Utolsó vérig mulatnak a friss házasok Afganisztánban

Villódzó, hatalmas palotákban, ezerfős baráti társasággal ünneplik napokig az esküvőket Afganisztánban. Mivel a tálibok alatt tilos volt az efféle mulatság, most aztán mindent bele! Közben a nemrég eltörölt szigorú törvények csöndben visszatérnek.

Az esküvője előtti délután Hamid feszülten nézte teáját a kabuli kávézóban. Bevallotta: nemcsak a legényélete után vérzik a szíve, hanem az esküvő óriási költségei is kétségbe ejtik. A világ egyik legszegényebb államában, Afganisztánban hatalmas luxusesküvőket tartanak, a pénzt a vőlegénynek kell előteremtenie. De ő állja az előesküvői partikat is és fizet a menyasszony családjának.

Hamid közalkalmazott, évente 7200 dollárt keres. A házasság körüli ceremóniákra pedig körülbelül 12 ezret fog fizetni. És ez még nem is egy drága esküvő, sőt, inkább olcsónak számít. "Néha alig merek ebbe az egészbe belegondolni! Akkora felelősség!" - mondta a New York Times újságírójának Hamid.

Afganisztánban mindig is hatalmas kultusza volt a fényűző esküvőknek, ezért is volt különösen kegyetlen döntése az elbukott tálib rezsimnek, hogy betiltotta ezeket a mulatságokat, illetve az ehhez szorosan tartozó szépségszalonokat és a zenét. A táibok 2001-es elűzése után az esküvő-iparág újra felvirágzott, hatalmasabb, mint valaha. Egyre-másra nyílnak a házasságkötő termek, tündöklő paloták üvegfalakkal, a folyamatosan villogó neondíszítések a poros, viskókkal teli utcákon különösen megdöbbentően hatnak. Míg 2001-ben négy, ma nyolcvan helyen esküdhetnek örök hűséget a párok Kabulban.

Ez a szabadság hatalmas terhet ró a vőlegényekre és családjaikra. Egy szerény esküvőre is illik meghívni legalább 600 embert, de egy magára igazán adó család 2000 főig meg se áll. Plusz ékszerek, virágok, két ruha a menyasszonynak, két ruha magának, szépségszalon a menyasszonynak és a rokonainak, hangfelszerelés a lagzira, fényképeszek, videósok és nem utolsósorban a hozomány, amit a menyasszony árának szoktak nevezni. Egy középosztálybeli férfi körülbelül 20 ezer dollárnak megfelelő összeget fizet jövendőbelijéért. Ha esküvőről van szó, még a szegények se fukarkodhatnak: egy munkás, akinek a családjában az egy főre jutó évi átlagkereset 350 dollár, 2000 körül költ a ceremóniára.

Aki élvezi, még bűnösebb

Az északi Balkh tartomány fővárosában, Mazar-i-Sarifban a helyi vallási vezető, a molla nyomására a kormányzó véget vetett az őrült költekezésnek, ezért azt a szabályt hozta, hogy a szállodákban, a fényűző palotákban csak esküvői partik lehetnek, de az azt megelőző, illetve azt követő mulatságokat már mindenkinek a saját otthonában kellene tartania. Így például az eljegyzést vagy az újszülött megszületését már csak otthon lehetne megünnepelni. Furcsa szabály, hogy a női bulikban - az természetes, hogy a férfiak és a nők csak külön teremben szórakozhatnak - kizárólag gyerekek léphetnek fel, csak 14 éven aluliak zenélhetnek. Nem olyan rég még 20-30 év körüli férfiak szórakoztatták a párjuktól elszeparált nőket, de ennek vége.

A BBC tudósítója felkereste a helyi mollát, aki szerint pusztán arról van szó, hogy gátat kell szabni a pénzszórásnak, mert ezzel végső romlásba kerülnek a fiatalemberek. A molla ugyanakkor további szigorításokat is javasol. "Hogy őszinte legyek, az iszlám tiltja a zenét is. Aki zenét hallgat, bűnös. Ha még élvezi is, még bűnösebb" - magyarázta. Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, visszatérnek a tálibokhoz fűződő szélsőségesen szigorú szabályok, azt mondta: itt nem a tálibokról van szó, hanem az iszlámról.

