Meghalt az Izrael politikáját bíráló zsidó származású történész

Meghalt a Tony Judt történész, aki tanulmányaiban kíméletlen őszinteséggel fedte fel a nyugati kultúra és társadalom árnyoldalait, az európai értelmiség tévelygéseit, és bírálta Izraelt a szerinte intoleráns politikája miatt. Élete utolsó hónapjaiban arról írt, hogyan hatalmasodik el rajta az idegbénulással járó betegsége.

Hosszan tartó betegség után pénteken elhunyt Tony Judt brit író, történész, az 1945 utáni történelem egyik legjelentősebb szakértője. Judt két éve küzdött az amyotrophiás lateralsclerosis nevű, lassú idegbénulással járó, gyógyíthatatlan betegséggel, amelynek kialakulásáról és fokozódásáról kíméletlen részletességgel számolt be az utóbbi időben megjelent esszéiben.

A legismertebb és legtöbbre tartott munkája a magyarul is megjelent Háború után című könyve volt, amelyben Európa második világháború utáni történetét dolgozta fel. Timothy Snyder, az amerikai elitegyetem, a Yale történészprofesszora, a sztálini és a hitleri diktatúra kutatója néhány éve azt írta Judt könyvéről: "a legjobb munka, amit valaha is írtak a témában".

Tony Judt írásai, tanulmányai nyomán rendszerint jelentős szakmai és közéleti viták bontakoztak ki. Legutóbb 2006-ban, egy Izraelről szóló esszéje miatt került össztűz alá. A New York-i egyetemen zsidó származású professzora a négy évvel ezelőtti cikkében ugyanis azt állította, hogy Izrael létezése árt a zsidóságnak. Bár a palesztin-zsidó kiegyezés híve volt, már 2003-ban azt írta, hogy a közel-keleti békefolyamatot "megölték", nem sok esélyt látott a megbékélésre.

Kritikusai gyakran nevezték kötekedőnek, ami a történészprofesszort búcsúztató Guardian szerint inkább dicséretnek tekinthető. "Az egyetemen kívül egy félkegyelmű öngyűlölő zsidó kommunistának tartanak, az egyetemen viszont egy régi vágású, fehér elitista férfinak" - mondta nemrég magáról, hozzátéve, mindkét megállapítással egyetért, így érzi jól magát.

Judt baloldali gondolkodónak vallotta magát, gyakran hangsúlyozta, hogy elsősorban az egyenlőségbe, és nem a szabadságba vetett hitet kell visszanyerniük a társadalmaknak. Az egyenlőség alatt az információkhoz, az oktatáshoz, a tudáshoz, a hatalomhoz és a politikához való egyenlő hozzáférést értette.

A történelemfelfogását tekintve sem volt túl optimista. "A történelem megmutatja, hogy mennyi rossz dolog történt. Azt is megmutatja, hogy milyen nagy fejlődésen ment keresztül a tudás, törvények és a civilizáció. Csak azt nem mutatja meg, hogy az egésznek mi értelme van" - mondta egy alkalommal Judt.

A magyarul megjelent könyvei közül a Befejezetlen múltban a francia értelmiség második világháború előtti és utáni vitáit dolgozta fel, bebizonyítva, hogy a szélsőséges, abszolút fogalmakat használó értelmiségi táborok "hideg polgárháborúja" közrejátszott Franciaország megrendülésében. Európa - a nagy ábránd? című művében az Európai Unió jövőjét latolgatta teret engedve szkepticizmusának.

Tony Judt 1948-ban, Londonban született. Litván rabbik leszármazottja volt, anyai ágon oroszországi, apai ágon belgiumi felmenői voltak. Fiatalkorában a cionizmus híve volt, egy rövid ideig egy izraeli kibucban élt. Cambridge-ben doktorált, majd a hosszú éveken keresztül a New York-i egyetemen tanított. 1995-ben a New York Egyetem támogatásával alapította meg az Erich Maria Remarque pacifista íróról - a Nyugaton a helyzet változatlan szerzőjéről - elnevezett intézetet, amelynek haláláig igazgatója volt.