Vérfürdőt hozott a terroristák és a börtönőrök igazsága

Izrael szerint magát okolhatja a Hamász amiért hadműveletet indítottak ellene, mert nem hajlandó lemondani a terrorról. A Hamász szerint viszont Izrael terrorja kényszeríti önvédelemre. Vajon igaza lehet az Izrael elleni rakétatámadásokat hatalomra kerülése óta megötszöröző palesztin radikálisoknak, vagy a Gázai övezetet szabadtéri börtönné változtató Izraelnek? Érvek és ellenérvek a Gázai konfliktus hátterében.

Két hete tartanak a Gázai övezet ellen indított izraeli hadműveletek. Hasonló léptékű támadást 40 éve nem indított az izraeli hadsereg a palesztinokkal szemben.

Izrael azt bizonygatja, hogy a Hamász ellen indított támadás jogos, a palesztin szervezet saját magának köszönheti az egészet, mivel nem akar lemondani az erőszakról, rakétákkal és aknákkal lövi Dél-Izraelt, a lövedékek válogatás nélkül hullanak katonai és civil létesítményekre. A Hamász szerint viszont Izrael elnyomó, amely emberek százezreinek életét teszi tönkre, és jogos ellene az önvédelem.

Lehet-e igaza bárkinek egy ilyen konfliktusban?

A Hamász önvédelme - a higgadt agresszió

A palesztin radikális szervezet az aknavetőkön kívül többféle rakétát használ Izrael ellen. A legközismertebb a Kasszám elnevezésű, gyakorlatilag kisipari eszközökkel, sufnikban előállított eszköz. Az eleinte 2-3 kilométeres hatótávolságú folyamatosan továbbfejlesztett fegyverek jelenleg 10-12 kilométerre is elrepülnek. Ezen kívül többször lőttek ki Grad típusú (a katyusa utódja), a gyanú szerint iráni, vagy kínai eredetű, nagyobb, akár 40 kilométeres hatótávolságú lövedékeket is.

Amióta a Hamász 2006 januárjában hatalomra került, megsokszorozódott az Izraelt érő rakétatámadások száma. Az izraeli hírszerzés összesítése szerint 2001-2005 között összesen 554, 2006-ban pedig már ennek csaknem kétszeresét, 946 rakétát lőttek ki Izraelre a palesztin területekről. 2007-ben visszaesett a támadások intenzitása, 783 rakéta landolt izraeli területen, de tavaly minden addigi csúcsot megdöntöttek 1730 rakétával, holott volt még egy féléves tűzszüneti időszak is.

2006 előtt a jelenleginél sokkal több, a rakétatámadásoknál jóval pusztítóbb öngyilkos merényletet követtek el palesztin radikálisok (nem csak a Hamász). Ezeknek a csúcspontja 2002-re esett, amikor 220 izraeli halt meg öngyilkos merénylők robbantásaiban. 2008-ban a Hamász irányította Gázából eredeztethető terrortámadásokban (a rakétás támadások mellett robbantásokban, aknavetőtűzben és rajtaütésekben) elhunyt izraeliek száma 21 volt.

A 2001 óta kilőtt rakéták eddig összesen 10 izraeli civilt öltek meg, és ebben már benne van a 2008 során meggyilkolt négy, illetve a mostani harcok december 27-i kezdete óta újabb négy ember halála. Izrael a sérülteken kívül (összesen közel 500) az általuk okozott pszichológiai problémákat (a térségben fekvő Szderót felnőtt lakossága körében például 28, kiskorú lakossága körében pedig 30 százalékos a poszt-traumatikus stressz szindrómában szenvedők aránya egy izraeli felmérés szerint), és a helyi lakosság biztonságérzetének jelentős romlását írja a Hamász rakétáinak rovására. Izrael szerint a rakéták révén a Hamász egymillió izraeli - a lakosság 15 százaléka - biztonságát és nyugalmát veszélyezteti.

Izrael önvédelme - az aránytalan vasököl

A december 27. óta tartó izraeli hadműveletekben, palesztin források szerint eddig körülbelül 700 palesztin vesztette életét, az ENSZ szerint a halottak legkevesebb negyede civil, sok köztük a gyerek. Izrael a Hamász által ellenőrzött Gázai övezet számos épületét lebombázta.

Az ENSZ szerint a támadások következtében humanitárius válság alakult ki a térségben: lakóhelyek pusztultak el, súlyosan megrongálódott az alapvető infrastruktúra. A terület jelentős részén nincs áram: alig 50 ezer emberhez jut el napi 3-6 órán keresztül elektromosság. Legalább félmillió ember nem jut vezetékes vízhez: a 130 kút közül 48 már hétfőn nem működött, és további 45 csak időnként ment, mert nincs áram a szivattyúkhoz. A szennyvízszivattyúk közül sem működik sok, a Bét Lahíja-i szennyvíztisztító-telep fő ülepítő medencéje kiöntéssel fenyeget. Január negyedikén kilőtték Gáza legnagyobb zöldség-gyümölcs piacát, de mentőállomást is ért találat, sok kórház betört ablakait pedig nem tudják beüvegezni, mert nincs üveg.

