Brit hatalmasságok tűnnek el az óriásbotrány háromszögében

Egyre befolyásosabb emberek buknak bele a brit lehallgatási botrányba, amelynek egyik központi figurája épp a miniszterelnök, David Cameron. Kemény támadások érik, amiért közel állt a törvénytelenségekért felelősnek tartott médiacég vezetőihez, de épp azért reménykedhet a túlélésben, mert ez a teljes politikai elitre igaz volt.

Szerdától hathetes nyári szünetet tartott volna a brit parlament alsóháza, de egy nappal biztosan meghosszabbodik az ülésszak. A hosszabbítást David Cameron miniszterelnök rendelte el, miután az ellenzéki Munkáspárt képviselői követelték, hogy legyen egy extra ülésnap, ahol meg tudják vitatni a lehallgatási botrány legújabb fejleményeit. Egyrészt biztosan ad majd témát annak a vizsgálóbizottságnak a keddi ülése, ahol meghallgatják a botrányban érintett, azóta bezárt News of the World lapot tulajdonló cégbirodalom vezetőit, Rupert Murdochot és fiát, James Murdochot. Másrészt azonban várható az is, hogy az ellenzéki képviselők ismét kemény bírálatokkal bombázzák majd Cameront, aki az évek óta húzódó, az utóbbi néhány hétben pedig drámai fordulatokban bővelkedő történet egyik központi szereplője.

A legtöbbször egyszerűen csak lehallgatási botránynak nevezett ügyben ugyanis valójában három, egymással szorosan összefüggő, de külön-külön is azonosítható szál keveredik. Az egyik maga a lehallgatás, vagyis az, hogy a News of the World munkatársai magánnyomozók szolgáltatásait igénybe véve feltörték sok ember telefonját, és hozzáfértek a hangpostafiókjukban lévő üzenetekhez. Az áldozatok között voltak a királyi család tagjai és más hírességek, de feltörték egy meggyilkolt lány postafiókját is, és még töröltek is róla néhány üzenetet, hogy legyen hely az újabbaknak. Ez a konkrét eset 2002-ben történt, de csak az idén, július elején került nyilvánosságra, és akkor sem a hivatalos nyomozás, hanem elsősorban a visszaéléseket állhatatos munkával feltáró Guardian kutatásai eredményeként.

A rendőrfőnök utalása

Itt jön képbe a második szál, vagyis a rendőrség szerepe. A hatóságok ugyan öt-hat évvel ezelőtt már vizsgálták a lehallgatási ügyet, de arra az eredményre jutottak, hogy valójában csak egy újságíró (a News of the World királyi családdal foglalkozó tudósítója) és egy magánnyomozó követett el törvénytelenségeket. Ők ketten börtönbe is vonultak, a rendőrség és a lap pedig lezártnak tekintette az ügyet. Amikor a Guardian nem hagyta annyiban a dolgot, és újabb részleteket tárt fel arról, hogy a lehallgatások szélesebb körben történtek, akkor a rendőrség még igyekezett is meggyőzni a lap szerkesztőit arról, hogy ejtsék a szerintük megalapozatlan sztorit. Az elmúlt hetekben azonban egyre több részlet derült ki arról, hogy milyen összefonódások voltak a rendőrség és a botrányban érintett médiabirodalom vezetői között, és végül ez vezetett oda, hogy vasárnap lemondott a lehallgatásokat korábban vizsgáló londoni rendőrség főnöke, Sir Paul Stephenson.

