Üdvözöljük a falanszterben!

Soha nem látott mértékben népesednek a városok a fejlődő országokban. A megapoliszokban mérhetetlen gazdagság koncentrálódik, hétköznapi közlekedési eszköz a helikopter, egymást érik a felhőkarcolók. Fentről is látni azonban, hogy a puccos negyedeket szutykos nyomortanyák szorongatják. Bár a bűzös sikátorokban felnövő nemzedék nem tudja, de a jövő városát nem az égbe szökő paloták, hanem a földhözragadt bádogviskók jelentik. Járja be a világ négy megapoliszát, ahol a többségnek a városi lét egyet jelent a csatornabűzzel, a bűnözéssel, a koszos odúkkal és a guberálással! Merüljön el a modern utópiában!

Hol van?

Az nyugat-indiai Mahárásztra állam partján.

Mekkora?

Területe 648 négyzetkilométer, összesen 17 millió ember él itt, népsűrűség 26 250 fő/négyzetkilométer (2001).

Mikor alapították?

A város területe már a kőkorban is lakott volt, első írásos emléke az ókori görög Ptolemaioszhoz köthető, aki Heptanesiaként (Hét sziget fürtje) említi a települést. A hét szigetet a brit uralom alatt a 19. század első felében egyesítették úgy, hogy feltöltötték az őket elválasztó csatornákat és mocsarakat. Ez a gyakorlat később is folytatódott: a 20. század elején további szigeteket csatoltak így a város területéhez. A települést a brit uralom alatt kezdték Bombayként emlegetni, 1995-ben nevezték át Mumbainak, mert ez jobban visszadja az eredeti elnevezést, amely egy hindu istennőre utal.

Hogyan nőtt a lélekszám?

Lakossága 1911-re már egymillió fölött volt, 1971-ben megközelítette a hatmilliót, a '90-es évek elejére tízmillió fölé emelkedett.

Bűnözés

2004-ben 301 rablást, 7134 tolvajlást, 3247 autólopást, 2969 betörést, 250 gyilkosságot regisztráltak. 2006 első felében 170 rablást, 5953 tolvajlást, és 133 gyilkosságot jelentettek a hatóságok.

Mennyi szegény lakik benne?

A Világbank adatai szerint a város lakosságának közel 54 százaléka él nyomornegyedekben. Becslések szerint naponta 100-300 család költözik be a városba, többségük a szegénynegyedekben telepszik le.

Ragyogás

Mumbai az indiai gazdasági élet egyik motorja, kereskedelmi főváros. Az összes indiai jövedelemadó 40, a vám 60 százalékát itt szedik be, a városon keresztül bonyolódik indiai külkereskedelmének 40 százaléka. Az eredetileg főként textilipari nagyváros a '80-as évektől kezdve egyre többfajta iparág otthona lett: egészségügyi, számítástechnikai céget települtek be, kiemelkedő lett a gyémántcsiszolóipar.

A település India szórakoztatóipai fővárosa is. Az ország legtöbb televízós és műholdas társaságának található itt a székhelye, ahogy sok nagy kiadóvállalat is ide települt. Mumbai az indiai filmipar szülőhelye és központja, itt található Bollywood (az indiai Hollywood). Itt élnek India gyakran istenként tisztelt mozisztárjai.

A kereskedelem virágzik, a szolgáltatóipar pedig olyan fejlett, hogy a közelmúltban például újfajta taxikat mutattak be: női sofőrökkel, csak nőket szállítanak. A fehér-ezüst színre festett kocsikkal működő társaság neve Forsche, a Porsche és az angol 'for she' (jelentése: 'neki', nőnemben) összevonásából. A nemzetközi nőnapon bemutatott kocsikban nagyobbak a tükrök, van bennük sminkkészlet, körömlakklemosó, és tárolóhely a női magazinoknak. Féfriak csak 12 éves korig szálhatnak be.

Szutyok

Mumbai legnagyobb nyomornegyede egyben Ázsia legnagyobbika is, és a világban a második helyen áll (Nairobi szegénységbe merült városrészei mögött). A Dharaviban több mint egymillió ember tengeti életét. A helyi folklór szerint úgy lehet megtalálni a negyed szívét, ha az ember követi a bételdiót rágó helyiek vérvörös köpéseinek nyomát.

A negyed a város vezetőinek és az ingatlanfejlesztőknek szemében csak egy zavaró koszos folt, valójában azonban ez Mumbai tüdeje. A helyiek munkája nélkül a város belefulladna saját mocskába - írja a brit Observer. A negyedben legalább 15 ezer egyszobás cég működik, amelyek elsősorban a város szemétdombjairól származó hulladékot dolgozzák fel. A sikátorokban mezítlábas utcagyerekek talpalnak fel és alá hatalmas - üveget, műanyagot, kartonpapírt rejtő - csomagokkal. Minden utcácska kapalácsolástól, fúrástól, forrasztástól visszhangzik. Sötét figurák ülnek nyakig ellepve autóakkumulátorok, számítógépalkatrészek, fénycsövek, golyóstollak, műanyag zacskók, papírdobozok között, akkurtátusan szétválogatva azokat az újrahasznosításhoz. A negyedben dolgozzák fel Mumbai műanyaghulladékának 80 százalékát. Itt nem ismerik azt a szót, hogy szemét, csak a kidobott műanyagból 10 ezer ember él meg, a szemétbiznisz összesen 250 ezer emberenek ad munkát és megélhetést.

Dinesh Sarin egyike a virágzó szemétbiznisz sikeres vállakozóinak. Vállakozása naponta 400 szemétre vetett olajos doboznak ad új életet. A férfi éjfél körül végez a munkával, ekkor hazatér szűkös betonszobácskájába, ahol feleségével és öt gyerekével nyomorog. Szegénysége azonban viszonylagos: "Egy Maruti furgonra gyűjtök, hogy elvihessem a családot Goára, ha nagyon forró az idő" - mondja a lapnak a férfi, aki a közelmúltban vásárolt egy kis házikót is szülőföldjén, az indiai Biharban. "A nyomornegyed lakói saját fantáziájuk és kétkezi kemény munkájuk segítségével teremetenek valamit azokból a köznapi tárgyakból, amelyeket mások eldobálnak..." - momdta az Observernek Sonu Badal, a Dharavi elbontása ellen küzdő szervezet, a Chirag szóvivője.

Csakhogy hiába termel éves szinten 700 millió fontos profitot a városrész, az ipari, kereskedelmi tevékenység alig 10 százaléka törvényes, a kis műhelyek többsége illegálisan működik, a tulajdonosok rutinból lopják az áramot, minden 1500 lakosra csupán egy mosdóhelyiség jut, nincs egy kórház sem, és alig tucatnyi iskola működik itt. A nyílt csatornákon emberi ürülék, állati zsigerek, ipari szennyvíz hömpölyög, mindennapos a kolera, a tífusz, a malária. A vízcsapok többnyire üresen szörcsgönek. A szemétbiznisz ugyanakor már kitermelte a helyi eltiet is: a nyomornegyed bizonyos részein bárok, szépségszalonok, menő butikok nyíltak, sőt február végén felavatták a Dharavi első bankjegykiadó automatáját is.