Rasszizmussal vádolják a brit királyi madárvédőket

Rasszistának bélyegezte egy skót történész azokat a környezetvédőket, akik egy őshonos faj megóvása érdekében irtják a betelepült fajokat, legyen szó állatról vagy növényről. A brit királyi madárvédő társaság kezdeményezésére több ezer halcsontfarkú récét öltek le, amelyektől a spanyolországi kékcsőrű réce genetikai sértetlenségét féltik.

"Kvázi rasszistának" bélyegzi egy skót történész azt a brit környezetvédelmi gyakorlatot, amely különbséget tesz az őshonos és a nem őshonos fajok között. Christopher Smout, a St Andrews egyetem környezet-történelmi intézetének alapítója szerint a védett fajokat őshonos vagy nem őshonos származásuktól függetlenül kellene óvni, vagy, amennyiben problémát okoznak, irtani.

A vitát az amerikai eredetű halcsontfarkú réce robbantotta ki, amely az 1950-es években terjedt el a szigetországban, és annyira életképesnek bizonyult, hogy már Európa nyugati felének jelentős részén is megjelent - de már látták Magyarországon és Törökországban is példányait. Az amerikai eredetű faj az Európában és Közép-Ázsiában őshonos, de veszélyeztetett kékcsőrű (vagy fehérfejű) récével párosodik, a környezetvédők szerint ezzel tovább veszélyezteti annak állományát. Nagy-Britanniában a madárvédők ezért a halcsontfarkú réce irtását szorgalmazzák, eddig 4100 ott telelő egyedet lőttek ki.

Smout szerint tudományosan védhetetlen a környezetvédők álláspontja, miszerint azért kell irtani az idegen fajt, mert veszélyezteti a kékcsőrű réce genetikai sértetlenségét. "A genetikai sértetlenség miatti aggodalom kvázi rasszistának tűnik. Az idegen fajokkal szembeni magatartásunk kultúránkból fakad, és néha egészen bizarr tettekre készteti a tudósokat" - idézte a brit Independent.

A briteknél több faj esetében is felmerül hasonló probléma. Például a gímszarvasok genetikai állományát féltik a 19. században betelepített ázsiai szikaszarvastól, amely egyes eredeti élőhelyein veszélyeztetettnek számít. A környezet-történész szerint nincs jelentősége a két faj keveredésének, hiszen, ha élet- és szaporodóképes utódaik jönnek létre, akkor azzal evolúciós szempontból segítheti túlélését, ha pedig nem, a keverékek kipusztulnak.