Öregek morognak az újabb válságon a százéves EU-ban

Tényleg az Atlanti-ócenától a Kaszpi-tengeig tart majd? Elhúz mellette Kína és Észak-Afrika? Mindenki öreg lesz vagy bevándolró? Egyáltalán lesz még EU 50 év múlva? Az [origo] néhány szakember segítségével megpróbálta elképzelni, milyen lehet majd az EU a centenáriumon. Megtudhatja, hogy érdemes-e aggódni az EU jövőjével kapcsolatban és ha igen, akkor miért. Jöjjön velünk a képzeletbeli utazásra!

Többnyire idősek csoszognak majd az utcákon az újabb nyugdíjkorhatár-emelésekre vagy éppen az unió újabb és újabb válságára panaszkodva, miközben egyre több városban zendül fel a müezzin imára hívó szava.

Viszont személyivel utazhatunk majd akár a Kaszpi-tenger partjára, és ha összegyűjtünk elegendőt a - világpiacon még mindig erősnek számító - euróból akkor, ha kedvünk tartja, Genfben is nyithatunk kávézót. Durván leegyszerűsítve ilyen kép vázolható arról, milyen lesz majd az Európai Unió 50 év múlva az [origo] által megkérdezett szakemberek jóslatai alapján.

Ez a jövőkép azonban természetesen erősen feltételes, sőt ideologizáltnak is nevezhető. Olvassa el, hogyan látja az EU jövőjét egy volt uniós diplomata, egy közgazdász és egy demográfus!

A Kaukázusig és tovább!

Elképzelhető, hogy az Európai Unió 2050-re az Atlanti-óceántól a Kaukázusig érjen - mondta az [origo]-nak Balázs Péter egyetemi tanár, az Európai Unió volt biztosa. Ez azt jelentené, hogy 50 év múlva taggá válhat Törökország, valamint Ukrajna, Belorusz, Moldávia és a Nyugat-Balkán, továbbá Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán. Az eddigi ötven év alatt az eredeti hat tagállamhoz 21 csatlakozott, Balázs Péter szerint tehát "van realitása" ennek. A volt EU-biztos úgy véli, Oroszországgal, a mediterrán térséggel, a Közel- és Közép-Kelettel, Közép-Ázsiával komolyabb partneri kapcsolatok épülhetnek majd ki. A Kaukázusig kibővített EU-ban teljes szabadság, a Nyugat-Balkánon pedig rend lesz, akadálytalanul dolgozhat és költözhet mindenki ott és oda, ahol és ahová akar, a közösség pedig elég vonzerőt jelent majd ahhoz, hogy Svájc és Norvégia is belépjen - ez szerepel Balázs Péter "rószaszínű álmában".

Erre azonban csak akkor lehet számítani, ha az unió sikeresen száll szembe a várható kihívásokkal: egy új erőszakos - akár nukleáris - hatalom fenyegetésével, az egyelőre belső expanziót folytató Kína esetleges külső gazdasági terjeszkedésével, vagy éppen a klímaváltozással. Balázs Péter szerint a kihívásokkal csakis közösen tudnak szemszeszállni a tagállamok, ehhez azonban hozzá kell majd igazítani a szervezetet is. A volt biztos szerint ugyanis még mindig az eredeti modell szerint működik az EU, de ami jó volt hat, elment tizenkét ország esetében, 27-nél már nem annyira jó.

"Ma még mindig, mindenki, mindenütt ott akar lenni", mindenbe beleszólni, ami miatt az egész egyre inkább egy látszatképviselet. A volt uniós biztos szerint szükség lesz a tagállamok valamiféle csoportosítására, amit szervezetten lesz célszerű megoldani, mielőtt maguktól alakulnak ki "kitaposott vad ösvények". Például a három legnagyobb már most is előszeretettel dönt a többiek feje fölött, így kialakult a kevés nagy és sok kicsi közötti szembenállás, de van ilyen észak és dél, régiek és újak vagy éppen tengerpartiak és szárazföldiek között. Balázs szerint ezt kellene tudatosan alakítani, amihez a különböző nemzetközi szervezeteknél már meg is vannak a megfelelő minták, amelyeket csak alkalmazni kell.