Kopik a grúz álomelnök dicsősége

Az ország nyugatos átalakítását ígérte a rózsás forradalom vezéralakja, Mihail Szaakasvili, amikor 2004-ben átvette a hatalmat az egykori szovjet KB-tag elnöktől, Eduárd Sevarnadzétól Grúziában. Bár néhány napja nagy fölénnyel újraválasztották, egyértelmű, hogy megkopott a régi dicsőség. A Szaakasvilit személyesen ismerő, és őt továbbra is jó vezetőnek tartó magyar elemző is elismeri, hogy az elnök követett el komoly hibákat, szerinte felelősök rajta kívül is vannak szép számmal.

Kiváló nyugati-európai és amerikai egyetemeken tanult jogot, nyugati felfogású reformerként indult, hazájában a demokrácia élharcosaként ünnepelték. Mihail Szaakasvili, Grúzia elnöke négy éve egy teljesen új országot ígért a posztszovjet rezsimből kiábrándult embereknek. A nyugati műveltség és lendület ellenére azonban a reformok akadoznak, az elnököt pedig egyre többen vádolják azzal, hogy sérti a demokratikus elveket.

Kritikusai szerint a korrupciót nem sikerült megfékezni, az ország gazdasági mutatói pedig sem javultak az elmúlt években. A múlt szombati előrehozott elnökválasztás - amelyet Szaakasvili fölényesen nyert - előtt azzal is megvádolták, hogy rátenyerelt a médiára, amely így egyoldalúan tudósított a kampányokról. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelői azonban azt mondták, általánosságban korrekt volt a választás, legfeljebb kisebb hiányosságok akadtak.

A Baltikum után a legjobb

A Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatója, Gyarmati István több mint tíz éve foglalkozik a térséggel, havi rendszerességgel utazik Grúziába és elmondása szerint személyes kapcsolatban áll Szaakasvilivel. Ő - igaz, némi fenntartással - jó véleménnyel van a grúz elnök működéséről. "Nem állítom, hogy Grúzia a demokrácia példaképe, de a Baltikum után a poszt szovjet térség országai közül messze itt a legjobb a belpolitikai helyzet" - mondta az egykori diplomata.

Emlékeztetett arra, hogy Grúzia az elmúlt években több tíz helyett javított az egyes országok önkorrupciós listáján, és a kritikák ellenére az országban igen jó a befektetési klíma. A kaukázusi ország ugyanis a térség egyik legmegbízhatóbb besorolását kapta. Gyarmati szerint is igaz azonban több ellenzéki vád, például a médiumok függetlenségének korlátozása. Úgy véli azonban, néhány ezer kormányellenes tüntető azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Grúzia teljes egészében antidemokratikus lenne.

Gyarmati azt mondja, többször jelezte is kritikai észrevételeit a grúz elnöknek. "A hadügyminiszter, Davit Kezerashvili kinevezése kapcsán megjegyeztem Szaakasvilinek, hogy nem túl szerencsés egy köztörvényes bűnözőt miniszteri székbe ültetni" - jegyezte meg a politológus. "Azt sem tartom a demokrácia szempontjából korrektnek, hogy egy grúz milliárdos több tíz millió dollárt (2-8 milliárd forint) költ el magas rangú hivatalnokok megvesztegetésére" - utalt Badri Patarkacisvilire, az Imedi televízió egyik társtulajdonosára Gyarmati, aki szerint az ellenzék sem mentes az antidemokratikus eszközöktől.

Szerzett magának ellenségeket Szaakasvili

Gyakran kérik számon az ígért de elmaradt vagy lassan haladó reformokat Szaakasvilin. Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa szerint azonban az elnök személye önmagában nem elég. Hiányzik az átalakításokhoz szükséges rutinos, nyugati gondolkodású szakpolitikusi réteg - mondta az elemző, emlékeztetve arra, hiába próbálta például az elnök modernizálni a grúz jogrendszert, a kísérlet lényegében megbukott a régi hivatalnoki gárda, és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági elit ellenállásán.

A gazdaság buktatói

Rácz szerint rengeteg pénz is kellene a belső reformok megvalósításához, amit Szaakasvili jelenleg nem tud előteremteni. A kaukázusi országnak az elmúlt években megromlott a kapcsolata legnagyobb gazdasági partnerével, Oroszországgal. A grúz gazdaság nagyban függ az orosz exporttól, valamint a Moszkvából érkező kőolaj-, földgáz- és áramellátástól. Nagy jelentősége van továbbá az Oroszországban vendégmunkásként dolgozó grúzok által hazaküldött pénzeknek is. Moszkva pedig nem habozik különféle korlázotásokkal akadályozni a grúz idénymunkások, piacozók, kiskereskedők tevékenységét. Az európai és amerikai gazdasági segítség tehát önmagában kevés, így Grúzia teljesen nem fordíthat hátat Oroszországnak.

A külpolitikai elhidegülést elsősorban a 2003 végi, úgynevezett "rózsás forradalom" okozta, amellyel egy nyugatbarát vezetés került hatalomra Tbilisziben. Emellett állandó feszültségforrás az abház és dél-oszétiai területek hovatartozása is. Szaakasvili ragaszkodik a két terület Grúziához való visszacsatolásához, míg az oroszok - többek között az abháziai gazdasági érdekeltségeik miatt - noha hivatalosan békefenntartó csapatokat állomásoztatnak mindkét konfliktus-zónában, jelenlétükkel valójában a konfliktust tartják fenn, ezzel is nyomást gyakorolva Tbiliszire.

Az ellenzék múlt hét szombat óta a voksok újraszámolását követeli, Szaakasvili legnagyobb riválisa - az elnökválasztás második helyén végzett - Levan Gacsecsiladze pedig vasárnapra újabb tüntetést helyezett kilátásba. Az ellenzéki politikus azt is bejelelentette, hogy éhségsztrájkba kezd testvérével és néhány támogatójával.

Szaakasvili beiktatása január 20-án lesz, és az elnök ígéretet tett, hogy a rendezvényre Vlagyimir Putyin orosz elnököt is meghívja, és hozzátette, hogy a térség stabilitásának érdekében tárgyalásokat kezdeményeznek az oroszokkal.