A hidegháború egyik legvéresebb konfliktusa volt az 1950 és 1953 között zajló koreai háború, amely hivatalosan azóta sem ért véget. A különböző becslések szerint legkevesebb kétmillió koreai civil vesztette életét, a kommunista északiak hadseregéből másfél millió, a dél-koreaiak oldalán pedig 400 ezer katona esett el. Meghalt mintegy 30 ezer amerikai és ezer brit katona is.
A háborút az északiak kezdték 1950. június 25-én, amikor egy meglepetésszerű akcióban átlépték a két ország között meghúzott határvonalat. Ez egy hétvégi napon történt, amikor az amúgy is jóval gyengébb déli hadsereg katonáinak fele szabadságon volt.
A konfliktus előzménye az volt, hogy a második világháború után a vesztes Japán elvesztette befolyását Korea felett, mire a Szovjetunió bevonult az ország északi részébe, a nyugati hatalmak pedig a déli országrészt vonták fennhatóságuk alá.
Az Egyesült Államok által felügyelt Dél-Koreában választásokat tartottak, míg északon kommunista diktatúra jött lére. Mindkét fél azzal számolt, hogy egyesül a két ország, de persze az északiak egy kommunista, a déliek pedig egy kapitalista rendszerben képzelték ezt el.
1949-re mind a szovjetek, mind az amerikaiak visszavonultak Koreából, míg azonban északon egy jól felszerelt és erős hadsereget hagyott maga után a Szovjetunió, addig a déliek egy gyenge és létszámában is alacsony katonasággal rendelkeztek. Az amerikaiak azért sem erőltették a déli hadsereg megerősítését, mert nem akarták ösztönözni őket az északiak megtámadására.
A három évig tartó háborúban a felek két évet töltöttek azzal, hogy tető alá hozzanak egy békeszerződést, de nem jártak sikerrel. Tűzszünetet kötöttek ugyan, de hivatalos lezárása nem volt a háborúnak, így technikailag a két ország több mint fél évszázaddal később is hadban áll egymással. Időnként ennek jelét is adták azzal, hogy a rendkívül szigorúan őrzött határvonal mentén többször előfordultak incidensek az évtizedek során.