A négy külföldi újságíró kiszabadítása óta is folyamatosan, hatalmas terhelés mellett dolgoznak Tripoliban a líbiai magyar nagykövetség két diplomatája, akik az EU utolsó képviselőiként állják a sarat a polgárháború és NATO-bombázások által sújtott észak-afrikai országban - állítja a Külügyminisztérium. A követség munkatársait az elmúlt napokban a brit és az amerikai diplomácia, valamint az EU is magasztalta, amiért erőfeszítéseiknek köszönhetően a líbiai hatóságok elengedtek két letartóztatott amerikai, egy brit és egy spanyol újságírót. A diplomaták egyike, Marton Béla nagykövet a hét végén részletesen is beszámolt arról, hogy mi állt a szabadítás hátterében.
A nagykövet a magyar EU-elnökség honlapjának, az eu2011.hu-nak Tripoliból azt mondta, hogy "hosszú, aprólékos munkával, tárgyalásokkal" sikerült elérniük az újságírók szabadon engedését. Marton szerint az egyik újságíró harminc, a másik három hatvannégy napja volt líbiai fogságban, miután szerinte "meggondolatlanul" az országba jöttek, és ott a hatóságok őrizetbe vették őket. Mint kiderült, a sajtó munkatársai vízum nélkül léptek be Líbiába, és engedélyük sem volt arra, hogy újságírói tevékenységet végezzenek az országban, ezért tartóztatták le őket. Ez nem rendkívüli, hiszen a líbiai konfliktus elmérgesedésekor több tudósító is hasonló módon érkezett az országba, a többség azonban a lázadók által ellenőrzött keleti területeken dolgozott, ahol nem tudták elfogni őket a kormányerők.
Az [origo] szerette volna megkérdezni Marton Bélát arról, hogy kivel tárgyaltak az újságírók elengedéséről, illetve hogy kellett-e felajánlaniuk valamit a négy ember szabadságáért. A líbiai magyar nagykövetségről a Külügyminisztériumhoz irányítottak minket, Pataki Eszter, a minisztérium sajtóosztályának vezetője pedig azt mondta, hogy mivel a líbiai magyar diplomaták minden nap kora hajnaltól éjfélig dolgoznak, jelenleg nem tudnak a sajtó rendelkezésére állni, és a jövőbeni hasonló ügyek sikere érdekében nem is akarnak további részleteket elmondani a tárgyalások menetéről.
Marton hétvégi beszámolójából ugyanakkor kiderül, hogy a nagykövetség munkatársai "napi kapcsolatban vannak a líbiai hatóságokkal telefonon és személyesen is". A nagykövet az eu2011.hu-nak azt mondta, hogy különösen sokat egyeztet a líbiai külügyminisztérium tisztviselőivel, a külügyminisztériumba az EU képviselőjeként gyakran be kell mennie személyesen is.
A líbiai hatóságok és a nagykövetség között a figyelem kétirányú: a nagykövet szerint a hatóságok gondoskodnak például a követség épületének védelméről, ahová Marton Béla nagykövet és Galli László konzul biztonsági megfontolásokból tartósan beköltözött. A nagykövetség védelmére nagy szükség van, hiszen május elején, a NATO-bombázások kezdete után a feldühödött tömegek több nyugat-európai nagykövetséget is megtámadtak a fővárosban.
Utolsó kapocs Európával
A négy külföldi újságíró kiszabadításához azért volt szükség a magyar nagykövetség munkatársaira, mert a magyar az egyik utolsó EU-képviselet, amely még működik Tripoliban. Miközben a lázadók kezén lévő kelet-líbiai Bengáziban sorra jelennek meg a nyugati diplomaták, valamint az ENSZ és az EU képviselői, a Moammer Kadhafi líbiai vezető kezén lévő Tripoliból eltűntek a nagykövetek. Május első hetében többek között a brit és olasz nagykövetséget is támadás érte, több EU-tag pedig elővigyázatosságból vonult ki: mára a magyar nagykövet szerint Magyarországon kívül csupán Ciprus líbiai nagykövete maradt Tripoliban, a spanyol nagykövetség pedig ügyvivői szinten működik. Nem marad a fővárosban amerikai diplomata sem, az Egyesült Államok érdekeit a török nagykövetség képviseli.
