint szabadságharcosként. Még akkor is, ha már csak a fegyverek nyelvén értenek.

"Oda még mi sem merészkedünk" - mutatott a Niger folyó szövevényes torkolatvidéke felé egy katonai naszád kapitánya Warri közelében, majd - ahogy az amerikai Time újságíróját szállító hajó továbbevickélt - lassan elhúzta ujját a torka előtt, hogy egyértelművé tegye: sokan sosem térnek vissza a mocsárvidékről. Az elmúlt hónapokban pokollá vált az élet a Nigéria déli részén elterülő hatalmas - 50 ezer négyzetkilométernyi, azaz Magyarország több mint felét kitevő - mocsaras vízi labirintusban. Mindenre elszánt banditák vívnak véres harcot a külföldi olajcégekkel, a létesítményeiket védő nigériai hadsereggel és biztonsági szolgálatok embereivel.

Még a halak is kisebbek

A térség egyetlen igazi kincse az olaj, amit külföldi társaságok tucatjai termelik ki. A konfliktus forrása is ez: sok helyi közösség szerint elfogadhatatlan, hogy az évtizedek óta zajló olajfúrás hasznából alig jut valami az itt élő embereknek. A Niger-delta ugyanis a felmérhetetlen hasznot hajtó olajüzlet ellenére Nigéria egyik legszegényebb régiója. Az olajipar leglátványosabb eredménye a térség legfőbb elelmiszerforrását jelentő halászat lassú kimúlása. A helyiek szerint a szennyezések miatt nem csak kevesebb a hal, de kisebbek is a példányok. Nem is beszélve arról, hogy az ivóvizet szivárgó olaj és savasesők mérgezik.

A mocsárvidéken tavaly szaporodtak meg az olajlétesítmények elleni támadások. Eleinte szabotázsakciókat hajtottak végre a főleg helyi fiatalokból álló fegyveres csoportok, azaz olajvezetékeket robbantottak fel vagy olajlétesítményeket rohantak le. Az ilyen akciók célja zsákmányszerzés volt: a feketepiacon értékesített olajból saját felszerelésüket fejlesztették a banditák.

A támadások olyan nagymértékű kiesést jelentettek a nigériai olajipar - a világ hatodik legnagyobb termelője - számára, hogy a Niger-deltában dúló válság begyűrűzött az olaj világpiacára is. A banditák a napi 2,5 millió hordós nigériai termelés ötödét - más becslések szerint harmadát - csapolták meg, ami nagyban hozzájárult a magas olajárhoz.

Tavaly ősz óta azonban fokozatosan új irányt vett az erőszak. Több fegyveres csoport védelmi pénzt szed, mások olajcégek munkatársait rabolják el vagy ölik meg. Idén több tucat külföldi munkást ragadtak el a mocsári fegyveresek, a legutóbbi túszejtés múlt hét végén történt, amikor három olasz és egy libanoni olajmunkást ejtettek fogságba. Váltságdíj helyett azonban néhány korábban bebörtönzött vezetőjük szabadon bocsátását követelték a túszok életéért cserében. A nigériai hatóságok szerint az akciók egyik legaggasztóbb vonása éppen az, hogy az indítékok közül a nyereségvágyat egyre inkább kiszorítja a politika.

Keveset látnak

Az 1950-es években feltárt olajkincsen a nigériai állam a becslések szerint havi 3 milliárd dollárt kaszál, a teljes évi olajbevétel pedig a nigériai GDP 40 százalékát is eléri. A nigériai export legnagyobb részét - több mint 90 százalékát - is az olaj adja. Ehhez képest a térség számos településén se elektromosság, se tiszta ivóvíz, se kórház nincsen. A hatalmas ipari termelés ellenére pedig a környéken élők körében magas a munkanélküliség, ami folyamatos utánpótlást jelent a fegyveres csoportoknak.

A helyi közösségek évtizedek óta küzdenek az igazságosabb elosztásért, eddig eredmény nélkül. A nigériai kormány régóta ígéri az olajban gazdag tartományok fejlesztését, 2000-ben külön ezzel foglalkozó bizottságot is felállítottak, de még ennek egyik vezetője is azt mondta: a térség problémáihoz képest jelentéktelen eredményeket tud elérni az olajcégek bevételének 3 százalékát a költségvetéstől érkező 235 millió dollárral kiegészítő testület. Sőt, előfordul, hogy semmilyet. A programot támogató pénzek ugyanis sokszor hónapokat késnek, máskor meg egyáltalán nem érkeznek meg.

Ráadásul nyelik a pénzt a korrupciós csatornák is. A Time szerint százmilliókban mérhető az az összeg, ami az olajcégek kimutatásaiban befizetett adóként jelenik meg, a tartományi vagy központi költségvetésekből azonban már szőröstül bőröstül hiányzik.

De még maguk az olajcégek is elkeserítő képet festenek a Niger-delta helyzetéről. Hiába állítják azt a térségben dollármilliárdokat befektető cégek - van itt üzeme többek között a Chevronnak, az Agipnak és az Exxonnak is -, hogy a környezeti károk nagy részéért a vezetékeket felrobbantó, olajfinomítókat támadó fegyveresek a felelősek. A térség legnagyobb termelőjének számító Shell egy 2004-es jelentésében úgy értékelte a helyzetet, hogy a Niger-delta "keveset lát az előnyökből".

Fegyverek nyelvén

Pedig a brit cég külön akciótervet készített a környezeti károk csökkentésére, iskolaépítésre, helyiek kiképzésére, egészségközpontok létesítésére, csak tavaly 80 millió dollárt költött fejlesztésekre. A BBC szerint azonban a befektetéseket félig elkészült kórházak, üresen kongó iskolák jelzik, a pénz jelentős része sosem találja meg a rászorulókat.

A fegyveres bandák pedig ügyesen használják ki a vidék 20 milliós lakosságának egyre növekvő elégedetlenségét. A konfliktusfigyeléssel foglalkozó Internationa Crisis Group (ICG) nevű szervezet szerint a fegyveres akciók egyre nagyobb támogatást élveznek, sokan már úgy tekintenek az emberrablásokra, robbantásokra, mint az elnyomók elleni szabadságharcra és ez érezhetően felbátorítja a fegyvereseket is.

A következő hónapok pedig nem ígérnek semmi jót. Az egyik legnagyobb szervezet, a Mend (Movement for the Emancipation of the Niger Delta - Mozgalom a Niger-delta felszabadításáért) véres akciókat helyezett kilátásba a héten esedékes nigériai OPEC-találkozó idejére, az ICG szerint azonban az igazi feszültségeket a jövő tavaszra kiírt választások szítják.

Egyre több a gyanús szövetség, sok politikus igyekszik magának kisajátítani a fegyveresek célját, azaz a tartomány olajkincsei feletti ellenőrzés visszaszerzését, a korrupció letörését. Vagy épp az egyelőre kevesek által támogatott, de egyre népszerűbb teljes függetlenség kivívását. Az indulat nagy része a vezető posztokat elfoglaló kormánypárt, a People's Democratic Party és Olusegun Obasanjo elnök ellen irányul. Egy milicista szerint a jelenlegi helyzet nagyon egyszerű. A kormány tagjai az elmúlt években bizonyították, hogy "a szavakból nem értenek. Hát akkor majd talán megértik a fegyverek nyelvét".

Sáling Gergő