Kanada is keménykedik a sarkvidékért

Kanada is bekeményített az Északi-sarkvidékért folyó versenyfutásban. Az ásványkincsekben gazdag területért az összes térségbeli ország sorban áll, és igyekszik bizonyítani jogosultságát, legalább egy részére.

"Kanada választhat, amikor majd meg kell védenie az Északi-sark feletti szuverenitását: vagy használjuk az Északi-sarkot, vagy elveszítjük. A kormány használni akarja" - jelentette ki a The Guardian szerint Stephen Harper kanadai miniszterelnök. Harper azoknak az országoknak üzent, amelyek Kanadához hasonlóan bejelentették területi igényüket a nemzetközi jog szerint senkihez sem tartozó Északi-sarkra.

Eddig Kanada mellett az Egyesült Államok, Oroszország, a Grönlandot is birtokló Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország és Izland jelezte, hogy szívesen országához csatolná az ásványi kincsekben gazdag Arktiszt - vagy legalábbis egy részét. Az Északi-sarknál ugyanis a rengeteg - egyes becslések szerint nagyjából 10 milliárd tonnányi - kőolaj és földgáz mellett gyémánt, ezüst, réz, cink s valószínűleg urán is található.

Az országok rengeteg pénzt áldoznak arra, hogy kutatóhajóik minél jobban feltérképezzék a tengerek alatti domborzatot, hogy a későbbiekben igazolhassák területi követelésüket. Egy orosz geológusokból álló csoport két héttel ezelőtt bejelentette, hogy sikerült bizonyítani: a Lomonoszov-hátság - a az Északi-tenger alatti földnyelv - országuk csücskeit összeköti az Északi-sarkvidékkel.

Ahhoz ugyanis, hogy a sarkvidék egy régiója egy ország részévé válhasson, az adott államnak bizonyítani kell, hogy egy szárazföldi kapcsolaton keresztül a két terület összeköttetésben áll, és a két rész geológiailag is egyezik. Az ENSZ felmérései azt bizonyítják, hogy semelyik, az Északi-sarkkal határos ország nem kapcsolódik össze az Északi-sarkkal, jogilag tehát a terület senki földje.

Az orosz kutatók bejelentését az orosz közvélemény lelkesen fogadta, a Komszomolszkaja Pravda például térképet közölt az Északi-sarkkal kibővített Oroszországról. Ugyanakkor Szergej Priamikov, a szentpétervári sarkkutató központ igazgatója szerint Oroszország bizonyítékai gyenge lábakon állnak - írja a The Guardian. "A Lomonoszov-hátság Kanadával is összekapcsolódik a tenger alatt - mondja -, így ezzel az erővel akár a kanadaiak is mondhatnák, hogy közvetve egész Oroszországra, sőt egész Eurázsiára igényt tartanak a földnyelvvel való összekapcsolódás miatt."

Priamikov úgy véli, Oroszországnak elsősorban nem az a célja, hogy növelje területét (460 ezer négyzetmérfölddel, amely nagyjából Nagy-Britannia területének ötszöröse), az orosz politika inkább az Északi-sarknál lévő hatalmas mennyiségű kőolaj- és földgázkészletre vetett szemet. A készletek hosszú idő után most elérhető közelségbe kerültek, ugyanis a klímaváltozás miatt már lehetne fúrni a jégmezőn, mert nem borítja olyan vastag jégtakaró a területet, mint ezelőtt.

A világon jelenleg is Oroszországnak van a legnagyobb gáztartaléka, és világviszonylatban Szaúd-Arábia után a második legnagyobb olajexportőr. A Kreml északi-sarki területi igényeivel ugyanakkor hosszú távra bebiztosítaná, hogy a világpiac energiaéhségét ő elégítse ki, illetve a tartalékok felett is ő rendelkezhessen. Oroszország jelenlegi olajtartalékai ugyanis - egyesek szerint - 2030-ra kimerülnek.

A kőolaj- és földgázkészletek megszerzése mellett harc folyik az Északnyugati-átjáró ellenőrzéséért is. Az északi szigetek és szorosok között húzódó tengeri útvonalat Kanada a saját területének tekinti, míg az Egyesült Államok az átjáró nemzetközi területté nyilvánítása mellett áll ki. Mivel az Északi-sarkért folyó küzdelem az átjáró sorsát is alapvetően befolyásolja, Kanada többszörösére növelte az északi tartományokban szolgálatot teljesítő járőrök számát, s jövőre egy radarrendszer kiépítését is elkezdi, amelynek segítségével ezer kilométeres távolságból képes lesz ellenőrizni a jég borította tengert.

Oroszország nem először próbálkozik az Északi-sark bekebelezésével. 2001-ben a meglévő mintegy 350 kilométeres sarkköri kereskedelmi zónájának kiterjesztését kezdeményezte az ENSZ-nél, de nem járt sikerrel. Eddig két koncepció született az Északi-sarknál lévő területek felosztására. Az egyik elképzelés szerint a tengert az országok partvonalainak arányában lehetne felosztani. Ezáltal kisebb mértékben ugyan, de mégis maradna olyan terület, amely nemzetközi fennhatóság alatt, afféle senki földje lenne. Kanada és Dánia mellett az Egyesült Államok is ezt a tervezetet támogatja. A másik felosztási módszer a hosszúsági körök mentén hozna létre határokat, szektorokra osztva a Jeges-tengert, az Északi-sarkot állítva közös metszéspontba. A javaslattal Oroszország és Norvégia nyerne a legtöbbet, így ők emellett állnak ki.

Az országok között gyors megegyezés nem várható, mert az összes fél tisztában van azzal, hogy a nyertesek nem csak országuk területét növelik, hanem hosszú évtizedekre bebiztosíthatják magukat energiahordozókkal.