Galambvér-szín rubinon hízik a mianmari rezsim

Senki ne vegyen drágakövet Mianmartól - szólított fel a Human Rights Watch. A jogvédők szerint a világszerte híres mianmari "galambvér-színű" rubin és sötétzöld jádekövek megvásárlásával csak az elnyomó katonai rezsimet segítik a kereskedők. Mianmarban az idén már harmadszorra rendeznek drágakő-aukciót. Az állami tulajdonban lévő iparág előző évi bevételei meghaladták a 300 millió dollárt. Főleg Thaiföld és Kína vásárol a kövekből, de kerülő utakon a fejlett országokba is jut belőlük.

A mianmari drágakövek bojkottjára szólított fel a Human Rights Watch. A jogvédők a héten az ország legnagyobb városában, Rangunban kezdődő drágakő-aukció apropóján figyelmeztették a világ országait - elsősorban Kínát, Thaiföldet és az Egyesült Államokat -, hogy hagyjanak fel a mianmari kövek felvásárlásával, mivel ezzel csak a katonai rezsim számára biztosítanak bevételt.

"A mianmari rubin és jáde híresek szépségükről, de a csúf igazság az, hogy kereskedelmük emberi jogok megsértéséhez biztosít fedezetet. E drágakövek eladása könnyen megszerezhető készpénzt jelent Mianmar katonai vezetésének" - közölte Arvind Ganesan, a HRW egyik program-igazgatója. A jogvédő szerint egyszerűen felelőtlenség a drágakövek megvásárlásával segíteni a tábornokokat abban, hogy kiszipolyozzák az országot a saját hasznukra.

Mianmar november 14. és 26. között hirdette meg az aukciót, amelyen nagy számban lehet majd licitálni drága- és féldrágakövekre. Az ország jelentős drágakőtermelő, a világban található rubinok 90 százaléka innen származik. A mianmari rubin jellegzetessége sötét "galambvér-színe", de híresek sötétzöld jádekövei is. Ez lesz az első aukció azóta, hogy a rezsim brutálisan leverte az augusztusban indult békés utcai titlakozásokat.

300 millió dollár

Az állami tulajdonú mianmari drágakővállalat a 2006-2007-es gazdasági évben 300 millió dolláros (52,4 milliárd forint) bevételt ért el, ami csaknem 45 százalékos emelkedés az előző évhez képest. A társaság az ország harmadik legnagyobb exportcége a szintén állami mianmari olaj- és gázvállalat, illetve a mianmari faipari vállalat után. A drágakőbányászatot kezében tartó állami vezetés igyekszik is kihasználni a lehetőségeket: évente két alkalommal tartanak aukciót, de 2004 óta előfordul, hogy - ha gyorsan van szükség készpénzre - rendkívüli licitálásokat is rendeznek.

A HRW szerint a junta rendkívül szigorúan őrzi a drágakőbányákat, de civil szervezetek feltételezései szerint az iparágban rendszeres a kisajátítás, a zsarolás, a kényszermunka, a gyermekmunka, gyakori a környezetszennyezés, a bányászok munkakörülményei rosszak. Az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt pedig a bányásztelepeken tombol a malária, az AIDS és a TBC.

A mianmari drágakővállalat 2000 külföldi vevőt vár az aukcióra, ami lényegesen kevesebb, mint ahányan a hasonló márciusi vagy júliusi eseményen részt vettek. Márciusban 3000 kereskedő volt, akik összesen 185 millió dollárt költöttek el. Júliusban 4000-en látogattak el az aukcióra, ami rekordbevételt generált, ám pontos számokat erről nem közöltek.

Jáde az olimpiára

A kereskedők jelentős része ázsiai országokból - főként Kínából, Thaiföldről - érkezik. Ez a két ország vásárolja fel a kitermelt drágakövek javát. Kínában különösen keresett most a mianmari jáde, amelyet a pekingi olimpiával kapcsolatos ajándéktárgyakhoz használnak fel. Thaiföldön és Indiában feldolgozóüzemekbe kerülnek a mianmari kövek. A méretre vágott és csiszolt drágaköveket Európába, Japánba és az Egyesült Államokba értékesítik tovább. A HRW szerint a legkiválóbb minőségű köveket Svájcon keresztül adják el amerikai és más piacokra.

Az Európai Unió október 15. óta tiltja a burmai drágakövek importját, és az USA-ban is készül már a szabályozás, amely bezárja a még létező kiskapukat - jelenleg ugynais harmadik országon keresztül még bevihetők ilyen kövek. Számos nagynevű ékszerész cég is elutasítja a burmai köveket, így a Tiffanny & Co. vagy a Leber, de a tüntetések leverését követően hasonlóan döntött a Bulgari és a Cartier is.