A négy elengedett újságíró
A többi EU-dipolomata által hátrahagyott magyar nagykövet már csak hetente egyszer tart EU-misszióvezetői értekezletet - derült ki a hétvégi nyilatkozatából. Az értekezletet - résztvevők híján - ráadásul kibővítette "európai értekezletté", és rendszeresen meghívja az orosz, az ukrán és a fehérorosz nagykövetet, valamint a bosnyák ügyvivőt is, hogy közösen beszéljék át a líbiai helyzetet. A diplomaták a bombázott városban igyekeznek tartani a kapcsolatot a többi külképviselettel is: Marton Béla nemrég a kínai nagykövetnek javasolta, hogy ő is tartson regionális értekezleteket az ázsiai misszióvezetőknek, hiszen- mint fogalmazott - "ilyenkor lehet közös stratégiát kidolgozni".
Amerikai kérésre léptek akcióba
A líbiai magyar nagykövetség mégsem európai, hanem amerikai kérésre aktivizálta magát az elrabolt újságírók ügyében - állította még pénteken Szapáry György washingtoni magyar nagykövet. A diplomata az MTI-nek ekkor azt mondta, hogy nem az amerikai kormány hivatalos megkeresésére, hanem az Atlantic Media Company tulajdonosának kérésére kezdtek kutatásba, a cég által kiadott Tha Atlantic magazin egyik munkatársa volt ugyanis az egyik elfogott amerikai.
Marton Béla nagykövet már alig két nappal a washingtoni és a tripoli követség kapcsolatfelvétele után rátalált Claire Morgana Gillis riporterre, akit James Foley amerikai, Manuel Varela spanyol és Nigel Chandler brit újságíróval együtt tartottak fogva - írta Szapáry Györgyre hivatkozva az MTI. A magyart diplomaták ezután mind a négy újságíró szabadon bocsátását kérvényezték humanitárius indokokra hivatkozva, és a líbiai hatóságok végül ebbe bele is egyeztek. Az újságírókat ugyanakkor tiltott határátlépés miatt egyévi felfüggesztett szabadságvesztésre és fejenként 150 dollárnyi büntetésre ítélték.
A kiengedett újságírók érkezése a nagykövetségre
Az nem egyértelmű, hogy a szabadon bocsátásért a líbiai hatóságok kértek-e valamit cserébe. Annyi mindenesetre látszik, hogy a szabadító akció komoly erőfeszítésekbe került: Marton Béla a hét végén azt nyilatkozta, hogy negyvennyolc órán át nem hunyta le a szemét, amíg nem sikerült útnak indítani a külföldieket a tunéziai határ felé a magyar nagykövetség gépkocsiján.
Még van áram, de lőnek az utcán
Marton Béla a hét végén azt mondta, hogy rendszeresen segítenek bajba jutott külföldi állampolgárokon. "Szinte naponta keresik meg diplomatáinkat olyan segítségre szoruló emberek, akik szeretnék elhagyni az afrikai államot" - mondta az eu2011.hu-nak, hozzátéve, hogy a legtöbben hiányzó úti okmányok miatt fordulnak hozzájuk. A nagykövet szerint fel sem merült a gondolat, hogy ő és a magyar konzul hazamenjenek, addig maradnak Líbiában, amíg szükség van rájuk.
Ez a kitartás azonban egyre nehezebb, hiszen a NATO-gépek által is rendszeresen támadott líbiai fővárosban nem javul a helyzet. A nagykövet szerint Tripoli utcáin továbbra is lőnek, de ennek ellenére napközben még ki tudnak menni vásárolni. A városban Marton szerint van áram- és vízszolgáltatás, és az alapvető élelmiszerekhez is hozzá lehet jutni. A nagykövetségen lakó diplomaták közül a konzul főz, a nagykövet mosogat - mondta a líbiai hatóságok védelmében dolgozó diplomata.
Marton nagyon ügyel arra, hogy ezt a védelmet, valamint a líbiai kormány bizalmát ne veszítse el: nem csak az elengedett újságírókat nevezte "meggondolatlannak", de a Tripoliban folyó harcokról is visszafogottan nyilatkozott. Miközben az országban felfegyverzett felkelők vívnak polgárháborút a kormányerők ellen a NATO támogatásával, addig Tripoliban a magyar nagykövet szerint a lövöldözés "nagyrészt a felfegyverzett rablóbandák és a rendfenntartó erők közti tűzharcok számlájára írható".
Mindenki hálás |