"Elnézést, ki gyilkol ártatlanokat?"

Szeptember 11-e óta sok ezer muszlim vére folyik az al-Kaida miatt, Oszama bin Laden harca erkölcstelen - egyre többen gondolkodnak így az arab világban a The New Republic riportja szerint. Bin Ladent ma már mentorai, az al-Kaida volt ideológusai és egykori terroristák is nyíltan bírálják. Szerintük a terrorszervezet körül lassan megfagy a levegő, miközben saját magát emészti fel.

"Elnézést, Zavahri úr, de kik gyilkolnak ártatlanokat Bagdadban, Marokkóban és Algériában az ön áldásával?" - ezt az iszlám világban elhíresült kérdést egy online interjúban tették fel az al-Kaida második számú vezetőjének áprilisban. A radikális iszlamista oldalakon szállóigeként járt körbe a kérdés, jelezve, hogy egyre több muszlim érzi úgy: a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás végül az iszlám világban okozta a legnagyobb pusztítást. A muszlimokban az al-Kaida iránt egyre növekvő ellenszenvről a The New Republic című kéthetente megjelenő amerikai lap közölt hosszú cikket.

Az iszlám világban érezhető a növekvő ellenkezés az al-Kaida módszereivel szemben, az iszlám teoretikusok egyre népesebb csoportja fordult az utóbbi egy évben az al-Kaida ellen - annak ellenére, hogy korábban maguk is támogatták. Ezek a vallási vezetők és egykori iszlamista harcosok, akik ma már bírálják az al-Kaida terrorista kampányát, nem csak a Közép-Keleten, hanem egyes nyugati muszlim enklávékban is kezdenek megerősödni - állítja a The New Republic. A lap szerint immár az al-Kaida jelenlegi hívei is kezdik felismerni, hogy valami nincs rendben.

Irakban az al-Kaida által kiképzett öngyilkos merénylők több mint tízezer embert gyilkoltak meg, többségüket pusztán azért, mert a siíta felekezethez tartoztak. Az utóbbi időben a terrorszervezet már a szunnita irakiakat is célbe vette - azokat, akik nem állnak mellé. A szunniták elleni támadások pedig nem maradnak visszhang nélkül a szunnita többségű iszlám világban - írja a The New Republic.

Benotman

2000 nyarán az akkor egy líbiai radikális csoportot irányító Noman Benotman hivatalos volt egy kandahári konferenciára. A találkozón az arab világ legbefolyásosabb dzsihádista vezetői vettek részt Oszama bin Laden, az al-Kaida vezetőjének meghívására - mintegy kétszázan, köztük az al-Kaida összes fontos személyisége. "Igazi csúcstalálkozó volt" - emlékezett vissza Benotman, aki már a kilencvenes évek óta jól ismerte Oszama bin Ladent, hiszen az évtized elején még együtt harcoltak az afganisztáni kommunista kormány ellen.

A találkozón bin Laden megpróbálta megnyerni a világméretű dzsihád ügyének a többi radikális szervezetet. A globális harcot még 1998-ban hirdette meg, és az Egyesült Államokat állította a célkeresztbe. "Stratégiai megbeszéléseket folytattunk" - mondta Benotman, aki először tavaly év végén találkozott a The New Republic újságírójával. "Már 2000-ben elmondtam nekik, hogy a dzsihádista mozgalom szerintem megbukott. Hogy évek óta minden rosszul sült el, mint annak idején Algériában, ahol képtelenek voltunk megnyerni a lakosság támogatását" - ezzel Benotman a radikális muszlimok által a kilencvenes években kirobbantott algériai polgárháborúra utalt, amelyben több mint százezren haltak meg. A véres háborúban a milicisták minden addigi támogatójukat elveszítették.

"Többen megkértük Oszama bin Ladent, hogy állítsa le Amerika-ellenes kampányát, mert az nem vezet sehová. Ő és támogatói azonban kinevettek, amikor azt mondtam, hogy az Egyesült Államok megtámadása után az egész régiót lerohanhatja" - emlékezett az egykori líbiai iszlamista vezér. Bin Laden így próbálta megnyugtatni: "Már csak egy akcióm van, és azután kiszállok." Ezzel - mint utóbb Benotman felismerte - szeptember 11-ére tett félreérthetetlen célzást az al-Kaida vezére.

Az Amerika elleni terrortámadás után Benotman lemondott a líbiai iszlamista (Líbiai Iszlamista Harcosok szervezete, LIH) csoport éléről, és Londonba költözött. Az egykori radikális iszlamista ugyanis megérezte, hogy az USA-t nem érdekli majd az al-Kaida és más szervezetek közti különbség.

