Drogbandák és hajléktalanok uralják a téli olimpia árnyékos oldalát

Lassan két évtizede küszködik szegénynegyeddé romlott óvárosával a világ legélhetőbb városai között számon tartott Vancouver, az idei téli olimpia helyszíne. Ha tehetnék, eldugnák az olimpiára igyekvők szeme elől a szabadtéri drogpiacáról, prostituáltjairól és hajléktalanjairól hírhedt Downtown Eastside-ot, ahol a civilek ellen-olimpiával igyekeznek felhívni a figyelmet a problémákra.

Körülbelül hatmilliárd kanadai dollárra (több mint 1100 milliárd forint) becsülik azt az összeget, amelyet Vancouverben költöttek a téli olimpia megrendezése. A pénteken kezdődő sporteseményre többek között bobpályát, jégpályát, kongresszusi központot, olimpiai falut, új metróvonalat húztak fel. A városvezetés azt reméli, kifizetődő lesz a befektetés, sokat várnak az új beruházások generálta gazdasági fejlődéstől, és az olimpia nyomán felpörgő turizmustól. Van azonban egy olyan része a napokban világ legélhetőbb városának nyilvánított Vancouvernek, amelyet nem szívesen mutogatnak a látogatóknak.

A megnyitóünnepség helyszínéül szolgáló csillogó stadiontól alig öt háztömbnyire fekvő Downtown Eastside-ot, vagy DTES-t Kanada legszegényebb környékeként emlegetik. A lepukkant szállodákkal és ócska italboltokkal teli városrész - Vancouver óvárosa - tele van stricikkel, prostituáltakkal, minden értéküket bevásárlókocsikban tologató hajléktalanokkal. Itt szedte áldozatait Robert Pickton sertéshizlaldás, aki a gyanú szerint 26 nőt rabolt el és gyilkolt meg egy évtized alatt. Ráadásul ezt a negyedet érinti a legsúlyosabban egész Észak-Amerikában a drogprobléma.

Drogközpont

A helyiek közül sokan egyszerűen csak "Drug Centralnak" (kábítószerközpont) nevezett városrész rászolgált becenevére. A Main és a Hastings utak kereszteződésében fekvő városi közkönyvtár közelében szabadtéri drogpiac virul - alig öt percre a legközelebbi rendőrörstől -, a kábítószerfüggők lepukkant szállodák fürdőszobáiban lövik be magukat, a drogdílerek előszeretettel használják ki a szellemi fogyatékosokat - írja a kanadai Globe and Mail. A környék lecsúszásához nagyban hozzájárultak a tehetősebb negyedekből elzavart prostituáltak, és az 1990-es évek elején megszüntetett állami pszichiátriai intézetek utcákra került egykori lakói.

A vancouveri drogbandák közötti háborúknak már több tucat halálos áldozata van. A rendőrség szerint legalább 100 szervezett banda működik a városban. A bűnszervezetek között van olyan, amelyet tarka nemzetközi összetétele miatt csak úgy neveznek, hogy ENSZ-banda. Sokuk közvetlen mexikói kapcsolatokkal rendelkezik, és az általuk okozott problémák túlcsordulnak a város határain is. A BBC szerint a közeli Abbotsford alvóvárost fenekestül felforgatta a drogbűnözés. A drogkereskedelem miatti gyilkosságoknak számos helyi iskolás is áldozatul esett a kisvárosban, ahol számos középosztálybeli gengszter telepedett le. Berácsozott családi házaik kocsibeállóiban nem ritka látvány a golyóálló üveggel megerősített terepjáró.

Klán-labor

A drogbandák elsősorban a kanadai drogtörvények hiányosságát igyekeznek saját hasznukra fordítani. A törvények ugyanis nem szabályozzák számos olyan alapanyag behozatalát, amelyekből aztán szintetikus drogokat - metamfetamint vagy extasyt - lehet előállítani - írja a BBC. A helyi bűnszervezetek hamar rácsaptak a lehetőségre, és sorra nyitják a kis házi boszorkánykonyhákat (ahogy helyben nevezik: klán-laborokat), ahol nagy tételben gyártanak kábítószert, amelyet aztán a világ számos részébe exportálnak.

Az általában családi házakban kialakított, jól álcázott, könnyen áttelepíthető laborokat nehéz felderíteni, a rendőrség évente 35-40-et számol fel, de a becslések szerint ennél jóval több üzemel. És ahogy egyet becsuknak, máris több új létesül. Nagy üzlet van benne, hiszen egy-két nap alatt elő lehet állítani még házi körülmények között több tízezer extasy-tablettát, darabonként 1 kanadai dolláros költséggel, amelyet aztán 10-15 dollárért árulnak az utcákon.

Figyelmet keltenek

Az itteni viszonyok javításán dolgozó civil szervezetek mindent elkövetnek, hogy az olimpia miatti fokozott figyelemből a problémákra is irányuljon, hogy hatékonyabb fellépésre ösztönözzék a hatóságokat. Ők azt mondják, hogy az olimpiára költött pénzből inkább ezeket a gondokat kellet volna megoldani.

A szegénységellenes aktivisták sorra szervezik az akciókat, a helyi olimpiai bizottság tagjait jelképes kitelepítéssel fenyegették, karácsony előtt útblokáddal tiltakoztak, a téli olimpia megnyitója előtti hétvégén pedig megrendezték saját ellen-olimpiájukat, amelynek kabalaállatai a patkány, a csótány és a poloska, a versenyszámok pedig a "birkózás a közösségért", "megszegett ígéretek szlalom", "lakhatási nehézségek".

A helyi hatóságok ellenlépésként külön információs központot állítottak fel, ahol az itt folytatott fejlesztőmunkával igyekeznek megismertetni az olimpiára ideáramló, és a város árnyékos oldalát is megtapasztalni igyekvő külföldi sajtó képviselőit.

Javítanák

A városvezetés a Globe and Mail szerint 1,4 milliárd kanadai dollárt ölt bele a 2000-es évek elejétől, hogy legalább az olimpia idejére valamennyire rendbe hozzák a környéket. Itt nyitották meg Észak-Amerika első, és azóta is egyetlen nyilvános drogbelövő-helyét - az Insite intézetet, ahol ellenőrzött körülmények között, legálisan adhatják be maguknak adagaikat a kábítószerfüggők -, ingyenes tűcsere-programot működtetnek, külön drogügyi bíróságokat állítottak fel, ahol leszoktató programokban való részvételért cserébe enyhébb büntetést kapnak függők. Számos régi patinás szállodát is átalakítottak hajléktalanotthonná.

Voltak eredményeik. Például sikerült csökkenteni a halálos kábítószer-túladagolások számát (2008-ban minden addiginál kevesebb függő halt meg túladagolás miatt), csökkentették az AIDS-terjedésének ütemét is (egy korábbi ENSZ-jelentés 30 százalékos arányt állapított meg, amellyel Botswana szintjén állt a városrész), de bizonyos területen nenm történt előrelépés. A hajléktalanok száma például 2002 és 2008 között 137 százalékkal emelkedett a brit Guardian szerint.