Kína egyengeti Afrika rögös útjait

Hihetetlen mértékben nyomul Afrikában Kína. Szinte kérdezés nélkül nyomja a pénzt, diktátorok és rossz kormányok köszönhetik neki a túlélést. A feltörekvő ázsiai hatalmat az ásványkincsek, a piacok és a lehetséges szövetségek vonzzák. Ennek érdekében gyakran biztosan bukó üzletekbe is belemegy. A kínai segítség elkényelmesíti a korrupt afrikai kormányokat. Vagy épp példátlan esélyt nyújt a kontinensnek. Vagy mindkettő.

A feltörekvő ázsiai hatalom hozzáállását jól jellemzi a kínai eximbank vezetőjének egyik megjegyzése: "Az átláthatóságra és a jó kormányzásra nem a fejlődés előfeltételeként, hanem a fejlődés eredményeként kellene tekinteni." Vagy ahogy a kínai külügyminiszter-helyettes fogalmazott egy interjúban: "Az üzlet az üzlet. Megpróbáljuk elkülöníteni a politikát az üzlettől. Maguk (a nyugati országok) piacgazdaságot és többpárti demokráciát próbálnak bevezetni ezekben az országokban, amelyek nincsenek erre felkészülve. Az embargókat - amelyeket maguk megpróbáltak velünk szemben is felhasználni - ugyancsak ellenezzük."

Miért rossz?

Ez a hozzáállás azonban számos veszélyt rejt magában. A politikai feltételekhez nem kötött kínai befektetések és segélyek egy rakás afrikai diktátort vagy emberi jogok megsértésével vádolt kormányt képesek hatalomban tartani. Az érintett országokat senki nem teszi érdekeltté abban, hogy tisztábbá tegyik közéletüket, átláthatóvá gazdaságukat, fellépjenek a korrupció ellen.

Szudánban Omar al-Basir rezsimje az olajért cserébe kínai fegyvert kap. A Council of Foreign Relations tavalyi Kína, Afrika és olaj című elemzése szerint 100 millió dollár értékben érkeztek vadászgépek, helikopterek. A rezsim légiereje szinte kizárólag kínai gyártású gépekből áll.

Az Afrikába irányuló kínai fegyverexport másutt is jelentős. Etiópia és Eritrea 1 milliárd dollár értékben vásárolt fegyvereket 1998-2000 közötti háborújuk idején. Tanzánia 13 titkos, mezőgazdasági gépnek álcázott szállítmányt kapott az Overseas Development Institute szerint az 1990-es években. Mugabe elnök Zimbabwéja 12 FC-1-es vadászgéphez és 100 katonai járműhöz jutott egy 2004-es 200 milliós üzlet révén. 2000-ben pedig egy szállítmány kézifegyvert kapott 8 tonna elefántcsontért, de érkeztek rádiózavaró eszközök is, legutóbb nemzetközi tiltakozásra fordult vissza egy Mugabénak fegyvert szállító kínai hajó.

Mugabe kínai támogatás nélkül már régóta elszigetelődött volna. Kína bányákba, utakba, mezőgazdaságba fektet be, a CFR elemzése szerint, olyan mértékben, hogy Zimbabwének szinte már-már Kína a tulajdonosa. "A ritka segítő kézért cserébe egy egyre barátságtalanabb világban Mugabe szinte mindent felkínált a kínai társaságoknak, nem törődve a megtérüléssel" - olvasható a tanulmányban.

A diktátorokon kívül azonban más problémák is felmerülnek. A kínai textilexport például már több helyen kétszeresen is hazavágta az afrikai textilipart. Egyrészt versenyt támaszt a nagy piacokon, mint például az USA-ban, másrészt saját hazájukban is fojtogatja a gyárakat. Lesothóban 10 gyárat zártak be, 10 ezer embert küldve az utcára - állítja a CFR. Nigériában főként a javarészt muszlimok lakta Kano és Kaduna textil- és könnyűipara szenvedi meg a kínai versenyt, ami miatt az amúgy is ingatag társadalmi egyensúly drasztikus borulásától tartanak a helyi politikusok. De még azok az országok sem védettek, amelyek importkorlátozásokat vezetnek be a kínai árukra. Az ellenőrizetlenül beérkező indiai és pakisztáni cikkeknek nem tudnak gátat vetni.