2007 novemberében Benotman nyílt levelet írt, Ajman az-Zavahrihez, az al-Kaida második számú vezetőjéhez. A levélben - nyilvánosan először - kritizálta az al-Kaidát, és felszólította, hogy állítsa le tevékenyéségét az arab országokban és nyugaton. A levél nagy érdeklődést váltott ki az arab sajtóban. "A radikálisok nagyon bedühödtek a levelem miatt" - mondta Benotman.

Al-Úda

Két hónappal Benotman nyílt levele előtt az al-Kaida még nagyobb pofont kapott, ezúttal olyan valakitől, akit a szervezet korábban saját hőseként tisztelt. A szaúdi Szalman al-Úda sejk és vallási vezető, szeptember 11-e hatodik évfordulója környékén egy népszerű közel-keleti tévécsatornán egyenesen Oszama bin Ladenhez címezte a kérdést: "Mondd, mennyi vér folyt eddig? Hány ártatlan ember, hány gyerek, öregember és nő halt meg az al-Kaida nevében? Boldogan jelensz-e meg a Mindenható Isten előtt, ha a halottak százezreinek vagy millióinak terhét cipeled a hátadon?"

Al-Úda mindeddig nem kritizálta nyíltan az al-Kaidát, és más vallási vezetők sem: csupán egyes terrorcselekmények elítélésére szorítkoztak. Al-Úda pedig most először címezte a kritikát kifejezetten bin Ladennek, amivel valójában a követőinek akart üzenni - mondta a The New Republicnak a sejk, aki nyugati újságoknak csak ritkán nyilatkozik. Szalman al-Úda kijelentései sokkolták az arab közvéleményt, hiszen jól ismerik őt mint a nyolcvanas évek szaúd-arábiai fundamentalista mozgalmának egyik atyját. Al-Úda prédikációi a kilencvenes években fontos szerepet játszottak abban, hogy bin Laden Amerika ellen fordult, négy éve pedig nyíltan buzdította az irakiakat az amerikai megszállók elleni harcra. Al-Úda nem olyan ember tehát, akit az al-Kaida könnyedén vádolhat Amerika-barátsággal.

Doktor Fadl

Az al-Kaidával kapcsolatos bizonytalanságot tavaly tovább erősítette az al-Kaida ideológiáját megtermékenyítő Szájed Imám as-Sarif, más néven Doktor Fadl is, akit a radikális iszlamisták jól ismernek. Doktor Fadl Zavahri mentora volt - mindketten ügyes sebészek, akik már a nyolcvanas években nagyon közel álltak egymáshoz. Amikor 1981-ben Anvar Szadat egyiptomi elnök meggyilkolásával kapcsolatban Zavahrit börtönbe vetették, Doktor Fadlnak sikerült Pakisztánba menekülnie. Zavahri szabadulása után csatlakozott hozzá, ahol megalapították a "dzsihád csoport" egy újabb ágát - azt, amelyik később al-Kaidává alakult. A befolyásos ideológus bin Ladenhez is közel áll, 1993-ban Szudánban ugyanis egy merényletkísérlet után ő operálta meg a sebesült vezért.

Az al-Kaidával összefonódó múltja ellenére Doktor Fadl meglepő lépést tett. Kairói börtöncellájában könyvet írt A dzsihád ésszerűsítése címmel, amelyben illegitimnek nevezte az al-Kaida Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és másutt elkövetett merényleteit. "Zavahri és bin Laden emír erkölcstelen harcot vívnak" - jelentette ki a könyvben. Ez azért is meglepő, mert korábban éppen ő volt a takfir doktrínájának egyik kidolgozója, aki szerint azokat a muszlimokat is hitetlennek kell tekinteni, akik ellenzik a fegyveres harcot, és azokat is, akik választásokon vesznek részt. Az iszlám jog, a saría szerint ugyanis világi kormányzat gyakorlatilag nem is létezik a muszlimok közösségében.

A takfiri tant az al-Kaida egyre inkább magáévá teszi, magának követeli a jogot, hogy eldönthesse, ki számít igaz muszlimnak. Bár Fadl soha nem hívott fel a hitetlennek kikiáltottak meggyilkolására, tanait lobogtatva vették célba a civileket is a merényletektől sem visszariadó radikálisok.

Londonisztán

Az al-Kaida módszereit nem csak a Közel-Keleten, hanem a nyugati muszlim kolóniákban is kritizálják. A London külvárosában levő, muszlim bevándorlók lakta Walthamstow és Leyton fontos színtere lehet a terrorszervezet elleni ideológiai harcnak. A két városrészben ugyanis rengeteg dzsihádista vezető rendezkedett be, miután politikaimenekült-státushoz jutott, így "Londonisztán" már hosszú ideje barométerként mutatja meg a jövő iszlamista irányzatait - írja a The New Republic. A Nagy-Britanniában élő radikális muszlim fiatalokat azért célozta meg kiemelten az al-Kaida, mert az Egyesült Államokba közel-keleti útlevéllel ma már nagyon kockázatos bejutni.

