Lehet, hogy sosem létezett a szíriai forradalom leszbikus hőse

Félig amerikai, leszbikus, és utálja a rendszert - Amina Arraf néhány hónap alatt vált a szíriai forradalom egyik ismert alakjává. Állítólag több tüntetésen ott volt, saját szemével látta, hogyan élnek vissza hatalmukkal a szíriai rendőrök, sőt, még rendőröket is küldtek érte, hogy letartóztassák. Az őt ünneplő újságírók közül azonban még senki nem találkozott vele, sőt, felmerült az is, hogy nem is létezik.

"Őrült lennék? Talán. De ha azt akarom, hogy a szabadság szele elhozza a felszabadulásunkat, valami bátrat és látványosat kell tennem" - írta februárban indított blogján a 35 éves szíriai-amerikai Amina Abdallah Arraf. A szíriai fővárosban élő leszbikus nő merész húzással hívta fel magára a figyelmet, nyíltan kezdte hirdetni homoszexualitását a melegeket üldöző Szíriában, és angol nyelvű internetes naplójában ellenzéki szervezkedésről, demokráciáról, változásról és forradalomról kezdett írni. Az Egy meleg lány Damaszkuszban (A Gay Girl in Damascus) címen író blogger fél év alatt a szíriai ellenzék egyik ismert figurájává nőtte ki magát, és ismertsége hétfőn csak tovább nőtt, amikor civil ruhás fegyveresek hurcolták el Damaszkusz utcáiról.

"Amina épp egy találkozóra igyekezett, ahol [az ellenzéki tüntetéseket szervező testület] embereivel egyeztetett volna, amikor három huszonéves fiatalember rontott rá" - írta hétfőn este Amina Arraf blogján egy másik felhasználó, aki a nő unokatestvérének mondta magát. A bejegyzés szerint Arrafot egy autóba gyömöszölték - amelyen a szíriai elnök elhunyt testvérének képe volt látható -, majd elhajtottak vele. Azóta állítólag hiába próbálja felkutatni a családja, és ismerősei csak remélik, hogy még életben van.

A blogger kiszabadítására már kedden Facebook-csoport szerveződött, és a világ számos országában jelentek meg hírek a nő feltételezett elrablásáról. Amina Arraf írásait a blogján eddig csupán 1700 ember követte folyamatosan, de keddre a forradalom egyik arcává vált. Szerdán ráadásul felmerült: a nő talán nem is létezik, elképzelhető, hogy csak álnév, kitalált virtuális karakter, akivel sokan e-maileztek, de senki nem találkozott vele.

"Arab hercegnő" Amerikából

Amina Arraf blogjában nyíltan ír arról, hogy sokkal jobb lehetőségei voltak, mint egy átlagos szíriai nőnek. "Kettős állampolgár vagyok, Szíria és az amerikai délkelet nevelt, és segítenek a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező rokonaim is" - állította egy korai bejegyzésében. Már ekkor, februárban, az első elszigetelt szíriai megmozdulások előtt egyértelművé tette: "Példa akarok lenni mások számára, hogy tudják, van, aki próbálkozik."

A nő blogjára feltöltött önéletrajzi írás szerint szíriai apjának családja az ország legvagyonosabb, legtekintélyesebb családjai közé tartozott, dédapja Damaszkusz egyik leggazdagabb embere volt. Apja hidrológiai mérnökként ment továbbtanulni az USA-ba, ahol amerikai nőt vett feleségül. "A rokonaim mindkét oldalon vissza tudják vezetni az őseiket Noéhoz és az özönvízhez... csak hát végeredményben az apám családja a bárkáról leszállva az egyik irányba, anyámé pedig a másik irányba indult" - írta.

Arraf kisgyerekkorát Szíriában, diákéveit pedig az USA-ban töltötte, és csak egy félresikerült házasság után, a közelmúltban tért vissza újra Damaszkuszba. Saját bevallása szerint már 15 évesen is a nőkhöz vonzódott, de "bűnös gondolatai elől" először az iszlám radikalizmusba menekült. 26 évesen vállalta fel először homoszexualitását, szunnita hitét megőrizve liberális demokratává vált, és visszatért Szíriába. "Muszlim hercegnő vagyok... Elkötelezett muszlim és geek, aki állandóan össze van zavarodva. Shakira szól az iPodomon, és szeretem nézni a NASCAR autóversenyeket is" - írta magáról.

