Sutba vágják a szolidaritást a gazdag régiók

Több uniós tagállam gazdag régiója unt rá, hogy az általa megtermelt javakból támogatják a szegényebb országrészeket. Flandria nem pénzelné tovább Vallóniát, Katalónia Andalúziát, Lombardia Campaniát. Egyesek nagyobb önállóságra, sőt függetlenségre vágynak nemzetüktől, mert az jobban megéri a helyieknek anyagilag. A szolidaritást rajtuk számon kérők érveire a versenyképességgel és a támogatás elkényelmesítő hatásával felelnek.

Újfajta irigység terjed a gazdag európai térségekben. A szárnyaló gazdaságú régiók egyre inkább ráunnak arra, hogy kormányaik az általuk befizetett adókból országuk elmaradottabb térségeit támogassák. Flandriától Katalóniáig, Délkelet-Angliától Észak-Olaszországig egyre kézzelfoghatóbb az igény, hogy az adott térségben megtermelt jövedelemből befizetett adókat helyben tartsák. Ennek érdekében egyre többen kívánják a különválást vagy legalább a részbeni függetlenséget a központi kormányzattól és az elmaradottabb régiók jelentette plusztehertől. A fejletebb területek tisztességesebb elosztást követelnek.

"Az EU költségvetése nem emelkedik, de egyre nagyobbak a vele szemben támasztott igények és a vita arról, ki kapjon támogatást. Számos sikeres régió készíti el a nemzeti egységben maradás nyereség elemzését. Miután piacaik már nem elsősorban nemzetiek, hanem főként az európai piac részei, kifizetődöbb kiszakadniuk a nemzetből" - idézi a Guardian André Sapirt, a Brüsszeli Szabad Egyetem európai gazdasági szakértőjét.

Kifizetődő különállás

Mind több szárnyaló gazdasággal rendelkező európai régió jön rá a függetlenség pénzügyi előnyeire. Belgiumban például a hétvégi választásokon jelentős veszteséget könyvelhetett el a liberális és a szocialista párt a jobboldali flamand kereszténydemokraták (CD&V) javára. A CD&V miniszterelnökjelöltje, Yves Leterme alkotmányos reformot hirdetett, amely nagyobb hatalmat juttatna az ország flamand részének - a vallonokkal szemben. Ennél tovább megy a Vlaams Belang (flamand érdek) nevű politikai formáció, amely teljes függetlenséget (ezen kívül számos idegenellenes és nacionalista célt) szorgalmaz.

Belgiumban - a meglévő nemzeti-etnikai különbözőségeken kívül - komoly gazdasági eltérések is vannak az ország két része, a flamandul beszélő észak és a francia nyelvű dél között. Az egy főre eső termelékenység például tíz százalékkal magasabb északon, miközben délen több mint kétszer akkora a munkanélküliség, ami ráadásul még magasabb lenne, ha nem alkalmaznának egy csomó közhivatalnokot feleslegesen. Vallóniában rosszabbul áll a lakosság iskolai végzettségét és nyelvtudását tekintve is az északi országrésznél.

Versenyképesség és ellustulás

Jól jelzi a különválás igényét a 2005-ben kiadott Warande-kiáltvány, amelyt 50 flamand üzletember és akadémikus írt alá. Ez Belgium kettéválását szorgalmazza Flandriára és Vallóniára. A kiáltvány a belga fővárost független európai körzetté alakítaná, az Egyesült Államok fővárosához, Washingtonhoz hasonlóan. A kiáltvány aláíróit több támadás érte a szolidaritás figyelmen kívül hagyása miatt, ezeket az érveket azonban könnyen lemossák: a 250 oldalas dokumentum aláírói szerint például sem a flamandoknak, sem a vallonoknak nem jó az a rendszer, amelynek eredményeképp a túladóztatott északon romlik a versenyképesség, az ezekből az adókból dotált dél viszont túlságosan hozzászokik a támogatáshoz, annak függője lesz, és ellustul. Az északon befizetett adókból a délnek juttatott támogatás 1990 és 2003 között több mint két és félszeresére nőtt (1990-ben 3,8, 2004-ben 10,4 millárd euró volt).

Hasonlóan érvelnek Olaszországban is - ahol pedig a kérdésnek nincsen nemzeti-etnikai vonala. Az északi fejlett tartományok itt is jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá az olasz gazdasághoz, mint a déliek. A Milánó központú Lombardia például egymaga az olasz gazdasági termelésének negyedét adja. Az egy főre eső GDP itt kétszer akkora (2004-es adatok szerint), mint a Nápoly központú Campaniában. Északon sokan tekintenek Rómára mint közvetítőre, amely elcseni nehéz munkával megtermelt pénzüket, és azt lecsurgatja délre, ahol a maffia és a camorra csápjai szippantják fel a támogatásokat. A gazdasági ellentét gyfajta enyhe gyűlölködésben is tükröződik: sok északolasz fúj a lusta déliekre, míg Rómában és onnan délebbre szidják az északiakat, amiért fent hordják az orrukat.

Szövetségi állam, állam nélküli nemzet

Olaszországban politikai párt is alakult az északiak nagyobb önállóságának - sőt teljes függetlenségének - programjával. Az 1991-ben alakult Északi Liga 1996-ban már Padania - ahogy Észak-Olaszországot elkeresztelték - teljes önállóságát szorgalmazta, még külön választásokat is szervezni kezdtek, hogy felállhasson az északi parlament. Azóta céljaikon finomítottak, mára egy, az országon belüli szövetségi állam vízióját kergetik.

Elégedetlenek a fejlett német térségek is, Bajorországban és Baden-Württembergben átlagosan másfélszer annyi az egy főre eső GDP aránya, mint az egykori NDK területén fekvő tagállamokban. Ők főként akkor húzták a szájukat, amikor tavaly elfogadták a német egészségügyi reformot, amelynek értelmében a gazdagabb szövetségi államoknak többet kell befizetniük a közös egészségügyi kasszába, mint a szegényebb egykori keletieknek.

Barcelonának és térségének is elege van például abból, hogy a saját adójukból épült autópályák náluk fizetősek, míg a szegényebb déli térségekben ingyenesek. A magát nyíltan ország nélküli nemzetnek tekintő Katalóniában ugyancsak másfélszer akkora a gazdaság teljesítménye, mint a déli országrészekben. Skóciában évszázadok óta él az egykori függetlenség iránti vágy, mostanra azonban már az ezt eddig következetesen elutasító angolok egy része (főleg a gazdag délkeleti országrész lakói) is szívesebben látnák a független Skóciát. Elsősorban azért, mert egy átlagos skótra jóval több pénzt költenek el a központi költségvetésből, mint egy átlagos angolra - írja a Guardian.

Baljós példák

Erősen kétséges azonban, hogy eredményre vezetnek-e ezek a függetlenségi törekvések. A korábbi hasonló példák nem túl biztatótak. Az 1989-es rendszerváltást követően Csehszlovákia hasonló megfontolásokból vált ketté, ami még nem okozott jelentős problémát, ám az egykori Jugoszlávia legfejlettebb részének lakói által befizetett adókból vígan élő belgrádi rezsimekre ráunó Szlovénia kiszakadása súlyos következményekkel járt a Balkánon, és a délszláv válság egyik okozója volt, amit azonban etnikai ellentétek is súlyosbítottak.