"Elvisznek azzal, hogy kihallgatnak, de verést kapsz" - interjú egy zimbabwei ellenzéki aktivistával

A börtönökben embertelen körülmények uralkodnak. Az elnök tíz éve nem nyert választást, mégis hatalomban van. A rezsim annyira fél saját állampolgáraitól, hogy csak azért is letartóztatnak valakit, ha megvitatják az arab országokban történt eseményeket. McDonald Lewanika zimbabwei ellenzéki aktivista a két évvel ezelőtti választásokat kísérő erőszakról szóló fotókiállítás alkalmából járt Magyarországon. Interjú.

A közelmúltban letartóztattak 45 zimbabwei ellenzéki aktivistát, mert videókat néztek észak-afrikai eseményekről. Mit gondol erről?
Ez azt mutatja, hogy a zimbabwei rezsim mennyire fél saját állampolgáraitól, és mennyire velük szemben. Ha csak azért tartóztatott le embereket, mert tájékozódtak, akkor mindenkit letartóztathatnak, mert már korábban is volt szó a sajtóban az egyiptomi és a tunéziai eseményekről. Az emberek beszélgetnek erről, látják a CNN-en az al-Dzsazírán és a France24-en, és sokan nézték afrikai adókon is.

Azzal vádolják őket, hogy hazaárulást követtek el.
Nem ők az elsők, akiket ilyen vád ér. A kormány gyakran használja ezt a vádat, hogy ellehetetlenítse az ellenzéket. Pedig semmi hazaárulás nem volt abban, amit ezek az emberek csináltak. A rendezvény az International Socialist Organization (egy zimbabwei baloldali ellenzéki mozgalom - a szerk.) belső rendezvénye volt, ahova másokat is meghívtak, és a tunéziai és egyiptomi eseményeket vitatták meg. Azt, hogy ezt hazaárulásnak nevezik, túlzás, bár ilyen vádakat más politikai vezetőkkel szemben is felhoztak már a múltban. Például az ország jelenlegi miniszterelnöke, a pénzügyminiszter, és az ellenzék más tagjai ellen is. Az 1980-as évektől kezdve bárki, aki ellenzéki mozgalomhoz csatlakozik, számíthat rá, hogy hazaárulással vádolják meg.

McDonald Lewanika a Crisis in Zimbabwe Coalition igazgatója

Akiket letartóztattak, azokat a beszámolók szerint megverték, és megtagadták tőlük az orvosi kezelést. Ez gyakran előfordul Zimbabwében?
Nagyon nehéz a letartóztatottak helyzete. Ha valakit őrizetbe vesznek, gyakran magánzárkába zárják, kínzásoknak vetik alá. Igen, gyakran előfordul. Nemcsak az orvosokat, de az ügyvédeket sem engedik az őrizetbe vettekkel beszélni, mivel akkor kiderülnek a súlyos sérülések. Ezt csinálja az állam: letartóztatnak, megvernek, aztán megpróbálják eltitkolni, mit tettek. A zimbabwei rezsim nem tartja tiszteletben az emberek jogait. Gyakran még azokat az ügyvédeket is letartóztatják, akik amiatt tiltakoznak, hogy nem engedik őket védenceikhez. Az pedig, hogy valaki megfelelő kezeléshez jusson, egyszerűen nem létezik. Találkoztunk ügyekkel, amikor az emberek majdnem meghaltak, pedig tudták róluk, hogy betegek, - AIDS-esek, tbc-sek, magas vérnyomásúak -, mégis megtagadták a kezelésüket. Egy 2008-ban letartóztatott aktivistának, amikor kiszabadult, annyira leromlott az egészségügyi állapota, hogy közel két évbe került, mire felépült.

Letartóztatták önt valaha?
Számtalan alkalommal.

Az milyen volt?
A zimbabwei börtönök nem embereknek valók. A cellák koszosak és fertőzöttek, sokszor köztörvényes bűnözők közé ültetnek. Gyakran az éjszaka közepén visznek el azzal, hogy kihallgatnak, de verést kapsz.

