Magára maradt Szudánnal szemben Hitler filmesének kedvenc népe

Minden jel, arra mutat, hogy egy húsz évvel ezelőtti vérengzés megismétlésére készül Omar al-Basír elnök Szudán ország középső részén. A célpontok a Dél-Kordofán tartományban vegyes vallási közösségekben élő, a július 9-én az országtól elszakadó Dél-Szudánhoz húzó nubák. A tartományt már elszigetelték, a segélyszervezeteket ellehetetlenítették a kormányerők. A Leni Riefenstahl német filmes által évtizedekkel ezelőtt világhírű fotókon megörökített népcsoport magára maradt, napjaik valószínűleg meg vannak számlálva.

"Rémisztő. Az emberek megpróbálnak elbújni, de általában mégis pánikba esve menekülnek, és emiatt sajnos nagyon sok az áldozat, akikkel végeznek a srapnelek. Minden nap más helyen bombáznak és aknavetőznek. Jön egy Antonov bombázógép, amely a magasban kering, és újra és újra visszatér. Aztán hallani a bombák fütyülését, és már zuhannak is. Pár másodperced van elfutni, de nem tudhatod, nem esik-e rád. A robbanások nagyon hangosak, a bombakráterek néha öt-hat méter átmérőjűek.

A levegőben forró fémdarabok röpködnek, és ha nem vagy a föld alatt egy lyukban, vagy lövészárokban, nagy kockázatnak teszed ki magad. Aztán jönnek a MiG-ek, nagyon gyorsan és nagyon alacsonyan. Ezek rakétákat lőnek, és ijesztőek, mert még azelőtt ott vannak, mielőtt észrevennéd. Nincs figyelmeztetés. Rendkívül hangosak, és ez még a bombatámadások túlélőiben is pusztító rémületet kelt. És ezt órákig képesek folytatni. El lehet képzelni, milyen szörnyű ez a nőknek, a gyerekeknek és a férfiaknak - mind vidéki földművesek, akiknek egyáltalán nincs katonai tapasztalatuk. És amikor rájönnek, hogy nem valami külső ellenség támadja őket, hanem saját kormányuk, egyszerűen nem értik mi történik."

A beszámolót a Szudán középső részén található Dél-Kordofán tartományban június elején indult harcokról a BBC egyik tudósítójának adta egy korábban ott dolgozó, de elmenekült segélymunkás. Hasonló atrocitásokról számoltak be az amerikai Time magazinnak is különböző segélyszervezetek név nélkül nyilatkozó munkatársai.

"A kormány azt hiszi, hogy minden fekete bőrű ellenzéki, ezért célpont, legyen szó gyerekekről, vagy idős nagymamákról". Másvalaki azt mondta, hogy a kormányerők úgy viselkednek, mintha parancsuk lenne a nuba lakosság kiirtására. Az egyik helyi egyház közleményében pedig az áll, hogy a helyieket úgy mészárolják le "mint az állatokat". És ez még csak a kezdet, a szárazföldi akciók még be sem indultak igazán, a kormányerők egyelőre a nagyobb városokban gyülekeznek, illetve csupán légi akciókban támadják a vályogkunyhós falvakkal tűzdelt hegyvidéket.

Tízezrek menekülnek

Az ENSZ adatai szerint eddig több mint 70 ezer ember hagyta el otthonát, a Foreign Policiy amerikai magazin szerint pedig legalább 3000 nuba fiúnak és férfinek veszett nyoma, jogvédők attól tartanak kivégezték őket.

A légicsapásoknak és városok környékén elkövetett gyilkosságoknak az ENSZ múlt heti jelentése szerint több tucat - helyi becslések szerint több száz - halálos áldozata van. Egy, az eseményeket dokumentáló szlovén civil szervezet ugyanakkor a helyi lázadók vezérére - a múlt hónapban a tartományban megtartott, de feltehetően elcsalt kormányzóválasztáson a kormányhoz hű jelölttel szemben alulmaradt Abdel Aziz al-Hilalra - hivatkozva azt jelentette, hogy félmillió ember menekült el otthonából, 50 várost bombázott a szudáni légierő, és a tartományi fővárosban, Kadulgiban házról házra keresik a nubák szellemi és katonai vezetőit, akiket habozás nélkül agyonlőnek. Az ENSZ szerint a kormánykatonák aknamezőket telepítenek a nagyobb városok környékén, és feltehetően tömegsírokat ásnak.

