A potyautason múlik a szerb EU-vonat sorsa

Szerbia a politikai szürrealizmus melegágya - állítja az Economist és a megállapítás első ránézésre is igaz. A hétvégi szerbiai választások legnagyobb esélyese egy hágai börtönben ülő nacionalista vezér pártja. Vojislav Seselj radikálisaival szemben az Európa felé kacsintgató reformerek állnak, a két legnagyobb politikai erő között pedig a mindenkinél bevágódni igyekvő Vojislav Kostunica kormányfő dönthet. A kérdés csak az, hogy a mindkét szavazótáborral kacérkodó Kostunica kit választ.

"Nem Eurostar, nem TGV... ez egy nagyon-nagyon lassú vonat" - érzékeltette európai szupervonatokra húzott hasonlatával Olli Rehn, az EU bővítési biztosa tavaly ősszel, hogy ha Szerbia megfeszül, akkor is rengeteget kell tennie, hogy az Európai Unió tagja lehessen. Pár nappal a vasárnapi szerbiai választások előtt azonban úgy tűnik, hogy maguk a szerb vezetők sem pontosan tudják eldönteni, hogy fel akarnak-e szállni erre a vonatra és ha igen, akkor melyik irányban utaznának rajta.

Az ember, aki ott se volt

A választás legnagyobb esélyesének tartott nacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) feltehetően sehová nem menne. Az SRS-t a legtöbb közvélemény-kutatás győztesnek jósolja, pedig a párt szellemi vezére, Vojislav Seselj Hágában raboskodik, ahol a háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi bíróság előtt vonják felelősségre. Etnikai tisztogatással vádolják, ő azonban tagadja ezt.

A 2003-ban önmagát feladó Seselj népszerűsége a hágai rabság ellenére vagy talán éppen azért átható, amit plakátok és falfirkák egész sora jelez a szerb utcákon. "Nem tudom, hogy háborús bűnös-e, de ő legalább szerb érdekekért harcol" - mondta Seseljről a BBC-nek egy belgrádi férfi.

Seselj december elején éhségsztrájkba kezdett az elleni tiltakozásul, hogy a hágai bíróság szabályokhoz kötötte a védelmét ellátó ügyvédekkel való érintkezését. A sztrájk híre hamar elérte Szerbiát, ahol többezres tüntetéseken nyilvánították ki az emberek szolidaritásukat. "Nem csak az életéért harcol... Vojislav Seselj Szerbiáért harcol" - írta le az együttérzés legfőbb okát az SRS egyik képviselője.

A nacionalista jelszavakkal taroló, a gazdasági visszaélések és a korrupció visszaszorítását ígérő, illetve Szerbia területi integritását foggal-körömmel védő SRS politikája annak ellenére áll győzelemre Szerbiában a felmérések szerint, hogy több oldalról érik kemény támadások. Leghatékonyabban talán Vojiszlav Kostunica kormányfő nyesegeti az SRS szavazótáborát, aki - pártjával, a Szerb Demokrata Párttal (DSS) együtt igazi potyautas lehetne Rehn vonatán.

A potyautas

Kostunica igyekszik alternatívát nyújtani minden irányba. Egyszerre vallja magát nacionalistának és a reformpártinak, azt mondja, hogy hajlandó együttműködni az EU-val, de nem ragaszkodik mindenáron ehhez sem. Próbálja meglovagolni a hazafias érzelmeket és igyekszik bevágódni a hányattatott balkáni múltat hátrahagyni akaró, európai közeledésre vágyó reformereknél.

Politikai akciói hemzsegnek az ellentmondásos lépésektől. Ő volt például az egyik legnagyobb szorgalmazója az új szerb alkotmány tavaly őszi rohamléptekben történő elfogadásának. Az épp csak - a szerb kormány kritikusai szerint csalások sorozatával - átszenvedett új alkotmány kimondta, hogy Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen része, amiről egyetlen szerb kormány sem mondhat le önként.

A húzás épp elég volt ahhoz, hogy pár hónappal késleltetni lehessen a nemzetközi döntést a tartomány sorsáról. A látványos akció a megfigyelők szerint egyértelműen két célt szolgált: egyrészt segített elkerülni azt a lemoshatatlan szégyent, hogy Kostunica kormányzása alatt veszítse el Montenegró után Koszovót is Szerbia, másrészt pedig a nacionalisták szemében növelte a kormányfő hitelét.

Szintén a hazafias érzelmeket ápolók felé tett gesztusnak tartják sokan, hogy a szerb kormány kimondva vagy kimondatlanul de dacol az EU akaratával a háborús bűnösök kiadatásának ügyében. Az EU tavaly tavasszal azért függesztette fel a Szerbiával folytatott társulási tárgyalásokat, mert a szerb vezetés semmilyen eredményt nem tudott felmutatni Ratko Mladic tábornok kézrekerítésében és az EU szerint ez a kollaboráció vádját veti fel, amit a kormány természetesen tagad. "A polgárok vannak rácsok mögött Ratko Mladic helyett. Mladic azért van szabadlábon, mert Kostunica így akarja" - vádolta meg a kormányfőt a liberálisok vezére, Cedomir Jovanovic.

Kostunica ugyanakkor legalább ennyire játszik a másik oldalra is. Újévi üzenetében például azt mondta: fő célkitűzése 2007-re, hogy Szerbia társult tagja lehessen az EU-nak. Ezen kívül próbált egy csapással két legyet ütni az alkotmányról szóló népszavazással is, ahol a kormány némileg érthetetlen módon azt állította, hogy a Koszovó megtartását segítő alkotmány a kulcs az EU-ba is. "Azt ígérték, hogy Koszovó Szerbia része marad, Szerbia pedig az EU része lesz. Nehéz megmondani, melyik ígérettől vagyunk messzebb" - hűtötte le a kedélyeket a belgrádi Danas című lap.

A harmadik utas

Kostunica pártjához hasonló, de annál kicsit jobb eredményt jósolnak a felmérések Boris Tadic államfő Demokrata Pártjának (DS). A DS a nagy pártok közül a reformok és az uniós integráció legelkötelezettebb híve. Ennek ellenére Kostunica helyzete a választások előtt két nappal kényelmesnek tűnik.

A mérleg nyelve

A 2003-ban meggyilkolt Zoran Djindjic elnök reformelképzeléseit a legtisztábban Tadic demokratái és a liberálisok tudnák továbbvinni - mondta az [origo]-nak Juhász József, a Magyar Tudományos Akadémia Balkán-tanulmányok központjának szakértője. A DS-nek és a liberálisoknak azonban a jelek szerint nem lesz meg az abszolút többségük, így várhatóan Kostunica lesz a mérleg nyelve.

Kérdés, hogy mennyire tud hiteles partner lenni akár egy nacionalisták, akár egy reformerek által vezetett kormányban Kostunica és a DSS azután, hogy mindkét táborban igyekezett maximálni szavazatait. Az Economist már tavaly ősszel is azt írta, hogy "a balkáni politika kezd szürreális formákat ölteni", ami ha lehet, azóta csak még fokozottabban igaz lett.

Ha kíváncsi rá, hogyan fest ez a szürreális kép testközelből, kövesse az [origo] szerbiai riportsorozatát: járja be velünk a Vajdaságot, jöjjön velünk Belgrádba és nézze meg, hogyan fest a Nyugat-Balkán ma!