Bár családtörténetét évszázadokig visszamenőleg zavarba ejtő részletességgel taglalja, arról keveset árul el, hogy pontosan mi sarkallta a hazatérésre. Néhány elejtett mondatából derül ki, hogy Szíriában kezdetektől kritizálta a rendszert. "Megpróbálok egy minden erejével dacoló leszbikus lenni egy elnyomó arab államban... Lehet, hogy álmodozó vagyok, de ezért is jöttem vissza, szeretnék része lenni a változásnak, amely közeledik" - írta blogján, amelyet szinte pontosan egy időben indított az Észak-Afrikán végigvonuló forradalmi hullám kezdetével. Bár első bejegyzései még a homoszexualitásra koncentrálnak, már február közepén elejtette, hogy "nemrég megpróbáltunk beindítani egy demokráciapárti mozgalmat, egyelőre sikertelenül".

"Mi történik egy nővel, ha elkapják?"

Szíriában, ahol az ellenzéki és a külföldi médiát szinte teljesen elnyomja a kormány, Amina Arraf beszámolói és politikai üzenetei kivételes információforrásnak számítanak. A nő blogján az elmúlt hónapokban erotikus versek közé ékelve beszámoló jelent meg például egy brutálisan feloszlatott tüntetésről, és több hosszú írást közölt a szíriai rendszer romlottságáról. "Úgy érezzük, hogy egy forradalom közepén vagyunk. Talán remélhetjük, hogy a változások a szabadság valódi virágzását hozzák majd el. Készen állunk, erre vártunk" - írta egyik bejegyzésében. "Hallunk persze olyan hangokat is, amelyek szerint inkább félnünk kéne - tette hozzá - mert a fáradt és megalkuvó diktátorok helyett durvább új diktátorokat kapunk majd. Lehet, de lehetséges, hogy ezt a kockázatot hajlandóak vagyunk vállalni."

Damaszkusz: a szíriai hivatalos média csak a kormányt támogató demonstrációkról közöl képeket

Egy másik bejegyzésben részletesen leírja, hogy hogyan vertek szét egy tüntetést az elnökpárti fegyveresek. "Titkosrendőrökkel megrakott buszok érkeztek, több ezer gumibottal felfegyverzett rendőr támadta meg a tömeget az Abbaszijen térnél" - írta. "Könnygázt lőttek ránk, az emberek hánytak, én eltakartam a számat és az orromat, de a szemem égett. Megtörtünk és szétoszlottunk." A blogjából az is kiderül, hogy többször letartóztatták, egyszer pedig a szeme előtt lőttek agyon egy fiatalembert. Egy bejegyzésének azt a címet adta: "Miért is harcolunk?" Ebben részletesen írt arról, hogy a kínzás rutinszerű és megszokott a tüntetőkkel szemben. "Mindannyian csak erre számíthatunk. Ezért vágjuk a körmünket a lehető legrövidebbre, hogy ne téphessék ki [a titkosrendőrök]. Ezért nem látni sok nőt az utcákon. Mit gondoltok, mi történik egy nővel, ha elkapják?" - írta.

Hírnevét mégsem ezeknek a bejegyzéseinek köszönhette, hanem annak az esetnek, amikor állítólag titkosrendőrök jöttek érte, és le akarták tartóztatni, apja azonban kiállt mellette, és megvédte. A titkosrendőrök szalafista összeesküvés vádjával akarták elhurcolni, de a blogbejegyzés szerint apja nevetségessé tette őket, hisz lánya leszbikus, liberális írásai pedig teljesen ellentétesek a vallási radikálisok tanításaival.

"Apám egy hős" - írta, miután a férfi állítólag pusztán szavaival és tekintélyével meghátrálásra kényszerítette a házukba érkező rendőröket. A bejegyzés egy jól megírt példabeszédnek, politikai nyilatkozatnak is beillik, amely részletesen elmagyarázza a szíriai forrongások belső konfliktusait és az ellenzékiek elképzeléseit. "Azon az éjszakán megünnepeltük ezt a kis győzelmet. És amikor az apám azt mondja, hogy nem megy el, amíg a demokrácia be nem köszönt, vagy amíg meg nem ölik, nekem sincs más választásom. Maradok" - írta.

Senki sem látta, de mindenki hitt benne

A szíriai forradalom magányos hősének tűnő nő kilétét illetően ugyanakkor komoly kétségek merültek fel. A brit Guardian már kedden visszavont egy általa használt arcképet, mert az állítólag mégsem Arrafot ábrázolta, a Washington Post című amerikai napilap pedig szerdán közölte, hogy jelentkezett nála a képen ábrázolt nő, aki egyáltalán nem szíriai blogger. A képeken egy Londonban élő nő, Jelena Lecic látható, aki szerdai közleményében azt állította, hogy valaki visszaélt a személyes adataival.