A kínai hozzáállás azonban - David Kang, a kaliforniai Stanford Egyetem kelet-ázsiai tanszékének vendégprofesszora - szerint nem különbözik jelentősen attól, ahogy bármelyik ország próbálja érvényesíteni érdekeit. "Az Egyesült Államok roppant szelektív azzal kapcsolatban, kit tekint erkölcsösnek. Támogatjuk Pakisztánt, Egyiptomot, Szaúd-Arábiát - az emberi jogok jelentős megsértőit -, mert vannak más stratégiai érdekeink. Kína nem egyedülálló abban, hogy rossz kormányokkal alkudozik, vagy fegyvert ad el nekik."

A kínai magántársaságoknak gyakran nincs jó hírük. A Transparency International 2006-os összegzése szerint a világ 30 legtöbbet exportáló országa közül az utolsó előttiek a kínaiak, ha az ottani cégek üzleteinek tisztaságát tekintjük. Főleg a kevésbé fejlett országokban jellemző a kenőpénz.

A Royal Institute of International Affairs szerint Kína Afrika déli részéből származó faimportjának 70 százaléka illegális. A társaságok gyakran nem fizetnek exportvámot, nem tartják be a kitermelési kvótákat, és a megállapodásokat vagy a törvényeket kijátszva nem helyben dolgozzák fel a fát. Sok kritika éri a kínai cégeket, a munkások alkalmazásával kapcsolatban is. Saját felelősségre vonatkozó nyilatkozat aláírásával tárnába szálló bányászokról, illegális kitermelésről szólnak a jelentések.

Miért jó?

A Chatham House idén márciusban közzétett, a két ország gazdasági kapcsolatait részletesen feltérképező elemzése szerint Angolában csökkent a szegénység, 60 ezer luandai jutott áramhoz, ezrek tiszta vízhez a kínai pénzből finanszírozott új beruházások révén. Felújított utak, hidak, vasútvonalak kapcsolják be a háború alatt elszigetelt térségeket a gazdasági életbe. A kínai segítség ráadásul más miatt is előnyös: a Kína és Afrika közötti technológiai szakadék keskenyebb, mint Európa vagy Amerika esetében.

Afrikában 2005-ben rekordmagas, 5,2 százalékos volt a gazdasági növekedés. A kínaiak olcsón, a helyi viszonyokhoz képest gyorsan és jól építenek utakat, hidakat, víztározókat. 2004-ben 1500 kínai békefenntartót küldtek Libériába, és folynak építkezések Etiópiában, Tanzániában, Zambiában. Eközben Kína 10 milliárd dollárnyi adósságot engedett el afrikai országoknak, orvosokat küld, tanulni vágyó afrikai munkásokat, diákokat fogad - sorolja a CFR tavalyi tanulmánya.

A CFR szerint Afrikának komoly fejlődési lehetőséget kínál a kínai nyomulás. A felépített utak, kórházak és iskolák, külföldi befektetés nélkül nem jöhettek volna létre. Az infrastruktúra fejlesztése révén ugyanakkor más - nem feltétlenül kínai - hitelekre is sikerrel pályázhatnak és más befektetőket is magukhoz vonzhatnak az országok. Ez a fejlődés olyan atmoszféráját teremtheti, ami egy napon megváltoztathatja az egész kontinenst, még ha Kína elsősorban nem ezért küzd is.

A kínai segítség azonban kétarcú: "Jó a kontinensnek, mert egy új szereplő jelenik meg, aki be kíván fektetni, de rossz Afrikának, mert letéríti az országokat a politika és gazdasági reformok végigvitelének rögös útjáról" - mondja Kang.