"Belépünk minden nyitott ajtón" - nyilatkozta Block, amikor az amerikai zsidó szervezetek befolyásáról kérdezték, a dolog pedig tényleg működik. Izrael évi 3 milliárd dollár támogatást kap az amerikai költségvetéstől, ami az összes amerikai külpolitikai segély ötöde. Ráadásul Izrael az egyetlen ország - állítják a tanulmány szerzői -, amelyiknek nem kell elszámolnia a pénz elköltésével. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az USA képviselői sorra vétózzák meg az Izrael megdorgálását célzó - általában arab vagy muszlim országok által beterjesztett - határozati javaslatokat.
A kormány és a zsidó szervezetek vezetői szerint azonban csúsztatás, ha valaki azt állítja, hogy Izrael támogatása csak annak köszönhető, hogy nyomul a zsidólobbi. A gyanakvókat bírálók szerint ugyanis a hidegháború idején egyértelműen Izrael volt az amerikai érdekek védelmezője a térségben, ahol a Szovjetunió az arab és a fekete-afrikai országok felől is támadott, aktívan próbálta kiterjeszteni hatalmát.
Azóta a helyzet változott ugyan, de az vitathatatlan, hogy az olaj révén komoly stratégiai jelentőséggel bíró Közel-Keleten Izrael a nyersanyag-behozatalnak kiszolgáltatott USA legmegbízhatóbb - és egyetlen nem arab - szövetségese. Ráadásul a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után beleégett az amerikaiak fejébe - jelentős részben egyébként az Izraelt és az Egyesült Államokat egy lapon említő radikális muszlimoknak köszönhetően -, hogy a két ország ellenségei és így sorsa ugyanazok.
Neokonzervatívok helyett neoliberálisok
A képet árnyalja ráadásul, hogy bár az AIPAC a legbefolyásosabb zsidó szervezet, és az egyik leghatékonyabb, ráadásul a neokenzervatívokhoz közel áll, más csoportok is a zsidó érdekek védelmére hivatkozva győzködik az amerikai törvényhozás tagjait, csak éppen az AIPAC-tól gyökeresen eltérő irányban. Az Economist szerint például tavaly a feltörekvő, egyre befolyásosabb liberális zsidó lobbicsoportok buktatták meg azt - az AIPAC támogatását is élvező - törvényjavaslatot, amelynek értelmében az amerikai vezetés nem tárgyalhatott volna palesztin vezetőkkel. A törvény megfúrása kapcsán találgatni kezdték, hogy ki állhat az Izrael-ellenes, liberális zsidólobbi élén. A többség választása Soros Györgyre esett.
A két tábor közti várható összetűzéseket jelzi az is, hogy bár az amerikaiak kétharmada kedvező véleménnyel van Izraelről és a zsidó lobbicsoportok jelentős része - az Economist szerint - a világ minden táján konzervatív politikát képvisel, azaz a területek megtartását támogatja és az engedményeket ellenzi, addig az amerikai zsidók körében végzett felmérések szerint többségük liberális elveket vall. Sőt, 77 százalékuk hibás lépésnek tartja az Irak elleni katonai akciót, ami 25 százalékkal magasabb az összamerikai átlagnál. Ez pedig megnyilvánulhat a konzervatív izraeli és amerikai politikai kapcsolatok kritikájában is.
Érdekes fejlemény az ügy szempontjából, hogy Nancy Pelosi szerdán Szíriába utazott, ahol jegyzéket adott át a damaszkuszi vezetésnek jelezve, hogy Izrael hajlandó lenne békülni. Az Izrael és az Egyesült Államok által a közel-keleti muszlim radikalizmus egyik legfőbb uszítójának tartott Szíria meglátogatása meglepő lépés volt Pelosi részéről. Bár a gesztus célja lehetett a Szíriával és Iránnal való kapcsolatok felvételét elutasító Bush-kormány kellemetlen helyzetbe hozása, az alig egy hónapja még az AIPAC gyűlésén felbukkanó Pelosi útja mutathatja azt is, hogy a liberális zsidó csoportok befolyása külpolitikai kérdésekben is erősödik.
Jól csinálják
A korábban említett tanulmány története azonban jó példa arra, hogy az amerikai közvélemény mennyire nem tud mit kezdeni a zsidólobbik tevékenységével és befolyásával. A chicagói egyetem kutatója, John Mearsheimer és a Harvardon dolgozó Stephen Walt tanulmánya (Az izraeli lobbi és az amerikai külpolitika - The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy) tavaly jelent meg kétéves huzavona után, mivel kritikus hangvétele miatt a cikket eredetileg megrendelő lap nem volt hajlandó közölni az írást. A tanulmány fő mondanivalója, hogy bár Izrael létét semmi nem vonhatja kétségbe, az izraeli vezetés bizonyos kérdésekben nem a megfelelő módon jár el, ráadásul az amerikai kormány annak ellenére is támogatja, hogy egyes lépések nem esnek egybe az amerikai nemzetbiztonság érdekeivel.
Kinek az érdeke?
Rengeteg támadás érte azonban a szerzőket. A támadások egy részét a radikális fogalmazással (van olyan alcím a tanulmányban, hogy A farok csóválja a kutyát), illetve azzal vívta ki a tanulmány, hogy a szerzők több ponton ingoványos talajra tévedtek. Azt állították például, hogy az amerikai zsidó lobbicsoportok saját céljaik elérésére akár arra is hajlandóak, hogy kritikusaikat némaságra kényszerítsék.
Sokan azonban bátor lépésnek és előremutató gondolatnak értékelték a tanulmányban írtakat, a következtetéseket még az izraeli Hárec egyik publicistája is dicsérte. Ráadásul a tanulmány mellett szól az is, hogy magukat a zsidó lobbistákat semmilyen ponton nem démonizálja. "Az izraeli lobbi ereje abból fakad, hogy páratlan képességgel játssza az érdekcsoportok politikáját... Ami mégis megkülönbözteti az izraeli lobbit a többiektől, az az elképesztő hatékonysága. Nincs azonban semmi ízléstelen abban, ahogy az amerikai zsidók és keresztény szövetségeseik megpróbálják Izrael érdekében befolyásolni az amerikai politikát. A lobbi tevékenysége korántsem olyan, mint ahogy azt az összeesküvés-elméleteket gyártó antiszemita iratok ... lefestik. A legtöbb személy és társaság ugyanazt csinálja, mint az összes érdekcsoport és a lobbi, csak éppen ők sokkal jobban."
Sáling Gergő