Ingrid Betancourt: "Hat napja még bilincsben jártam"

"Hat napja még egy fához voltam bilincselve, most pedig újra élnem kellene" - mondta a kolumbiai gerillák fogságából hat év után szabadult Ingrid Betancourt. Minden ember változhat állattá, mégis meg kell bocsátani nekik, mondta. Az asszony először beszélt fogságáról a The Guardiannek.

"Úgy landoltam mások életében, mint egy ejtőernyős. Nekik megvan a maguk élete, a napi elfoglaltsága, nekem nincsa semmim. Hat napja még egy fához voltam bilincselve. Most pedig szabad vagyok, és ki kellene találnom, hogyan is éljek tovább" - mondta Ingrid Betancourt, aki napokkal ezelőtt szabadult hatéves fogságából. Az asszony hat éven át élt a kolumbiai dzsungelben más foglyokkal és fogvatartóival együtt. A brit The Guardiannek adott interjújában visszaemlékezett fogságára.

Szabadulása és Párizsba érkezése óta Betancourt francia hotelekből folyamatosan szenátusi épületekbe és a parlamentbe száguldott, mostanra azonban a szabadulás eufóriája átadta helyét a kimerültségnek. "Meg kell állnom most már, mert attól félek, hogy depresszióba zuhanok" - mondta a brit lapnak. Nővére szerint most meg kell próbálnia összerakni hat éve félbeszakadt életét.

Az egykori túsz fogságának nyomai - sápadt arcbőre, a karján a bilincstől származó sebhelyek és hosszú, elvékonyodott haja - még láthatók. Azt mondta, addig nem is vágatja le a haját, amíg a FARC kolumbiai gerillaszervezet által még fogságban tartott foglyok százai ki nem szabadulnak. Időbe telik, amíg újra hozzászokik az ágyban alváshoz, a meleg vízhez, ami "most még fáj", és a francia parfümök illatához - mondta. Miközben egy kis francia hotel fürdő szobájában zuhanyozott, a fia véletlenül lekapcsolat a lámpát - Betancourt azt hitte, a FARC gerillái jöttek el érte újra - mondta a Guardiannek könnyek között.

"Nemsokára visszatérek"

Betancourt eddig nem beszélt arról, milyen fizikai és lelki erőszaknak, ahogy ő mondta, "kínzásnak és megalázásnak" volt kitéve a gerillák keze között, de megígérte, hogy egy nap majd beszámol minderről. "Tudom, hogy egyszer el kell mondanom mindent, amit átéltem. Nem könnyű olyasmiről beszélni, ami talán életem végéig fájni fog. Az egyetlen, amit megígértem mgamnak, hogy megpróbálok megbocsátani" - mondta.

Betancourt fogvatartása előtt a kolumbiai elnökválasztás egyik jelöltje volt. Francia állampolgársághoz a kolumbiai mellé akkor jutott, amikor egy francia diplomatához ment feleségül. 2002-es fogságba kerülése előtt elnöki kampánya középpontjába a korrupció és a kábítószerkereskedelmet állította.

Fogvatartói végig kifejezetten rosszindulatúak voltak vele - a gerillák saját egykori börtönbüntetéseiket akarták megbosszulni rajta, és marxisták lévén különösen gyűlölték azért, mert jól ismert politkuscsaládból származik. Azt mondta, fogvatartóinak viselkedése megtanította arra, hogy "minden emberi lény változhat állattá".

A dzsungelben gyakran kötötték be a szemét, ilyenkor napokig nem látta az eget. Többször kényszerítették, hogy megállás nélkül tizenöt mérföldet gyalogoljon. A hat év alatt ötször próbált megszökni. Az első szökés csupán néhány óráig tartott, amikor rájött, hogy képtelen egyedül tájékozódni a dzsungelben. Az utolsó szökési kísérlete után a nyakát bilincselték meg, és három napon át álló helyzetbe kényszerítették. Ezután pedig a nap huszonnégy órájában bilincsben maradt a keze. A legapróbb dolgokat is az őröktől kellett kérnie, a vécépapírtól a törülközőig.

Hogy ne veszítse el az eszét, el kellett foglalnia magát valamivel: a többi foglyot francia nyelvre tanította, varrt, írt vagy tárgyakat javított. "Az volt a fontos, hogy megtöltsem a napot olyan tevékenységekkel, amelyeket időzíteni lehet. Az időrend fontos volt, hogy az ingatag helyzetbe állandóságot tudjak hozni" - mondta.

Szinte soha nem akadt új olvasnivaló. Még fogsága elején viszont, egy darab káposztát kapott ebédre, amelyet újságpapírba csomagoltak. Betancourt izgatottan simította ki a papírt, hogy elolvashassa a híreket - az újságlapa saját édesapja temetéséről tudósított. Azt mondta, a sokk után sokáig gondolkodott az öngyilkosságon.

Betancourt egy ideig Franciaországban marad biztonsági okokból, de azt mondta: "Sosem hagytam el Kolumbiát... A lelkem kolumbiai. Nemsokára Visszatérek."