A palesztin Vöröskereszt szerint több ezer otthon vált használhatatlanná a hadműveletek következményeként. Összesen 13 ezer ember (2000 család) vált otthontalanná - állította előző hévégén az Al-Mezan Center palesztin jótékonysági szervezet. Az ENSZ térségben dolgozó segélyszervezetének (Unrwa) szerdai jelentése szerint 16 ezer ember kénytelen az általuk felállított menedékhelyeken lakni. A polgári lakosság - a lezárt határok miatt - nem tud még elmenekülni sem a harcok elől, és nincsenek óvóhelyek, ahova behúzódhatnának. Egy, a CNN-nek nyilatkozó gázai pszichiáter úgy becsülte, hogy a másfélmilliós lakosság felénél várható, hogy fellépnek a poszt-traumatikus stressz szindróma tünetei, a bombázás és a harcok következtében.

Avi Shlaim nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó oxfordi professzor - aki az 1960-as években maga is szolgált az izraeli hadseregben - úgy látja, hogy mindkét fél nyakig sáros ártatlan emberek szükségtelen halálában, de fontos kérdés az arányosság. "A bibliai szemet-szemért elv épp elég kegyetlen. De Izrael őrült offenzívája Gáza ellen inkább a szemet-szempilláért elvet követi" - állítja.

A palesztin ártatlanság - a rugalmatlan megrögzöttség

Lafif Lakdar arab gondolkodó egy reformista arab honlapon közzétett kommentárja szerint a palesztin radikális szervezet csak egy újabb megtestesítője a palesztinok elutasító hozzáállásnak, amely 1937-ben fejlődött ki, amikor először utasították vissza, hogy zsidók területet kapjanak Palesztinában (akkor mindössze a terület 20 százalékának átadásáról volt szó - részletek keretes írásunkban).

Lakdar szerint a Hamász és a palesztinok újra és újra visszautasítanak mindenféle olyan engedményt, amellyel belemennének az egykori Palesztina területének megosztásába. A terület egységének alapját középkori iszlamista vallástudósok fejtegetései adják: Palesztina egy vakf - kegyes iszlám alapítvány - és az iszlám jog szerint mint ilyennek, egy talpalatnyi földjét sem szabad elidegeníteni. Az arab filozófus szerint az egész elutasítás fantazmagória, amely nagyon messze áll a realitástól. Egyetlen lehetősége van a Hamásznak: el kell ismernie Izraelt, és ezzel együtt az összes a térséggel kapcsolatos nemzetközi határozatot - állítja Lakdar.

A Hamász azonban eddig nem volt hajlandó eleget tenni Izrael és a nemzetközi közösség többszöri felszólításának, hogy állítsa le a terrortámadásokat, mondjon le az erőszakról, és ismerje el a zsidó állam létének jogosultságát. A Hamász 2006-os választási sikere után sem volt hajlandó belemenni Izrael elismerésébe, amivel lényegében ellehetetlenítette saját nemzetközi elismerését.

Az izraeli ártatlanság - a láthatatlan prés

Negyven év izraeli fennhatóság felbecsülhetetlen károkat okozott a gázai gazdaságnak. Az 1948-as menekültekkel felduzzadt népességű, szűkös tengerparti földsávon alig van infrastruktúra, nincs természetes ásványkincs. Az ipar fejlesztését sohasem támogatták, de az itt élők mindig olcsó munkaerőt jelentettek Izrael számára, és biztos felvevőpiacot az izraeli áruknak. Avi Shlaim oxfordi professzor szerint Gáza klasszikus példája a gyarmati kizsákmányolásnak. Ráadásul a megszállt területeken a nemzetközi jogot és megállapodásokat sértve alapítottak telepeket 1967 után. A Gázai övezetben a 2005-ös kivonulás előtt 8000 izraeli telepes élt. A telepesek és az őket óvó katonák az 1,4 millió palesztin lakta terület 25 százalékát, a megművelhető földeknek pedig 40 százalékát ellenőrizték, és a csekély mennyiségű ivóvízforrás java is az ő kezükben volt.

Az eseményeket a brit Guardianban kommentáló Shlaim szerint a 2005-ös kivonulás sem a békét szolgálta - mint akkoriban hangoztatták -, hanem a ciszjordániai expanziót: röviddel a kivonulás után 12 ezer telepes költözött át oda. Gázából pedig hiába vonult ki Izrael, ha a hadsereg azóta is maga ellenőrzi azt, ki mehet be és ki jöhet ki onnan, utazzon akár földön, akár vízen, akár levegőben. Az övezetet gyakorlatilag egyetlen hatalmas szabadtéri börtönné alakította Izrael - állítja Shlaim. Ráadásul lakóinak így sem hagyott nyugtot: az izraeli gépek rendszeresen hajtottak végre földközelben hangsebességű repülést - hangrobbanásokkal idegesítve a helyieket -, és ugyancsak rendszeresek voltak a Hamász és más szervezetek létesítményei ellen irányuló légi vagy tüzérségi csapások. Az izraeli katonai akciók csak 2005 és 2007 között 1290 palesztin életét követelték az övezetben.

Izrael ezalatt katonai nyomás mellett - a nemzetközi közösség asszisztálásával - gazdasági kényszerrel is próbálta megtörni az övezetet irányító radikális szervezetet, holott a Hamász szabályos és a legtöbb megfigyelő szerint törvényes választáson győzte le riválisát, a Fatahot. Megtiltották az exportot, amivel súlyos csapást mértek az amúgy is gyenge iparra - a munkanélküliség közel 50 százalékos az övezetben -, de drasztikusan korlátozzák még az alapvető árucikkek bevitelét is. Brit segélyszervezetek tavaly márciusban arra figyelmeztettek, hogy negyven éve nem tapasztalt nyomorban élnek a gázaiak, egyúttal kollektív büntetéssel vádolták Izraelt.