Ezután kiderült, hogy bár Amina Arraffal sok szíriai aktivista és néhány tekintélyes lap is kapcsolatban állt, személyesen soha nem találkozott vele senki. A Guardian korábban interjút is készített vele, de szintén e-mailben. A nő elérhetőségét a lap állítása szerint "egy megbízható szíriai kapcsolattól" kapta, és Arraf ígéretet is tett nekik, hogy személyesen találkozik a lap újságírójával. Ez azonban különböző kifogások miatt végül nem jött létre.

A Washington Post szerint az állítólagos amerikai állampolgár kilétét már az USA külügyminisztériuma is vizsgálja, egy külügyi szóvivő a lapnak azt mondta, hogy próbálják megerősíteni a róla szóló információkat. A kétségek állítólag meglepték azt a kanadai nőt is, aki szintén interneten állt kapcsolatban a bloggerrel, és a kiszabadítására szervezett Facebook-csoportot indította. A Guardian szerint Amina Arraf nagyon hiteles személyiségnek tűnt, ezért lehet, hogy csupán biztonsági okokból rejtőzött hamis személyiség mögé, hogy így védje magát a szíriai hatóságoktól.

(A szíriai forrongásokról szóló összes cikkünket megtalálja itt. Az ország jelentőségéről, politikai hátteréről és konfliktusairól itt olvashat tömör összefoglalót.)

Apám, a hős - 2011. április 26. (Részlet Amina Arraf blogjából)

Meglátogattak minket a biztonsági szolgálattól. Késő éjszaka volt, mindenki aludt. A lármára ébredtem, és azonnal kitaláltam, hogy mi történik. (...) Két izmos, fiatal pasast láttam, a húszas éveik közepén járhattak, fekete bőrdzsekiben, cigarettázva. A portásunk azonnal tudta, mifélék, és megnyomta a riasztót. Mindenki fölébredt. Aztán igencsak meglepődött, amikor közölték, hogy kiért jöttek... Értem.

"Meg kell beszélnünk veled pár dolgot" - mondják. "Például mit?" Elhadarnak egy hosszú listát arról, hogy mi mindent írtam angolul és arabul [az internetre]. "Szerintem kifelejtettek párat" - mondom, és az idegeim majdnem a legrosszabbat hozzák ki belőlem. (...) Ha elfutok, tudom, hogy lőnek. Látom a fegyvereiket, a kidudorodó pisztolyokat. Valószínűleg kések is vannak a kabátjuk alatt.

"Pont elég van" - mondja ugyanaz a férfi. "Államellenes összeesküvés, fegyveres felkelés szítása, külföldi elemekkel való együttműködés." "Milyen külföldi elemek?" - kérdezem. "Szalafista összeesküvés" - mondja a másik. Az akcentusa elárulja, hogy az északnyugati hegyekből, egy faluból származik [ahol az iszlám síita ágához tartozó alaviták élnek. Amina Arraf és családja szunnita vallású - a szerk.] "Vallási összeesküvés előkészítése" - teszi hozzá.

"Valóban?" szakítja félbe a beszélgetést az apám. "Az én lányom szalafista?" - nevet fel. [A szalafizmus a 19. században keletkezett radikális reformmozgalom, amely az iszlám gyökereihez akar visszatérni, és táptalajt ad a dzsihádot hirdető radikális elemek ideológiájának is - a szerk.] "Nézzetek csak rá! Nem látjátok, milyen nevetséges ez? Még csak el sem takarja az arcát! És ha olvastátok csak a felét is annak, amit írt, tudjátok, milyen nevetséges vád ez. Mikor hallottátok utoljára, hogy egy vahabita (a szunnita iszlám egy radikális ága), vagy bárki a muszlim testvériségből azt mondja, hogy a fejkendő használata a nők egyéni döntése?" Szünetet tart. A férfiak nem szólnak semmit. "Mikor hallottátok utoljára, hogy azt hirdetik, a melegeknek joguk van házasodni, férfinak férfival, nőnek nővel?" Semmi. "És ha nem mondtok semmit, azzal bizonyítjátok, hogy nincs okotok elvinni a lányomat" - mondja apám.

Nem szólnak semmit. Aztán az egyik a másik fülébe súg valamit, és az elvigyorodik. "Akkor tehát a lányod mindent elmond neked, igaz?" - kérdezi. "Természetesen" - mondja az apám. "Azt is elmondja, hogy szeret nőkkel lefeküdni?" - vigyorog a férfi, és úgy érzi, most betalált. "Elmondja, hogy ő is egy buzeráns, aki fiatal lányokkal kefél?" Apám rám pillant, én bólintok. Értjük egymást. "Ő a lányom" - mondja, és látom, ahogy a düh gyűlik a szemében. "Az, aki, és ha el akarjátok vinni, engem is el kell vinnetek vele."

