Nekrológokkal bukott ki a német diplomaták náci múltja

Az illetékes miniszter majdnem elsiklott felette, de végül egy idős nő felháborodása és néhány nekrológ miatt mégis megindították azt a vizsgálatot, amelynek nemrég megjelent jelentése szerint a második világháborúban a német külügyminisztérium is segítette a nácikat a zsidók deportálásának kivitelezésében. A jelentés azt is kimondja, hogy volt náci párttagok még a háború után is befolyásos pozícióban dolgozhattak a minisztériumban.

"Szégyelljük magunkat, hogy a külügy és sok alkalmazottja súlyos bűnöket követett el a náci uralom alatt" - mondta Guido Westerwelle jelenlegi német külügyminiszter, miután elolvasta azt a múlt hét csütörtökön megjelent történelmi tanulmánykönyvet, amely egy ötéves vizsgálat végére tett pontot. "El lehet borzadni attól, amit a tanulmány felfed, azaz a megsemmisítés-politika bürokratikus mindennapiságát, amiben a külügy adminisztratív hidegséggel vett részt" - fogalmazott Westerwelle.

A 880 oldalas jelentés szétverte azt az évtizedek óta élő német mítoszt, miszerint a külügyminisztérium diplomatái ellenezték a náci eszméket, vagy legalábbis nem játszottak aktív szerepet a holokausztban - írja a Wall Street Journal. A lap szerint a külügy az egyik utolsó olyan szervezet, amely nyomozást indított saját, sötét múltja felfedésért, holott kulcsszerepet játszott a háború utáni nyugatnémet rehabilitációban.

"A külügy egy bűnügyi szervezet volt" - mondta a Spiegelnek a könyv egyik szerzője, Eckart Conze történész, aki a korábbi német külügyminiszter, Joschka Fischer által kezdeményezett vizsgálat vezetője volt. A vizsgálóbizottság négy tagja egy olyan dokumentumra is rábukkant egy berlini archívumban, amely a német külügy zsidó részlege vezetőjének, Franz Rademachernak az egyik hivatalos, Budapestet is érintő útjáról ír. A dokumentumban Rademacher a következőt írta a szolgálati út céljának: "A zsidók likvidálása Belgrádban, majd megbeszélés a magyar küldöttekkel Budapesten."

A jelentés többek között megemlíti, hogy a legtöbb német diplomata nem volt érintett háborús bűnökben, ezért lehetségessé vált, hogy több egykori náci is folytathassa a munkáját a háború után újraszerveződött nyugatnémet külügyminisztériumban - írja a Wall Street Journal. A lap szerint a jelentésben az is szerepel, hogy ezek a diplomaták később a pozíciójuk révén segítettek más náciknak a bujkálásban.

Egy nekrológgal kezdődött

"Marga Henseler az, aki szerintem itt történelmet csinált" - mondta a vizsgálatot öt évvel ezelőtt kezdeményező akkori német külügyminiszter, Joschka Fischer. Az egykori náci diplomatákról Fischer ugyanis csak az idős nő leveléből értesült, ráadásul a levél hosszú utat járt be, míg eljutott hozzá. Az 1979-ben nyugdíjba vonult, most éppen 92 éves Henseler figyelmét 2003-ban keltette fel egy nekrológ, ami a külügy saját belső lapjában jelent meg egy bizonyos Franz Nüssleinról.

Nüssleint, aki 1962-ben főkonzul is volt Barcelonában, Henseler még Prágából ismerte. Nüsslein náci ügyészként dolgozott, és 900 halálos ítéletért volt felelős - írja a Franfurter Allgemeine Zeitung. Henseler felháborodott, amikor Nüsslein nekrológját meglátta az újságban, és levelet írt a külügyminiszternek, azonban a levél nem tudott átjutni a bürokrácián, és végül Gerhard Schörder akkori kancellár hivatala juttatta el Fischernek, mert az idős nő oda is elküldte.

