A semmiből építene országot az USA

Csapaterősítéssel próbálkozik Afganisztánban az amerikai kormány. A taktika Irakban viszonylag gyorsan bejött, de a sok katona mellett ügyes diplomácia, az irakiak nemzeti büszkesége és az Irak előtt álló ígéretes jövő is kellett a sikerhez. Afganisztánban ezek nagyrészt hiányoznak. Barack Obama amerikai elnök azt mondta, nem szeretne sokáig Afganisztánban maradni, de úgy tűnik, ezt nem ő dönti el.

"Afganisztánban megtesszük, amit tudunk. Irakban megtesszük, amit kell" - érzékeltette az afgán és az iraki helyzet közti különbséget Mike Mullen amerikai vezérkari főnök még 2007-ben

Az ICasualties.org szerint eddig összesen 1090 koalíciós katona halt meg az afgán fronton, ami ugyan jóval kevesebb, mint az iraki áldozatok száma, de az elhunytak száma évről évre nő. Az amerikai hadműveletek 2001-es megindítása óta nem halt meg annyi katona Afganisztánban, mint 2008-ban: 294 katona (köztük két magyar) vesztette életét merényletekben és harcokban. A Newsweek szerint nem szabad alulértékelni a szövetségesek Irakhoz képest elenyésző veszteségeit: a vietnami katonai jelenlét első kilenc évében kevesebb amerikai halt meg, mint hét év alatt Afganisztánban.

A szövetséges csapatok nem működnek hatékonyan. Becslések szerint eddig körülbelül 20 ezer civil áldozata volt az afganisztáni harcoknak és ebben komoly felelőssége van az amerikaiak vezette szövetségeseknek. "[Az invázió] előtt is nagy szegénységben éltek, és még mindig szegényesen élnek - viszont néha tévedésből bombázzák is őket" - jellemezte az afgánok helyzetét Zamir Kabulov, afganisztáni orosz nagykövet.

Nem létező nép, vérbosszú, zord hegyvidékek

"Afganisztán nem egy nemzet, hanem törzsek gyűjteménye" - jellemezte egy szaúdi diplomata az országot. Afganisztánban az etnikai megosztottság szinte követhetetlen. A lakosság 42 százaléka pastu, 27 százaléka tádzsik, 9-9 százaléka hazara és üzbég, és még több százezer ajmak, türkmén, beludzs és egyéb nemzetiségű ember is színesíti a képet. Törzsi vezetők uralnak egyes vidékeket, ők pedig csak rendkívüli ügyekben fognak össze (ilyen volt a 2000-es évek elején a tálibok ellen küzdő Északi Szövetség). A vérbosszú is ősi hagyomány, "ha ártatlanokat ölsz meg, főleg ha nőket és gyerekeket, azt a falut örökre elvesztetted" - mondta Thomas Johnson, egy kaliforniai haditengerészeti akadémia oktatója.

Eddig nem sikerült komoly sikereket elérni a tálibokkal és a velük szövetkező radikálisokkal szemben sem. Nagy különbség, hogy míg Irak átjáróház, nagy - félig sivatagos - síkság, ahol az északi hegyvidékek kivételével nincsenek nagyobb természeti akadályok, addig Afganisztánnak "Iraktól eléggé különböző szélsőséges terepe és időjárása van" - mondta Petraeus tábornok. Az ország ugyanis egy óriási hegyvidék, délen lefolyástalan, sivatagos síkságokkal. A hegyekkel borított afgán-pakisztáni határvidék bevehetetlennek tűnik, a tálibok innen biztosítják utánpótlásukat. Az afgán fővárosban, Kabulba vezető négy főút közül már három mentén rendszeres a tálib jelenlét.

A tálibok mellett működik néhány jelentős, de az övéknél kisebb erejű fegyveres csoport is. A Hakkáni-hálózat és a Hezb-i-Iszlámi (Gulbuddin Hekmatyar, a szovjet megszállás idején az egyik legnagyobb lázadóvezér vezette) harcosai Kabultól nyugatra tevékenykednek, de erejük a tálibokéhoz képest csekély. Ezenkívül sok törzsi alapon szerveződő milícia is működik az országban.

Heroinföld urai

Az afgán vezetés az iraki ellentettje: Hamid Karzai kormánya hiteltelen, szinte csak Kabul környékét ellenőrzi, az ország külföldi segélyekből él, a korrupció mélyen áthatja a kormányzat minden szintjét, és Karzai hatalma könnyen semmivé foszlana a külföldi katonai támogatás nélkül. "Az afgán kormány megbukott (...), magasrangú tisztviselők csempészik a drogot, közben az ellenállás erősödik (...) és minden irányban kiterjed" - írta le az afgán kormány tehetetlenségét Gulbuddin Hekmatyar, Afganisztán egyik legnagyobb hadura, a Szovjetunió egykori rettegett ellenfele. Az USA elképzelése egy olyan demokratikus berendezkedés, amelyben minden népcsoport képviselethez jut. Itt nincs hagyománya az erős központi hatalomnak, ezt kell megteremteni.

Irak és Afganisztán domborzata - az utóbbi nehezebb terep

Az afgánoknak nincs olyan értékes ásványkincsük, mint Iraknak a kőolaj. A CIA World Fact Book szerint az ópium a legfőbb exportcikke az országnak - a világon termelt heroin 93 százaléka innen származik. "A legnagyobb, Afganisztánt érintő hosszú távú kihívás valószínűleg az illegális kábítószer-termelés és az arra épülő bűnözői hálózatok" - olvasható a NATO honlapján lévő elemzésben. Évekig az volt a fő stratégia, hogy az ültetvényeket el kell pusztítani, ezzel viszont az afgán parasztoknak ártottak, mert alternatíva nem volt: vagy mákot termesztettek vagy éheztek. A lakosság jelentős része ezért fordult a szövetségesek ellen, a drogkereskedelemből hasznot húzó törzseknek pedig eleve nem érdekük a helyzet megoldása. Mára az amerikaiak és a britek is belátták: a stratégia rossz. "Nincs értelme a pürrhoszi győzelemnek az ópium elleni harcban, ha a folyamat közben elveszítjük Afganisztánt" - mondta Antonio Maria Costa, az ENSZ Drog- és Bűnügyi Irodájának vezetője.

Afganisztánban is zajlik a helyi hadsereg kiképzése, de a nagyjából 80 ezres afgán haderő kevés. Nekik kellene biztosítaniuk előbb-utóbb a 2430 kilométer hosszú, állandó konfliktusoktól terhelt afgán-pakisztáni határvidéket. Ráadásul az ország szegénysége miatt a hadsereg felszereltsége is elmarad az iraki mögött.

Az ország hagyományosan a törvényen kívüliségre épül: a törzsi vezetők hatalma, az egymással vetélkedő hadurak és a drogkereskedelem letörése, a kilátástalan helyzetben lévő vidéki lakosság megnyerése, az afgán kormány hatalmának megszilárdítása csak most kezdődik majd el igazán. pedig az amerikai csapatok és szövetségeseik nyolc éve Afganisztánban vannak. Barack Obama amerikai elnök is gyakorlatilag előre türelmet kért az afgánoktól: "Az egyik dolog, amit tudatni szeretnék az afgánokkal az, hogy semmilyen érdekünk nem fűzödik hozzá, hogy sokáig maradjunk" Afganisztánban - jelentette ki.