Halálhírét fia közölte az ITAR-TASZSZ hírügynökséggel. Beszámolója szerint édesapja otthonában, szívelégtelenségben halt meg helyi idő szerint nem sokkal éjfél előtt.
A Nobel-díjas író már hosszabb ideje betegeskedett - magas vérnyomása volt -, de aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitrijevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott.
Dmitrij Medvegyev orosz elnök az író halálhírének vétele után azonnal részvétét fejezte ki Szolzsenyicin családjának.
Frontról a gulágra
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918. december 11-én Kiszlovodszkban született. Rosztovban járt egyetemre - matematikát és fizikát tanult -, majd tüzértisztként szolgált a II. világháborúban. Bátorságáért kitüntették, de egy magánjellegű levele miatt, amelyben Sztálint bírálta, 1945-ben letartóztatták. 8 évig volt a Gulágon, mielőtt belső száműzetésbe küldték volna Kazahsztánba. Tizenegy év után rehabilitálták.
Ezt követően kezdett írással foglalkozni, legfőbb műveiben a munkatáborokban szerzett élményeit dolgozta fel. Hírnevet a Sztálin halála utáni enyhébb politikai légkörben szerzett Hruscsov idején, az Ivan Gyeniszovics egy napja című 1962-ben megjelent novellájával. A témáról nagyregényt is írni kezdett, A Gulag-szigetcsoportot.
Túlzottan pesszimista
Írásaiban élesen bírálta a szovjet rendszert, ám Hruscsov leváltása után egyre komolyabb kritikák érték az Orosz Írószövetségben - túlzottan pesszimistának, és kommunista-ellenesnek tartották. Művei a hatvanas évek közepétől emiatt inkább már csak külföldön jelentek meg. 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, de nem ment el az átadóra, mert attól tartott, nem térhet vissza hazájába.
Amikor 1973-ban a szovjet börtöntáborok világát bemutató Gulag-szigetcsoport első kötetét kiadták Nyugaton, hazájában árulóvá kiáltották ki, majd a következő évben megfosztották szovjet állampolgárságától, és kiutasították.
Kritikus
Ezután Svájcban, Németországban, majd az Egyesült Államokban, Vermontban élt és alkotott. Itt fejezte be a Gulag-szigetcsoportot. Visszavonultan élt, de ekkoriban már elsősorban a nyugati erkölcsi korrupciót támadta.
Hazatérése rendhagyó volt, eleve nem azonnal, hanem csak két évvel a Szovjetunió felbomlása után tért vissza szülőföldjére, ráadásul az orosz Távol-Keleten keresztül, lassan, szárazföldön. Hazatérve az orosz parlametnben közölte, az oroszok nem demokráciában élnek.
A politikusokat rendre korruptnak bélyegezte, televíziós szereplései alkalmával rosszallóan beszélt hazájáról, amely előbb gyalázta, majd keblére ölelte.
Kései, az orosz jövőt boncolgató munkái sok vitát váltottak ki. Utolsó jelentős műve a 2000-ben kiadott Együtt a zsidóság orosz társasalomban és a forradalomban betölött szerepét vizsgálta. Tavaly Vlagyimir Putyin elnöktől Állami Díjat kapott.
Az írót augusztus 6-án, szerdán temetik, földi maradványait - kívánságának megfelelően - a moszkvai Donszkoj-kolostorban helyezik örök nyugalomra. Búcsúztatását kedden az Orosz Tudományos Akadémia épületében tartják.