"Hülye városi köcsögök" - mondja az egyik. "Ti, városi buzik, mind egyformák vagytok! Nem csoda, hogy a végén elkezd kislányokat és zsidókat kefélni!" Tesz egy lépést felém, és a kezét a mellemre teszi . "Talán ha egy igazi férfival lennél, abbahagynád ezt a képtelenséget és ezeket a hazugságokat. Talán meg kellene mutatnunk neked itt és most, a buzi apád meg végignézné, hogy megértse, milyen az igazi férfi" - mondja. Majdnem reszketek a dühtől. Az apám egy visszafogott fejrándítással jelzi, hogy maradjak csöndben.

"Mik vagytok ti?" - kérdezi. "A sakál lefeküdt a majommal, mielőtt megszülettetek? Hogy hívnak titeket?" Megmondják neki. Bólint. "Az apád tudja, hogy így viselkedsz?" - mondja annak, aki meg akart erőszakolni. "Tiszt volt, nem igaz?" Aztán apám pontosan megmondja, hogy hol szolgált a férfi apja. "És az anyád? Nem ... lánya volt véletlenül?" Mindketten tágra nyílt szemekkel néznek. Apám eltalálta mindkettőt.

"Mit gondolnának [a szüleitek], ha hallanák, hogyan viselkedtek? És a lányom? Hadd mondjak el valamit róla! Sok mindent tett, amit én nem tettem volna a helyében. De attól még továbbra is a lányom, és nem fogom hagyni, hogy bántsátok. Nem fogjátok elvinni innen. És ha megpróbáljátok, tudnotok kell, hogy az ősei lenéznek rátok odafentről. Tudjátok, mi a mi családnevünk? Tudjátok, hol voltunk, amikor Mohamed próféta Medinába ment? Tudjátok, hogy az apám azért harcolt, hogy ezt az országot megvédje az idegenektől, és hogy ki a nagybátyám, kik a fivéreim? Ha ez nem szégyenít meg titeket eléggé, akkor gondoljatok az unokatestvéreimre, és távozzatok!" (...)

"Ti alaviták vagytok, ne is tagadjátok. Mi szunniták. Ti is tudjátok. És a ti falvaitokban a tisztviselők azt mondják nektek, hogy fogjatok össze, mert jövünk értetek, amint csak tudunk (...) És féltek. Én is félnék. És ezért eljöttök Amináért. Hát hadd mondjak nektek valamit. Nem tőle kell félnetek, inkább magasztalnotok kéne őt és a hozzá hasonlókat. Mert ők azt mondják, hogy alavita, szunnita, arab, kurd, duruzi, keresztény, mindenki egyforma és egyenlő lesz az új Szíriában. Ők azok, akik megvédik majd az anyátokat és a nővéreiteket, ha eljön a forradalom. Ők harcolnak a legjobban a vahabiták ellen. Ti pedig ostobák vagytok, és azokat [a vahabitákat] segítitek, mert azt hiszitek, hogy minden szunnita szalafista, minden tüntető szalafista, és mindegyik az ellenségetek. Amikor így cselekedtek, valóban az ellenségetekké teszitek őket."

"A ti Bassárotok [Bassár el-Aszad szíriai elnök] és Maherotok [Maher el-Aszad, az elnök testvére] nem él örökké, nem fognak örökké uralkodni, ezt ti is jól tudjátok. Szóval ha jót akartok magatoknak a jövőben, akkor elhordjátok magatokat, és nem viszitek el Aminát. Szépen visszamentek, és megmondjátok a többieknek, hogy az olyan emberek, mint ő, az alaviták legjobb barátai, és soha többet nem jöttök el érte. És most mindketten bocsánatot kértek tőle, amiért besétáltatok ide, és kitettétek őt ennek az egésznek! Megértettétek?"

A levegő megfagy, amikor apám abbahagyja a beszédét. Most vagy leütik és megverik, engem megerőszakolnak, és mindkettőnket magukkal viszik, vagy... Az első bólint, majd a második is. "Térjetek nyugovóra" - mondja az egyik. "Sajnáljuk, hogy megzavartunk." És azzal távoztak. Ahogy az ajtó becsukódott, tapsot hallottam. A házban mindenki ébren volt, az erkélyekről és ajtókból figyeltek. Mindenki éljenzett. Az apám legyőzte őket. Nem fegyverekkel, hanem szavakkal. (...) Az apám egy hős. Mindig is tudtam. De most már biztos vagyok benne. (...)