Az itteni radikálisok és a vélhetően Pakisztánban elhelyezkedő al-Kaida kiképzőtáborok közötti kapcsolatot egykor a The New Republic egyik riportalanya, Oszama Hasszán is erősítette, aki a kilencvenes években fiatal brit egyetemi hallgatóként Afganisztánban is járt, ahol egy eldugott kiképzőtáborban tanulta a terrorista technikákat. Hasszán a közelmúltig az al-Kaida aktív támogatója volt. Szeptember 11-e után azt gondolta, "az al-Kaida végre bevitt egy ütést George Bushnak" - fogalmazott, hozzátéve, hogy akkoriban rajongott Oszama bin Ladenért. Látva azonban, hogy a szervezet folytatja a civilek elleni merényleteket, elgondolkodott a módszerek igazságosságán. A fordulópontot - mondta - a londoni metró elleni 2005-ös támadás jelentette. "Arra gondoltam, hogy merik megtámadni a városomat?" - emlékezett vissza Hasszán.

Ettől kezdve kritikusan látta a terroristák tevékenységét, ma pedig részt vesz a Quilliam Alapítvány akcióiban. A szervezetet egykori radikális iszlamisták hozták létre, akik a brit muszlim fiatalokat igyekeznek meggyőzni - saját példájukon át - a radikalizmus kártékonyságáról. Az alapítvány és a hozzá hasonló angliai szervezetek tagjai remélik, hogy tevékenységük nyomán Londonisztánban szűkül az a kör, amelyből az al-Kaida új tagokat tud toborozni.

A világnézetek háborúja

A The New Republic interjúalanyai azt állítják, az utóbbi időben érezhetően csökkent a radikálisokat támogatók aránya az iszlám világban. "Az al-Kaidát 2003-ban még nem nagyon lehetett bírálni, de mára megváltozott a gondolkodás" - vélte Abdullah Anasz, aki a nyolcvanas években még együtt harcolt bin Ladennel Pakisztánban, és csaknem tíz évig küzdött a kommunisták ellen Afganisztánban. Anasz szerint a fordulópont a madridi és a londoni robbantás volt. A londoni merényletet ő maga egyszerű bűntettnek nevezte, "amelyet tilt a saría".

Tavaly karácsony előtt a dzsihád új dimenzióit próbálta megnyitnia a terrorszervezet, amikor feltehetően az al-Kaidát kritizáló vallási vezetőket vett célba Mekkában. A merényleteket a hadzs idejére akarták időzíteni, amikor zarándokok milliói gyűltek össze az iszlám szent városában. A szaúdi biztonsági erők a szervezet 28 tagját fogták el a merénylet előtt Rijádban, Mekkában és Medinában. Anasz szerint - aki akkor maga is Mekkában volt - a meghiúsult akció az al-Kaidára ütött vissza. "A zarándokok akkor nagyon dühüsek voltak. Azt kérdezték egymástól, muszlimok hogyan tervezhetnek ilyesmit? Magam sem tudom elhinni a mai napig. Mélyen sokkolták a zarándokokat" - mondta.

Az elégedetlenség hatására bin Laden defenzívába szorult. Egy decemberben kiadott hangfelvételen azt mondja: "A muszlim áldozatok, akik a hitetlen keresztesek ellen vívott harcban vesztik életüket... nem szándékos célpontok."

A növekvő elégedetlenség ugyanakkor távolról sem azt jelenti, hogy az al-Kaida vereséget szenvedett. Egyes amerikai nemzetbiztonsági források szerint bizonyos területeken éppenséggel meg tudott erősödni a szervezet. Tavaly képes volt robbantásos merényletek sorát végrehajtani Pakisztánban, Afganisztánban, Algériában és Irakban. Az apokaliptikus dzsihádista csoportok ugyanakkor - írja a lap - magukban hordozzák saját bukásukat: nem tudnak pozitív jövőképet felajánlani, egyre inkább bővítik saját ellenségeik listáját azokkal, akik nem értenek egyet velük, és az ideológiájuk lehetetlenné teszi, hogy valaha politikai sikereket érjenek el. Noman Benotman jóslata szerint "az al-Kaida öt év múlva elszigeteltebb lesz, mint valaha".

A The New Republic szerint a szervezet még sok évig fenyegeti majd Amerika biztonságát, az iszlám világban a hangulat megfordulása azonban a "vég kezdete" felé tett eddigi legfontosabb lépés. A nyugati propaganda nem rúghat labdába a muszlim tömegeknél, az al-Kaidával immár szemben álló tekintélyek szava azonban számít a világnézetek harcában. A lap egyik interjúalanya ezt úgy fogalmazta meg: "Ha le akarjuk győzni a terroristákat, meg kell győznünk őket, hogy rossz úton indulnak a paradicsomba."