Megmutatta magát az oroszoknak az EU

Meglepően egységes választ adott a grúz-orosz konfliktusra az Oroszországgal szemben eddig bizonytalankodó Európai Unió. A külső fenyegetés mindig is kedvezett az európai együttműködésnek, most pedig pont ilyenekkel szembesül az unió. Ugrásra kész Oroszország, a kontinens új erőviszonyainak kialakítása és a belső érdekellentétek várnak az EU-ra. 

Dr. Samuel Johnson szerint az a tudat fókuszálja leginkább az ember figyelmét, hogy másnap reggel felakasztják. Dr. Johnson bölcsességének bizonyítéka, hogy milyen tempósan fogadta el hétfői rendkívüli csúcstalálkozóján az Európai Unió 27 vezetője a Grúzia elleni orosz fellépésre adott válaszát. "Nem volt igazi vita, csak egy-két hozzászólás. Ennek a csúcstalálkozónak nincsenek titkai, minden benne van a zárónyilatkozatban" - mondta az [origo]-nak egy uniós illetékes.

A zárónyilatkozat nem túl erős, pusztán felfüggeszti az EU-orosz társulási és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokat addig, amíg az oroszok vissza nem vonulnak a grúz háború előtt elfoglalt állásaikba. De az energiaszállítási szerződések meghosszabbítását célzó tárgyalások amúgy sem haladnak, az oroszok pedig állítólag már a csúcstalálkozó előtt megígérték a német kancellárnak, hogy hamarosan megkezdik a csapatkivonásokat (igaz, eddig ez nem valósult meg).

A kevés is valami

A tárgyalásokon részt vevő diplomaták szerint az EU számára már az is eredmény, hogy ennyit össze tudott hozni. A nyilatkozatot egy rendkívüli csúcstalálkozón hozták meg, ilyet pedig ritkán hívnak össze: az utolsót 2003-ban rendezték, az iraki háború miatt. A csúcstalálkozó maga és a hangnemében határozott üzenet pedig mutatja, hogy Európa komolyan veszi és nem nézi jó szemmel az orosz beavatkozást. Ez korábban egyáltalán nem volt egyértelmű, a Moszkvával jó kapcsolatot ápoló németek és olaszok például bizonytalankodtak.

A végső szöveg jóval határozottabb, mint a francia elnökség által körbeadott első változat, főleg a britek, a lengyelek és a baltiak nyomásának köszönhetően. Az orosz gáztól nagy mértékben függő és az elmúlt években az orosz kapcsolatok élénkítésére nagy energiát fordító Magyarország a nyilatkozat megszilárdításában nem vett részt, hasonlóan sok más, hasonló helyzetben lévő tagállamhoz.

A külső fenyegetés összehoz

Tanulságos azonban, hogy külső hatásra milyen gyorsan tudja rendezni sorait az EU. A külső fenyegetés mindig jót tett Európának, akkor is, amikor lefektette a NATO és az EU alapjait a háború után vagy amikor útját állva egy esetleges szovjet terjeszkedési kísérletnek, megszüntette Nyugat-Németország páriastátuszát. "Az oroszok mindig ugyanazt a hibát követik el. Túl agresszívak és ezzel megkönnyítik ellenségeik számára az összefogást. Most már még a legromantikusabbak számára is világos, hogy egy új Oroszországgal állunk szembe, egy olyannal, amely kész akár erőszakkal is megváltoztatni a status quo-t" - mondja Jörg Himmelreich, aki Oroszország-kutató a berlini US German Marshall Fund kutatóintézetnél.

Nicolas Sarkozy és Javier Solana

Az EU Oroszországgal szembeni politikáján sokat változtatott a bővítés; talán ez az a területe az európai együttműködésnek, amelyre a legnagyobb hatással volt. A bővítés előtt szinte nem is volt Oroszország-politika Brüsszelben.

Nem mosolyognak

"A régi államok tapasztalata sokkal kevésbé rossz az oroszokkal szemben, mint a miénk. Az érzelmi és történelmi mozgatórugókat nem lehet figyelmen kívül hagyni" - nyilatkozta névtelenül egy új tagállam brüsszeli diplomatája. A lengyelek, a csehek, a magyarok, a baltiak felvétele egy sor olyan földrajzi, történelmi, politikai, sőt személyes szempontot hozott a szervezetbe, ami alapjaiban formálja Európa hozzáállását Oroszországhoz és a köztes vidékekhez. Például Ukrajna nyugatos átalakításának kevés nagyobb és hangosabb támogatója van, mint a keleti EU-tagállamok.

Oroszország eleve sokkal messzebb volna az Európai Uniótól, ha mi nem lennénk. Most viszont egyenesen uniós területek kerültek orosz ütközőzónába. Dimitrij Medvegyev orosz elnök múlt heti beszédében - amelyben az orosz külpolitika öt új alapelvét fejtette ki - egyértelművé tette: Moszkva jogot formál magának arra, hogy bárhol beavatkozzon az oroszok védelmében. A Baltikumban pedig nagyszámú orosz kisebbség él.

"Németország nagyon óvatosan állt hozzá Oroszországhoz a számtalan történelmi, gazdasági és érzelmi szál miatt. De ez most megváltozhat. Ezt [Angela] Merkel [német kancellár] teljesen egyértelművé tette, amikor nemrég Észtországban emlékeztetett mindenkit, hogy a NATO teljeskörű biztonsági garanciákat vállalt a balti államok megvédésére" - mondja Himmelreich. (A NATO-alapszerződés ötödik cikke szerint ha egy tagállamot támadás ér, az összes többi köteles a segítségére sietni.)

Nem is olyan rég még teljesen normális volt Brüsszelben, hogy az emberek elnézően mosolyogjanak, ha valami lett képviselő izgatott beszédet tartott az orosz fenyegetésről. A grúz háború óta aligha mosolyog bárki.