Az afgán vőlegények szerint azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy bármi is elmaradjon az esküvőből, ha valakik akarnak lenni, ha a társadalom elismert tagjai akarnak maradni. "Minél fényűzőbb, annál elismertebb az egész család." Hamid, akárcsak a többi fiatal férfi, nem is gondol szerény, házi esküvőre. Már csak azért sem, mert az a töméntelen mennyiségű rokon soha nem fért volna be a házába. Az is biztos, hogy sem a menyasszony, sem annak családja nem ment volna bele a badar ötletbe. Hiába a vőlegény állja a cehet, a szabályokat a menyasszony és családja diktálja. Hamid szerencsésnek tartja magát, mivel választottja családja régóta jól ismeri az övéit és jövedelmi viszonyait, ezért nem követeltek mindenből első osztályút. Még így is elment Hamid összes megtakarítása és az egész család évek óta összegyűjtött pénze, sőt, valószínűleg kénytelen lesz 2000 dollárt kölcsönbe felvenni. Számításai szerint ezt öt hónap alatt fizeti vissza.

A 27 éves taxisofőr, Száid Sarif 200 dollárt keres havonta, tavaly őszi esküvőjére 4000 dollárt kért kölcsön a családjától, hogy ki tudja fizetni a 15 ezer dolláros cehet. Szerinte legalább két év lesz, mire a teljes tartozását visszafizeti.

Felesleges

Még az iparág egyes résztvevői is túlzásnak tartják, ami történik. "Ez már felesleges!" - morgolódik Muhammad Harún Musztafa, a Musztafa Áruház tulajdonosa. A bolt 40 évvel ezelőtt nyitott, az egyik első esküvői szalon volt Kabulban. "Ha én lennék kormányon, bezárnám ezeket az óriási házasságkötő palotákat" - nyilatkozta. Amikor az egyik vásárlója figyelmeztette, hogy ez az ő üzletét is tönkre vághatná, Muhammad Harún Musztafa csak annyit mondott: "Igen, igen, de én is része vagyok ennek a társadalomnak."

Hamid esküvőjét a Kelet Gyémántja házasságkötő palotában tartották, két nagy termet béreltek, egyikben a férfiak, másikban a nők mulattak, az iszlám előírásoknak megfelelően, szeparáltan. Körülbelül 600 embert hívott meg, mindannyian öltönyben voltak, a nők nagyon elegáns estélyikben pompáztak. Öttagú zenekar mulattatta a társaságot, hatalmas marhákat, rengeteg rizst, zöldséget szolgáltak fel - többet, mint amit valaha fel tudtak volna falni a vendégek. Hamid távol maradt a férfiaktól ezen az estén, ő inkább a nőket választotta, ezen az estén ugyanis egyedüli férfiként neki volt ehhez joga. "Nagyon megkönnyebbültem" - suttogta fehér öltönyében. "A mi országunkban az esküvő egy nagy probléma - amíg meg nem vagy vele" - tette hozzá mosolyogva.

Hamid apja szintén megkönnyebbültnek tűnt. A havi 100 dollárt kereső férfi néhány perccel korábban öltönye belső zsebéből kivett 3000 dollárnak megfelelő összeget, és átadta az üzlet vezetőjének. Egyikük sem mosolygott, csak néhány szót váltottak. A tranzakció után a férfi vidámnak és kábultnak tűnt. Nyakkendőjét meglazította, és elégedetten vigyorgott. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt a havi fizetésének a harmincszorosát kifizetni, csak annyit válaszolt: "Nagyon jó. Rettenetesen boldog vagyok." Ahogy mondta: a pénz lehetővé tette, hogy összejöhessen az esküvő.