Az első módosítás nagy vitákat váltott ki, mivel Chirac, akit az elmúlt években többször korrupciós vádakkal illettek, nem volt hajlandó bírósági felszólításoknak eleget tenni. Az alkotmánymódosítás értelmében megmaradt a hivatalban lévő elnök mentelmi joga mindenféle igazságszolgáltatással és adminisztratív hatósággal szemben, ez azonban nem vonatkozik rá automatikusan mandátuma lejárta után.
Ugyanakkor a jövőben kezdeményezni lehet leváltását, amennyiben "nem tesz eleget hivatali kötelezettségeinek". Korábban csak hazaárulás büntette miatt lehetett Franciaország elnökét leváltani.
A módosítást 449:203 arányban fogadta el a francia törvényhozás két háza, 217 honatya, köztük az ellenzékben lévő szocialisták tartózkodása mellett. Az indítvány ellenfelei szerint túlságosan kapkodva dolgozták ki és szavaztatták meg a módosító javaslatot csupán azért, hogy Chirac még mandátuma lejárta előtt az utolsó pillanatban teljesítse egy 2002-es ígéretét.
A halálbüntetés eltörlésének az alkotmányba való iktatása szimbolikus jelentőségű, mivel azt már 1981-ben, nem sokkal Francois Mitterrand elnökké választása után eltörölték és 1985-ben visszavonhatatlanná is vált, miután Franciaország aláírta az európai emberi jogi konvenció 6. jegyzőkönyvét, amely megtiltja a halálbüntetés alkalmazását. Ezt a módosítást csaknem egyhangúlag 828:26 arányban fogadták el. Ennek kapcsán Robert Badinter, aki 1981-ben Franciaország igazságügy-minisztere volt, a honatyák tapsvihara közepette méltatta a néhai Mitterand elnök bátorságát és politikai akaratát.
A harmadik módosítás Új-Kaledóniáról szólt. A módosítás szerint a tengeren túli terület választópolgárainak körét befagyasztották az 1998-as állapotnak megfelelően a tartományi választások esetére. Akik e dátum után telepedtek le a szigeten, nem vehetnek részt e helyi voksoláson. A módosítás a kanak függetlenségiek követelését tükrözi, akik attól félnek, hogy marginalizálódnak saját földjükön.