A szudáni hadsereg gyakorlatilag elszigetelte a térséget: az egyetlen repülőtér, a fővárosban használhatatlanná van bombázva, de az ENSZ helyi irodáját is megfenyegették, hogy lelövik helikoptereiket. Négy ENSZ-békefenntartót el is fogtak a szudáni kormánykatonák, és megfélemlítésből eljátszották velük, mintha kivégzőosztag elé állítanák őket. Mindezzel az a céljuk, hogy ellehetetlenítsék a segélyszervezeteket, akik segítségére százezrek rászorulnak az elszegényedett térségben, nélkülük sokakra éhhalál várhat.

Megismétlődhet a vérengzés

A New York Times szerint a tisztogatások oka részben az, hogy több tízezer, korábban a déli lázadókkal együtt harcoló nuba lázadó utasította vissza kormány követelését, hogy szereljenek le. A politikai reformot, autonómiát, az északi arab törzseket képviselő kormány elnyomásának végét követelő helyi fekete bőrű lázadók több fronton, így például a tartományi főváros környékén is harcban állnak a kormányerőkkel.

A fejlemények miatt sokan újabb darfúri vérengzést vizionálnak, pedig inkább arról van szó, hogy várhatóan megismétlődik az 1980-90-es évek fordulóján a déli lázadók oldalára állt nubák - a polgárháborúban 30 ezren csatlakoztak közülük a soknemzetiségű demokratikus államért harcoló déliekhez - ellen akkor indult irtó hadjárat.

A vegyes - muszlim, keresztény, animista - vallású törzseket az 1990-es években gyilkosságokkal, kiéheztetéssel, nemi erőszakkal, rabszolgasággal tizedelték a Darfúrból is ismert taktikával: kormányhű arab milíciákat szabadítottak rájuk. 1992-ben a központi kormány egyenesen dzsihádot - muszlim szent háborút - hirdetett a térségben lakó feketék ellen, még az itt lakó kormányellenes muszlimok meggyilkolását is megkövetelték, mondván, hogy hitehagyottak lettek. A kampányban vegyi fegyvereket is bevetettek, amelyeket Szaddám Huszein pilótái dobtak le. Az ellenük irányuló kampány eredményeképp akkor a becslések szerint 200 ezer ember veszette életét.

A Nuba-hegységben elszigetelten, szinte kőkorszaki körülmények között élő törzseikről az 1960-70-es években világhírű, náci múltját művészként rehabilitáló fotósorozatokat készítő német filmes, Leni Riefenstahl is arról számolt be, hogy amikor 2000-ben visszatért a térségbe - ahol korábban hosszú éveket töltött el -, egykori fotómodelljei és barátai közül szinte senki nem maradt életben.

Magukra maradtak

A dél-szudáni polgárháborút lezáró 2005-ös megállapodás, amelynek értelmében a déliek maguk dönthettek arról, hogy külön államot alapítanak-e, nem terjedt ki a nubák lakta tartományra. Itt elvileg nagyobb autonómiáról szavazhattak volna, de ez sosem történt meg. A dél küszöbön álló elszakadása után ez a tartomány marad az egyetlen Szudánban, ahol olajkitermelés folyik.

A nubék nem sok helyről remélhetnek segítséget az amerikai Foreign Policy szerint. Az újonnan alakuló dél-szudáni állam egykori lázadó katonái körben még lenne hajlandóság arra, hogy kisegítsék korábbi bajtársaikat, de Salva Kiir dél-szudáni elnök feltehetően nem fogja kockáztatni a békés elszakadást értük, ráadásul Khartoum komoly haderőt állomásoztat a határon, amely rendszeresen hajt végre támadásokat déli területek ellen, és a múlt hónapban Abyei határvárosból ki is űzött 110 ezer embert.

Nemzetközi közösségre sem számíthatnak. A népcsoport képviselői kezdeményezték, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyilvánítsa a térséget repüléstilalmi zónának, hogy megakadályozza a kormány légicsapásait. A BT-ben befolyásos USA azonban a Foreign Policy szerint (Afganisztán, Irak és Líbia után) nem vállal be egy negyedik háborút. Princeton Lyman, Barack Obama kormányának szudáni különmegbízottja korábban azt nyilatkozta "nincs elég információ, amely alapján etnikai tisztogatásnak nevezhetnénk az eseményeket".

A nubák úgy tűnik magukra maradtak, és csak hasonló helyzetben lévő sorstársaikra számíthatnak: az ország nyugati felében a dárfúri lázadókra, a keleti felében lévő Kék Nílus tartományra, amelynek lakói ugyancsak nagyobb autonómiára vágynak, vagy az ugyancsak keleten ló bendzsa törzsre - írja a Foreign Policy.