"Megmaradni piacvezetőnek Koszovóban, piacvezetővé válni Albániában, aztán eladni a céget milliókért, és csak a dizájnra koncentrálni a jövőben" - sorolja gondolkodás nélkül a következő év céljait az új nemzet sikeres üzletemberéhez illő magabiztossággal Fisznik Iszmaili díjnyertes reklámkampányokkal teli, menő belvárosi irodájában. A kreatív dizájner egy tipikus koszovói sikersztori főszereplője: saját pénzéből alapította a céget tizenkét év London után, ami a semmiből Koszovó legnagyobb és legmenőbb reklámügynökségévé nőtte ki magát.
Pedig nem könnyű. "A reklámpiac fő gyengesége itt az, hogy az embereknek gőzük nincs az egészről - egyszerűen nem tudják, hogy mi a jó, ezért a szart is megveszik, ha olcsóbb. Így nehéz minőségi termékkel versenyezni. Nem tudatosodik bennük, hogy lehet, hogy többet tudnának eladni a termékükből jobb marketinggel, ezért a reklámon próbálnak spórolni" - mondja, brutális londoni szlenget használva, ami annál mulatságosabb, mert közben picit úgy fest, mint egy albán maffiózó.
Erre a problémára Iszmaili újra és újra visszatér, úgy tűnik, komolyan fáj neki, és nem csak az üzlet miatt, hogy nem értékelik az ügyfelek azt a minőséget, amit ő megszokott és jónak gondol. Cégének oldalán prominens helyen szerepel egy idézet David Ogilvytől, a legendás reklámtervezőtől: "If you pay peanuts, you get monkeys" (Olcsó húsnak híg a leve).
Vannak más nehézségek is. "Nincs áram, nincs víz, és túl sok üzletet halásznak el az orrom elől a versenytársak úgy, hogy a fos cuccukat el tudják adni, mert van valami unokatestvérük a megfelelő helyen." És neki nincsenek unokatestvérei? "De vannak - de a mi termékünk jó is. Rengeteget dolgozunk, minőségi terméket állítunk elő versenyképes áron, és megbízhatóak vagyunk" - mondja.
Nyilván segít az is, hogy a cég az Ogilvy nemzetközi hálózat részévé vált, de tény, hogy a cuccaik egész jól néznek ki. Az átlagos, vacak posztkommunista-káeurópai utcai hirdetésekhez képest, amikkel tele van a város, biztosan. A cég munkatársai mind éveket töltöttek Londonban vagy az USA-ban, és ez látszik. A munkák nem olyan rettenetesen eredetiek, de már azzal, hogy emlékeztetnek a londoni metrót megtöltő holmikra, fényévekkel jobbak, mint a helyi szemét.
Iszmaili hangoztatja, hogy ő mindent legálisan csinál. Ez Koszovóban elég szokatlan, tekintve, hogy alig van működő állam, és a gazdaság nagy része, ha nem is totál illegális tevékenység, de legalábbis szürke. "Nézd, az ügyfeleket nem érdekli különösebben, hogy én legálisan alkalmazom-e az embereimet vagy nem. De ez egy nagy cég, volt már pár ellenőrzés. Itt minden tiszta, így legalább nyugodtan alszom" - mondja. Az nem derül ki, hogy ezt minden nagy cégnél így gondolják-e, pláne, ha van egy-két "unokatestvér" a megfelelő helyeken.
A dijázner-üzletember 1991-ben menekült Londonba, amikor a Jugoszláv Néphadsereg be akarta sorozni. "Nekünk albánoknak, nekem meg a haverjaimnak, nem volt kedvünk Milosevic háborúit vívni Horvátországban, Boszniában. Úgyhogy szöktünk. Nem mindenkinek sikerült persze, az egyik barátomat elkapták bujkálás közben. Csak évekkel később hallottuk, hogy meghalt Boszniában" - mondja. Londonban egyetemre járt, 1999-ben hazajött, aztán az újabb háború elől megint el kellett menekülnie. Végleg 2003-ban jött vissza. Először képregény-kiadással foglalkozott, de azt bebukta, aztán jött az áttörés egy nagy Raiffesen Bank-reklámkampány elnyerésével. "Előtte még soha nem csináltam ilyet. Egy hétvége alatt kellett kitalálnunk a koncepciót - de nyertünk."
Iszmaili legújabb dobása egy óriási NEWBORN (újszülött) felirat volt a belvárosban, amit a függetlenség kikiáltásának napján állítottak fel, egy hét nonstop munka után, úgy, hogy még nem volt biztos, hogy a kormány ad-e majd rá pénzt és a bedolgozó cégek ki akartak szállni a buliból a pénzügyi garancia hiánya miatt. A felirat klassz, de azért nem olyan nagy szám, viszont egyszerű és hatásos, amivel tökéletesen megfogja és kifejezi a boldogságtól teljesen becsavarodott koszovóiak hangulatát. Az emberek birtokukba is vették, teljesen össze van firkálva filctollal.
Iszmaili elég kemény csávónak tűnik, üzletember, aki nem veszi be egykönnyen a maszlagot. Gyorsan meg is kérdem, hogy ő mit gondol a függetlenségről, vezet-e majd konkrét fejlődéshez, főleg, ami a gazdaságot illeti. A válasz igen találó: "Abszolút. Mondok egy példát. Az egyik potenciális ügyfelem, az American Express eddig félt megvetni a lábát Koszovóban, a bizonytalan jogi helyzet miatt. De most, hogy szuverén állam lettünk, jönnek. Egyedül ebből több mint kétszázezer euróra számítok jövőre - na most ehhez vegyél hozzá még négy hasonlót. Ezért jó a függetlenség."
Szlankó Bálint - Koszovó
Fotó: Vanik Zoltán