"Végy öt bolgár ápolónőt és egy palesztin orvost, vádold meg őket 426 gyerek AIDS-szel való megfertőzésével, zárd be őket nyolc évre, kínzással kényszerítsd őket vallomásra, ítéld őket halálra és az ügylet végén az Európai Uniótól teljes együttműködési megállapodást, Franciaországtól atomerőművet kapsz" - így kommentálta a The Guardian a bolgár ápolók kiszabadítását lehetővé tevő diplomáciai egyezséget.
A brit lap véleményét és a túszejtésekkel történő párhuzamot ugyan határozotton elutasította az [origo] felvetésére az Európai Unió konfliktuskezeléssel foglalkozó, névtelenséget kérő, magas rangú diplomatája, megismételve a kormányoktól jól ismert álláspontot: "az EU nem tárgyal terroristákkal".
Még ha a bolgár ápolók vallomásainak kínzással való kikényszerítését és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését nem is nevezzük állami terrornak, itt is hosszas puhatolózásból, alkudozásból és titkos egyeztetésekből álló válságdiplomácia érte el, hogy a konfliktusból mindkét fél számára nyerő helyzetet hozzanak létre.
De mi kell a sikeres konfliktus-tárgyalásokhoz a szerencsén túl? Jó közvetítők és tárgyalók, türelem, jó stratégia, nyomásgyakorlás, a kölcsönös előnyök megtalálása, és adott esetben hajlandóság a szabadság árának megfizetésére - nagyjából ezek a fő pontok, amelyekben az [origo] által megkérdezett diplomaták, közvetítők és tárgyalók egyetértettek.