"Családi ügy" a világ teteje a rekorder serpának

Senki nem járt még annyiszor a Himalája legmagasabb csúcsán, mint ő. Megélhetésért kezdett a hegyre járni, de mára jótékony célokért mászik, még ha ezért meg is kell küzdenie feleségével. Apa serpa azonban kitart, mert nélküle két évtizede nincs hegymászószezon a Mount Everesten.

Él az amerikai Utahban egy alig több mint 160 centiméter magas, 55 kilós ember, aki furcsán töri az angolt, de kusza fogait kivillantva gyakran mosolyog. Egy Salt Lake City-i fröccsöntő üzemben dolgozik, és nem tud vezetni, így ha kell, a fia szállítja kocsival. Lhakpa Tenzing serpa azonban jobban szeret gyalog menni, mivel ehhez szokott hozzá Nepálban, ahonnan származik.

Lhakpa Tenzing serpa vagy egyszerűen csak Apa serpa sokat gyalogol, elsősorban szülőhazájában. Mert amikor épp nem Utahban kezeli a fröccsöntőgépeket akkor Nepálban tartózkodik, a hegyekben, legtöbbször a Mount Everest környékén. Ez jellemzően május környékén történik. Ez az a tavaszi időszak, amikor a legkedvezőbb az időjárás a hegy megmászására.

Apa serpa általában március végén, április elején utazik haza. A világ legmagasabb hegyének tövében gyülekező hegymászók már alig várják ezt a pillanatot. Ha ő a Katmanduba tartó repülőre ül, azt jelenti: hivatalosan is megkezdődött a hegymászó időszak a Mount Everesten.

Mindenkinél többször a csúcson

A Super Sherpa becenevű Apa serpánál többször senki nem járt a világ tetején. 1990-es első csúcshódítása óta 21-szer mászott fel a hegyre, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden évre jutott egy csúcshódítása (volt olyan szezon, amit kihagyott, és egyetlen alkalom 1997-ben, amikor nem jutott fel, de volt olyan év - 1992 és 1993 - , amikor kétszer is felmászott). Legutóbb most, szerdán járt a csúcson, amivel megdöntötte saját, korábbi rekordját, mint 10 éve minden évben.

Apa serpa nem misztifikálja túl a hegymászást, azt mondja, elsősorban munkának tekinti, amivel pénzt keres, hogy gyerekeit taníttathassa, és feleségének megélhetést biztosítson. Hajtja azért a dicsőség is. "A becsületnek és a méltóságnak nincs ára, nem lehet felértékelni. Mindenképpen a kitüntetést választanám" - mondta, amikor arról kérdezték, hogy elcserélné-e másra a hegymászó érdemeiért kapott nepáli állami kitüntetést.

A kitüntetést még 2001-ben kapta, amiért 11 alkalommal megmászta a hegyet, ekkor került az élre, mint a legtöbbször a csúcsra jutó hegymászó. Akkor együtt tüntették ki a legnagyobb riválisának tekintett Babu Chiri serpával, de a két férfi egy motorkerékpáron érkezett Katmanduba, hogy átvegye az elismerést az akkor még uralkodó nepáli királytól, majd együtt motoroztak vissza a hegymászók alaptáborába, hogy folytassák munkájukat.

Megélhetés és jótékony célok

Apa serpa sokáig csakis a megélhetéséért mászott. Apja halálakor még alig volt 12 éves, de már beállt a hegyen cipekedők közé, hogy segítsen családja eltartásában. Dolgozott konyhán, cipekedett svájci, japán és amerikai hegymászóknak. Az Everesten először 1987-ben járt. Már közel 30 éves volt (születésének pontos ideje bizonytalan, valamikor az 1960-as évek elején született, a tibeti naptár szerint a nyúl évében), amikor először mászta meg a Mount Everestet az új-zélandi Rob Hall expedíciójában 1990. május 10-én, szinte napra pontosan 21 évvel a 21. alkalom előtt.

Az utóbbi időszakban azonban már kevésbé a megélhetésért, mint különböző ügyek támogatásáért mászik. 2006 óta nem is Nepálban él, gyerekei minél jobb taníttatása miatt Utahba költözött. Ebben az évben volt az első alkalom, hogy nem túravezetőként, pénzért kísért hegymászókat, hanem saját örömére mászott, egy tisztán serpákból álló csapattal. "Nagyon jó volt magunknak mászni, nem pedig aprópénzért kísérni valakit. Nyolcan indultunk, és heten fel is értünk a csúcsra. Mi voltunk a legerősebb csapat a hegyen. Együtt 55 csúcstámadásunk volt. Számunkra az Everest családi ügy" - mondta erről 2008-ban.

Tavaly alapítványt hozott létre, ami a saját nevét viseli, és ami a nepáli gyerekek oktatásának helyzetén igyekszik javítani. Ő maga azt mondja, ő is továbbtanult volna, ha nem kell már gyerekként a családja megélhetéséért munkába állnia: orvos lett volna szívesen.

Utóbbi négy csúcshódítása pedig mind az Eco Everest Expedíció keretében történt, amelynek elsődleges célja a hegycsúcs megtisztítása az ott járt hegymászók által évtizedek alatt eldobált szeméttől, illetve a mászás közben elhunyt hegymászók tetemeinek lehozása. A Explorersweb szerint az expedíciók eddig több mint 13,5 tonnányi szemetet, négy holttestet, illetve egy 1973-ban lezuhant olasz helikopter több darabját hozták le a csúcsról.

Családi nyomás

A hegy állapotát minden évben megfigyelő Apa serpa azonban más problémára is igyekszik felhívni a figyelmet: a régi hóborította ösvényeken mára egyre inkább kilátszanak a sziklák, az alacsonyabban fekvő táborokban szúnyogokkal találkoztak, sőt az 5360 méter magasan fekvő alaptáborban legyet is láttak már, a kettes táborban pedig, az utóbbi időben már nem kellett havat olvasztaniuk az ivóvízhez, mivel elolvadt magától - nyilatkozta 2009-ben a WWF-nek. Szerinte mindez a klímaváltozás miatt történik.

Apa serpa úgy tűnik nem tud elszakadni a hegytől. Már a csúcs tizedik meghódítása után azt mondta, még négy alkalmat tervez, de folytatta a mászást, pedig családja egyre nehezebben viseli. "Nagyon szeretnék még mászni, de akárhányszor megyek, összeveszünk a feleségemmel. Nagyon kedves és nyugodt, de ha kimondom azt a szót, hogy expedíció, azonnal nekem esik" - mondta a Backpacker.comnak.