"Gyere velem, ne félj" - helyszíni tudósítás Kairóból

"Most megtaláltuk a hangunkat" - jelentette ki az [origo] tudósítójának Kairóban egy kormányellenes tüntető. Az egyiptomi fővárosban tüntetők azt mondják, nem a szegénység, hanem az dühíti őket a leginkább, hogy hülyének nézik őket évtizedek óta. A hangulat karneváli, de a mélyben erős düh fortyog. Helyszíni riport a lángokban álló arab világ szívéből.

Először ott volt egy férfi, aki kartonpapírt tartott maga elé, rajta mindössze azzal a felirattal: "No Mubarak", miközben a másik kezével saját torkát szorongatta, mutatva, hogy eddig megpróbálták elhallgattatni, de most már elég. Aztán jött egy lány egyiptomi zászlóba csavarva, aki dühösen kiabálta: "remélem, elmész a picsába, Mubarak". Egy középkorú nő egy virágágyás szélén üldögélt egy A4-es papírlappal: "menj a pokolba, Mubarak". Egy jómódúnak látszó férfi pedig a maga üzenetével: "vége a játéknak".

Kairóban hétfőn mintha mindenkinél lett volna valamilyen papírdarab, fehér, színes vagy csak egy darab karton, amin angolul, arabul vagy leggyakrabban mindkét nyelven kifejezhette nemtetszését Hoszni Mubarak 30 éve tartó diktatúrájával szemben. Hiába az elmúlt napok véres káosza, a több mint száz ember életét követelő rendőri fellépés, hiába az utcára vonuló katonaság, a kijárási tilalom és a Tahrír tér felett elzúgó F16-osok, amelyeknek a hangjától mindenki süketen és kábán tekingetett maga köré, miután a gépek eltűntek valahol a Nílus felett.

"Gyere velem, és ne félj"

A tér szélén, ahol százak imádkoztak egyszerre a kordon felé fordulva, egy egyetemistának tűnő fiatal állt egy fehér zászlóval: "ami sok az sok, te köcsög!" Egy kimért, középkorú férfi pedig megállt mellettem, rám nézett, és csak ennyit mondott: "kérem, nemet mondunk Mubarakra. Nemet. Köszönöm". Majd biccentett, és továbbsétált.

De a legnagyobb hatása talán annak a rokkant - és talán néma - férfinak volt, aki csak egy pici, gyűrött cédulát tartott maga elé, lassan vonulva a tér egyik végét lezáró kordon felé. Ő a papírra ezt írta: "gyere velem, és ne félj". Az egyiptomiak nem félnek. Bár a város nagy része nyugodtnak tűnik, a belvárosban és a Tahrír téren több ezren tüntetnek kitartóan, pedig a rezsim sok mindennel megpróbálkozott az elmúlt napokban, hogy elcsitítsa őket.

Vízosztás és botos emberek

"Addig nem hagyjuk abba, amíg le nem mond" - mondta az [origo] tudósítójának Hana, egy középkorú fejkendős nő. Egy férfi egy kartonlapot akasztott a nyakába, amire ezt írta: "az új címem: Tahrír tér". Keddre egymilliós tüntetést akarnak összehozni, a tüntetés híre városszerte terjed.

Amióta a rendőrség eltűnt az utcákról, a hangulat kicsit karneváli, sokan mosolyognak és integetnek, rengeteg a nő és a gyerek, és mindenfajta társadalmi réteg képviselteti magát. Ételt és vizet osztogatnak, irányítják a forgalmat, itt-ott pedig botokkal felfegyverzett embereket látni, hogy a fosztogatókat távol tartsák.

Tüntetők visznek a vállukon egy katontatisztet - kattintson a képre galériáink megtekintéséhez!

Virágot a katonáknak

"Az emberek régen soha nem takarítottak a házuk előtt, de most igen" - magyarázza lelkesen Mohamed, egy 22 éves mérnökhallgató. És tényleg, Kairó belvárosa viszonylag tisztának tűnik, eltekintve a kiégett autóroncsoktól, amelyből minden utcában van egy-kettő.

A katonákat a legtöbben derűsen nézik, valaki még virágot is visz nekik, noha egyszer az egyik katona többször is a levegőbe lő puskájával, mert a tömeg túl közel merészkedik a harckocsihoz. Egy másik helyen a tüntetők kordont vonnak a tank köré, azt mondják, azért, hogy a rendőrségi provokátorokat távol tartsák, akik szerintük harcot akarnak kirobbantani az emberek és a hadsereg között.

Több ezren vannak hétfőn is a Tahrír téren - kattintson a képre galériáink megtekintéséhez!

"Most megtaláltuk a hangunkat"

De a látszólagos jó hangulat mögött erős a düh. Bár sok vélemény szerint az elmúlt hetek arab forrongásait elsősorban a nyomor, a munkanélküliség és az anyagi kilátástalanság okozzák, a Kairóban tüntetők közül sokan azt mondják, azért vannak az utcán, mert elegük van abból, hogy hülyének nézik őket.

"Úgy kezelnek bennünket, mint az állatokat, nem lehet véleményünk semmiről" - mondta idegesen Faruk, egy 30 éves férfi. "Ez egy demokratikus forradalom, csak olyanok akarunk lenni, mint a többi ország. Harminc évig be kellett fogni a szánkat, de most megtaláltuk a hangunkat" - mondta Maged, egy 41 éves személyzetis.

Sok tüntető láthatóan attól tart, hogy a világ félreérti az eseményeket, és azt hiszi, ez egy iszlamista fordulat. Pont ahogyan Mubarak mondta az őt támogató nyugati országoknak évtizedeken keresztül: vagy az én baráti diktatúrám, vagy az iszlamisták. "Mi nem akarunk háborút senkivel!" - magyarázta kissé kétségbeesetten Szobri, egy ötven körüli férfi. "Csak enni akarunk, enni, érti, hová lett a sok pénz?" - kérdezte.

Sokan nem értik, miért nem siet a segítségükre a világ. "Az az üzenetünk a nyugati kormányok számára, hogy szüntessék be Mubarak támogatását. A többit mi elintézzük" - mondta Aheb, egy 32 éves villamosmérnök. Valaki közbeszólt, hogy erre nem lehet számítani, mert Amerikát és Mubarakot túl sok közös érdek fűzi össze. Erre többen dühösen felkiáltanak, "hol van Obama, hol van Anglia, hol van Európa, hol van az egész világ?".

Itt olvashatja az egyiptomi eseményekrők szóló élő tudósításunkat.

Itt pedig elolvashatja, mitől borult lángokba az arab világ.