Politikai aktivistaként hogyan lehet elkerülni, hogy letartóztassanak valakit?
Ez kockázatos dolog. Ha letartóztatnak csak azért, mert videót néztél, el lehet képzelni, mi történik azzal, aki eljön Európába és arról beszél, hogyan lehetne megszabadulni Mugabétől. Hisszük azonban, hogy nagyobb biztonságban vagyunk, ha beszélünk, mintha hallgatnánk. Ha beszélek, a világ megismeri ezeket a dolgokat, nagyobb figyelmet fordít rájuk. Ez egy bizonyos mértékű, nem garantált biztonságot jelent, de azt hiszem jobb, mint csendben maradni. Akkor is bármi megtörténhet veled, anélkül, hogy bárki is tudna róla. Tisztában vagyunk ennek a kockázataival.

Mit gondol, mi fog történni, ha hazatér erről az útról? Nem fél?
Mindig ott van a félelem, de ez nem akadályoz meg abban, hogy hazatérjek. Szembe kell néznünk a félelmeinkkel, tudjuk, hogy nincs garancia arra, mi történhet velünk, pedig semmi jogtalan nincs abban, amit csinálunk. Az üzenetünk ismert az emberek és a kormány előtt is, most csak a szélesebb külső közvéleménnyel igyekezzük megismertetni. Ha ennek eredményeként lecsuknak minket, hát akkor az csak azt mutatja, milyen antidemokratikus és elnyomó a rezsim.

Az észak-afrikai és arab országokban folyó események inspirálóan hatnak a zimbabweiekre?
Meglehetősen. Mindenki nagyon figyeli, mi történik. Semmi nem ad nagyobb erőt az embereknek, mint a nép hatalmának ilyen jellegű megnyilvánulása. Ezek az események sok olyan embert inspirálnak - és ez a zimbabweiekre is érvényes - akik híján vannak bármilyen demokratikus lehetőségnek, hogy önmaguk kormányozzák magukat.

Elképzelhető hasonló fordulat Zimbabwében is?
Itt volt egy választás 2008-ban, de ennek eredményét nem tartották tiszteletben, így mit lehet várni az emberektől? Ebben a pillanatban még nyitottak vagyunk arra, hogy a megkötött politikai egyezmény eredményeképpen képesek lesznek meghozni a szükséges reformokat. Ha azonban ez nem történik meg, és a következő választást nem tisztességes és szabad körülmények között rendezik, akkor zimbabweieknek nem lesz más választásuk, mint hogy a szívükre hallgatva az utcára menjenek. Nem vagyunk a forradalom feltétlen hívei, sokunk békeszerető állampolgár, de eljön az a pillanat, amikor azt mondjuk, ami elég az elég. A zimbabwei rezsim túlfeszíti a húrt.

Ön melyiküket ítéli el inkább, Moammer Kadhafit vagy Robert Mugabét?
Minden diktátor egyformán rossz. Nem lehet azt mondani, hogy bármelyikük is jobb lenne a másiknál. Nem hiszem, hogy nekünk kell megítélni valakinek a gonoszságát. Azt hiszem Kadhafi, Mubarak, Suharto (Indonézia 1998-ban elűzött diktátora - a szerk.), Mugabe, és más diktátorok az afrikai kontinensen, mindannyian ugyanolyanok. Gonoszok, és meg kell őket állítani. A szabadság alapvető jog, a líbiai nép és a zimbabwei nép is kiérdemli a szabadságot.

Zimbabwében Robert Mugabe előre hozott választásokat szeretne tartani. Ön mire számít?
Nem vagyok biztos benne, hogy lesznek idén választások. Mi is szeretnénk választást, de csakis bizonyos feltételek teljesülése esetén, de ezek még váratnak magukra. Szabad sajtót szeretnénk, és hogy a közszolgálati médiában kapjon lehetőséget minden politikai szereplő, de ez eddig nem teljesült. Akarunk egy független és elfogulatlan választási bizottságot, de még ez sem jött létre. Olyan választást akarunk, amely mentes az erőszaktól és a megfélemlítéstől, de ez sem biztosított. Épp a közelmúltban tört ki politikai alapú erőszak egy Yanga nevű faluban, az emberek nagy része a hegyekbe vagy a szomszédos Mozambikba menekült. Robert Mugabe 2000 óta minden választást elveszít, de nem mond le a hatalmáról.

Reméljük, hogy a következő választás más lesz, szabad és tisztességes, de fontos, hogy azt majd figyelemmel kísérje a szélesebb nemzetközi közvélemény, hogy biztosítsák, hogy ez valamiféleképpen hatalomátadással is járjon.