"Az igaz hogy sötétben nem megyünk sehova, de azért nyugodtan bemegyünk a belvárosba" - írta az [origo]-nak egy, a mexikói Monterreyben élő, kiküldetésben dolgozó magyar férfi, aki az [origo] korábbi, a Felipe Calderon elnök 2006-os megválasztása után kialakuló drogháború következményeiről szóló baljós hangulatú cikkére reagált. Rajta kívül sikerült több, Mexikó más részein élő magyarral is kapcsolatba lépnie az [origo]-nak. Az ő beszámolóik és pár más fejlemény némileg árnyalja a korábbi cikkünkben vázolt helyzetet.
A Monterrey-ben élő férfi azt írta, őket annyira nem érinti az erőszak, legalábbis igyekeznek kiküszöbölni ezt. "Mi már megtanultunk nem csak a rossz hírekre figyelni, mert akkor tényleg olyan lenne a mindennapunk, mint ahogy a hölgy is írta." Ők gyakran a tömegközlekedést is igénybe veszik, ha be akarnak menni a városba. A bizonyos főutakon rendszeres katonai ellenőrzések pedig inkább biztonságérzetet adnak nekik. Elismerte ugyanakkor, hogy bár ők még nem, de kollégájuk már volt szemtanúja lövöldözésnek a város utcáin. Azt is írta, bérelt autóval átmentek a határ amerikai oldalára, és nem érte őket atrocitás az autópályán, amely valóban üres volt, de ezt inkább a drága (200 kilométerre négyezer forintnak megfelelő peso) autópályadíjnak tudta be.
Az ország más részein kevésbé érződik a konfliktus. Mexikóvárosban például egyelőre csak áttételes a négy év alatt több mint 35 ezer ember halálával járó drogháború hatása. Kardos Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért Mexikóvárosban tartózkodó munkatársa szerint leginkább a híradók - ahol a belföldi hírek szinte kizárólag a drogkartellek közötti leszámolásokról, illetve az ellenük vezetett akciókról szólnak -, illetve az alapvetően az erőszakos cselekmények ellen szervezett, de kormányellenes felhangoktól sem mentes tüntetések azok, amelyek jelzik, hogy nem minden megy rendben az országban.
Amúgy nyugodt a hely, egy ott élő magyar építész például azt írta [origo]-nak, hogy vidám élete van, akár egyedül is hazabiciklizik az ismert barriók (városnegyedek) határain belül.
Kardos Tamás pozitív irányba ható kezdeményezésekről is beszámolt. Ilyen például a rendőrök életéről szóló szappanopera, amellyel a szakma elfogadottságát, presztízsét igyekeznek javítani, vagy az óriásplakát-kampány ugyanebből a célból. Kardos szerint Mexikóban a szappanoperákkal lehet hatékonyan befolyásolni a gondolkodásmódot, amelyet ugyanakkor a szinte kizárólag erőszakos haláleseteket a lehető legnaturalistább módon bemutató speciális sajtótermékek is torzíthatnak.
Szerinte egyre gyakrabban merül fel a probléma felszámolására a drogok valamilyen szintű legalizálásának lehetősége, már prominens személyiségek, például az UNAM (Universidad Nacional Autónoma de México) mexikói állami egyetem rektora is tett olyan nyilatkozatot, amely erre utal.
Vannak ugyanakkor olyan jelek is, amelyek arra utalnak, hogy "a kartellek itt dörömbölnek Mexikóváros ajtaján" - mondta Kardos az [origo]-nak telefonon. Ilyen például, hogy a mexikóvárosiak kedvelt hétvégi kirándulóhelyének számító 350 ezer lakosú, a kedvező éghajlata miatt örök tavasz városának is nevezett Cuernavacában tavaly minden korábbi csúcsot helyi megdöntött a droggal kapcsolatos gyilkosságok száma (itt 80 történt), és az elmúlt hat évben 3 ezer gyanús eltűnési esetet regisztrált egy helyi civil szervezet.
Kartell kiskáté Cartel Pacifico Sur Beltrán-Levya kartell Los Zetas Sinaloa kartell Vicente Carillo Fuentes szervezet Gulf kartell La Familia Michoacana Nueva Federación |
Június elején például a drogháború által leginkább érintett városba, Ciudad Juarezbe ment körülbelül 500 aktivista. Az egyhetes az országot cikkcakkban bejáró menet résztvevői a drogháború végét követelték, hogy a kormány vonja vissza a kartellek ellen kivezényelt katonákat az utcákról, és tegyen többet a bandák tagjainak felelősségre vonásáért, illetve vagyonuk lefoglalásáért.
A Sicilia-féle békemenet
A civil szerveződés nem kerülte el Ciudad Juarezt sem. A városban, ahol tavaly 3100 ember halt meg - ami az összes droghoz köthető 2010-es mexikói haláleset ötöde -, egy magyar származású civilmédia-kutató, az amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT) munkatársa, Chris Csikszentmihalyi az ötlete alapján indult honlapon gyűjtik a jócselekedeteket.
Legyen akár szó egy zebrán átkísért idős hölgyről, elveszett tárgyak megtalálásáról és gazdájának eljuttatásáról, vagy egy üres benzintank miatt lerobbant autó utasainak üzemanyagot hozó teherautósofőrről, azt várják a kezdeményezéstől, hogy a félig üres poharat félig telinek lássa a háborús zónákat nem tekintve a világ legerőszakosabb városának is nevezett település lakossága. A Hero Reports (kb. hőstett-jelentés) nevű módszert a 2001. szeptember 11-i után New Yorkban is alkalmazták, hogy a helyiek könnyebben dolgozzák fel a tragédiát. Ciudad Jurezben az a cél, hogy a brutális, erőszakos bűncselekményekkel teli híradók mellett az apró, hétköznapi jócselekedetekről is tudomást szerezzenek az emberek.