Guido Westerwelle német külügyminiszter a könyv bemutatóján

"Nem engedhettük meg magunknak, hogy Németország egy nemzetközi vita közepében találja magát" - mondta Fischer egy interjújában, és megszigorította a nekrológok szabályait. "Aki az SA, az SS vagy a náci párt tagja volt, az nem kap nekrológot, és pont" - mondta Fischer. A megváltoztatott szabályokat először egy Franz Krapf nevű NATO-nagykövet halálakor kellett alkalmazni, aki korábban az SS-nek is tagja volt.

Ez ellen azonban több nyugdíjazott diplomata is tiltakozni kezdett. Frank Elbe egykori svájci nagykövet szerint a külügyminiszter ezzel azoknak is megtiltotta a becsületes emlékhez való jogot, akik nem voltak bűnösök, csak "névleges párttagok". Erwin Wickert egykori pekingi nagykövet szerint pedig ezzel "az egész idősebb generációt meggyanúsította, akik 1945 után a német tekintély helyreállításáért dolgoztak". Fischer ezek után, 2005-ben, mondta azt, hogy alakít egy bizottságot történészekből, akiknek a feladata a német külügyminisztérium múltjának a kutatása.

Nem engedték dolgozni a náciellenes kémet

"Nem az SS, nem Eichman, hanem a diplomaták voltak azok, akik igazán rámenősek és segítőkészek voltak a zsidók haláltáborba szállításának megszervezésében" - mondta az egykori külügyminiszter a jelentés nyilvánosságra kerülése után a BBC-nek adott interjújában. "A minisztérium könyvelési osztályán például mindenki tudott arról, hogy mi történik" - mondta Eckart Conze arra utalva, hogy a minisztérium munkatársai egyeztetéseket folytattak például szerb vagy magyar zsidók deportálásáról. Conze a Spiegelnek azt is elmondta, hogy 1950-51-ben a minisztérium magasabb köreiben több egykori náci párttag dolgozott, mint 1938-39-ben.

A jelentés hivatkozik Fritz Kolb egykori kém esetére is. Kolb a szövetségesek számára csempészett ki náci dokumentumokat a háború alatt, egy volt CIA-vezető a második világháború egyik legfontosabb kémének nevezte a Reuters szerint. Viszont a háború után Kolb nem kapott állást a külügyminisztériumban, és árulónak nevezték. A jelentés szerint azok, akik megtagadták Kolbtól a munkát, egykor nácik voltak.

Szintén benne van a jelentésben, hogy Ernst von Weizsäcker, aki a külügy államtitkára volt a háború alatt (Richard von Weizsäcker későbbi német államfő apja) kezdeményezte a német író, Thomas Mann állampolgárságának megvonását annak "ellenséges nézetei" miatt. Richard von Weizsäcker a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában elmondta, hogy nem tudott erről, de megemlítette, hogy az apja 1938-ban figyelmeztette a zsidókat, hogy hagyják el az országot, mert akkor "megmenekülnek a megsemmisítéstől". Az idősebb Weizsäcker végül 5 évet töltött börtönben emberiségellenes bűnökért.

"Mindezek ellenére voltak maroknyian, akik ellenálltak a diplomaták közül" - mondta Eckart Conze. Közéjük tartozott Gerhart Feine, aki követségi igazgató volt Magyarországon, és sok zsidót megmentett attól, hogy haláltáborokba küldjék őket. Vagy Adam von Trott zu Solz, akit kivégeztek, mert részt vett az 1944-es Hitler elleni puccskísérletben. "De nem volt számottevő ellenállási központ" - mondta Conze.

A külügyminisztérium nekrológokról szóló szabályzatát egyébként még ez év februárjában, már Westerwelle vezetése alatt megváltoztatták. Azt a szabályt, amelyet még Fischer hozott, és amely kimondta, hogy volt náci párttagról nem írhatnak nekrológot a belső újságba, enyhítették. Jelenleg minden esetet egyedileg bírálnak el. Hitler-Jugend tagság például nem kizáró ok, de az egykori náci párttagok ezután sem fognak személyes jellegű nekrológot kapni. Csupán feltüntetik a nevüket halálhírként.