Tan Tienjingtől és társaitól fél a kínai kormány - írja a New York Times. A 24 éves nő nem tagja terrorszervezetnek, nem keményvonalas ellenzéki és még csak nem is köztörvényes bűnöző. Tan egy abból a 130 millió munkavállalóból, akik az utóbbi években a tengődő vidékről a virágzó metropoliszokba utaztak munkalehetőségért. Azonban az eddig stabil kínai gazdaságot is elérte a gazdasági világválság és sorra küldik el dolgozóikat a gyárak.
A New York Times szerint csak az utóbbi néhány hónapban 20 millió dolgozónak kellett otthagynia állását. Csak a Tant egykor alkalmazó ruhagyár több száz munkását bocsátotta el, mert az Egyesült Államokból érkező rendelések a válság előtti idők mindössze harmadát teszik ki. Kuangcsou (Kanton) tartományban 2400 üzem zárt be tavaly.
"Remélem még lesz munkám" - mondta Tan a New York Timesnak. "Nem akarok visszamenni szegény földművesnek." Kína legfőbb társadalmi problémája a lap szerint az egyre tágabbra nyíló olló a hipermodern világvárosok lakói és a 800 millió nyomorgó vidéki között.
A New York Times szerint a vidéki lakosság nyugtalan, erről azonban nem adnak ki információkat a kínai hatóságok. Feltűnő azonban, hogy összehívták az ország 3000 belbiztonsági vezetőjét, hogy találkozzanak Pekingben, ahol egy esetleges, gyorsan terjedő lázongás megfékezésére oktatják majd őket.
A New York Times szerint Ven Csia-pao kínai miniszterelnök a következőket mondta kormánya tagjainak egy januári találkozón: "Az ország foglalkoztatási helyzete szélsőségesen nyomasztó." A kínai kormány ezért nekilátott a vidék rendezésének: szakmai tréningeket szerveznek, fejlesztik a vidéki egészszégügyi ellátást, támogatják a gabonatermesztést (az alacsony felvásárlási árak ellenére).
Novemberben a kínai kormány is elfogadta a maga gazdaságélénkítő csomagját, ami 585 milliárd dollárnyi összegről szól, és zömét olyan vállalkozásokra fordítják majd, amelyek munkahelyeket teremthetnek. Hunan tartomány északkeleti csücskében, ahol a New York Times készítette riportját, még nem igazán érzékelik a lakosok a csomag hatását. A helyiek zömmel a városokba költözött rokonaik által küldött pénzből éltek, és nem is rosszul. A lap tudósítója szerint az itteniek új motorkerékpárra, otthonuk kicsinosítására és a gyerekek iskoláztatására költöttek. Sokaknak nem maradt megtakarított pénzük.
Egy Csucsou városában lévő foglalkoztatási központ vezetője azt mondta a lapnak, ő nem a vidékiektől tartana, hanem a városiaktól. Nekik ugyanis nincs hova visszamenniük, ha állástalanná válnak. He Hszuefeng, a Huacsongi Tudományos és Technológiai Egyetem professzora szerint a 40 év körülieket és az idősebbeket érinti majd igazán súlyosan a válság. A munkáltatók ugyanis jobban szeretik az agyondolgoztatható fiatal vidékieket, mint az idősebbeket, és ez a tendencia csak erősödni fog.
Vang úr, egy láncdohányos férfi azt mondta a New York Timesnak, hogy "gyűlöl a mezőn dolgozni". A jövőjét firtató kérdésre válaszul elővette a mobiltelefonját, majd azt mondta: "Csak abban reménykedek, hogy megcsörren a telefonom, és a barátaim munkát ajánlanak."