A rendőrfőnökkel szembeni bírálatok az után erősödtek fel, hogy kiderült, rendszeresen találkozott Neil Wallisszal, a News of the World korábbi szerkesztőjével, akit a rendőrség PR-tanácsadóként is alkalmazott. Wallis egyike annak a tíz embernek, akiket az elmúlt hetekben meggyanúsított a lehallgatási ügyet újra vizsgáló rendőrség, Stephenson azonban a lemondásakor kiadott terjedelmes közleményben azt állítja, nem tudott arról, hogy a szerkesztőnek bármilyen köze lett volna a törvénytelen lehallgatásokhoz. A saját becsületességét hangsúlyozó egykori rendőrfőnök azonban nem állt meg itt, és tett egy olyan megjegyzést, amely azonnal a politikai elemzések tárgya lett a brit sajtóban. Az egykori News of the World-szerkesztő tanácsadói megbízását ugyanis részben azzal magyarázta, hogy az újságíró neve a szerződtetés idején nem került semmilyen összefüggésbe a telefonlehallgatási nyomozással, "ellentétben Mr. Coulsonnal". Ez utalás Andrew Coulsonra, a News of the World korábbi szerkesztőjére, aki a királyi tudósító bebörtönzése után lemondott a posztjáról, de hangsúlyozta, hogy semmit nem tudott a törvénytelenségekről.

Cameron barátai

És itt érkezünk el a harmadik szálhoz, amely már a történet politikai vonatkozásait jelenti. Coulson ugyanis a bulvárlaptól történt távozása után néhány hónappal David Cameron akkori ellenzéki vezető kommunikációs tanácsadója lett, a 2010-es megnyert választások után pedig követte őt a Downing Street-i kormányfői hivatalba. A tanácsadói posztról az idén januárban mondott le, miután egyre kényelmetlenebb kérdéseket kapott a lehallgatásokról, most pedig ő is egyike azoknak, akiket az új lendületet kapott nyomozás során letartóztattak a rendőrök. A botrány így elérte a miniszterelnök köreit is, aki először még Coulsonról mint a barátjáról beszélt, de a letartóztatása után már azt mondta, hogy ha kiderült, hogy hazudott neki, akkor "nem az a kérdés, hogy lett volna-e helye a kormányban, hanem vádat kell emelni ellene".

Andrew Coulson, egy kényelmetlen barát

Cameron azt mondta, hogy az egykori szerkesztő neki is azt állította, nem tudott a lehallgatásokról, ő pedig adott neki "egy második esélyt" azzal, hogy felvette tanácsadónak. A botrány utóbbi heteinek fejleményei között szerepelt azonban az is, hogy kiderült, újságírók - például a Guardian főszerkesztője - már korábban figyelmeztették Cameron stábját, legyen óvatos Coulsonnal, lehetett róla ugyanis tudni, hogy szerkesztőként megbízást adott egy olyan magánnyomozónak, akit börtönre ítéltek, amiért úgy akart kompromittálni egy fiatal nőt, hogy kokaint helyez el nála. Amikor ez nyilvánosságra került, a miniszterelnök a múlt héten azzal védekezett a parlamentben, hogy a stábjának egyik tagja ugyan kapott ilyen figyelmeztetést, de személyesen hozzá ez nem jutott el.

Többször is magyarázkodásra kényszerült tehát David Cameron, de egyúttal láthatóan igyekszik élére állni a lehallgatási botrány által elindított vizsgálódási hullámnak. Ő maga jelentette be még július 8-án, hogy a hatósági nyomozás lezárultával egy független bíró is vizsgálni fogja a történteket, és hozzátette, hogy lesz egy második vizsgálat is, amelynek tárgya általánosságban a média szabályozása és kultúrája lesz. Cameron egyike volt azoknak is, akik felszólították a News of the Worldöt tulajdonló céget, hogy ejtsék a BSkyB műholdas televízió teljes felvásárlására vonatkozó terveiket. "Véleményem szerint ennek a vállalkozásnak nem felvásárlásokra és összeolvadásokra kellene koncentrálnia, hanem arra, hogy feltakarítsák a szemetet" - fogalmazott meglehetősen keményen Cameron a végül meghiúsult BSkyB-üzletről, amely súlyos érvágást jelentett a felvásárlásra régóta készülő cégnek.

Hosszú vendéglisták

Kérdés persze, hogy Cameron mennyire tud hiteles lenni a kemény rendcsináló szerepében, amikor ő maga is személyesen kötődik azokhoz, akik magas pozíciókat töltöttek be a felelősnek tartott cégnél. A News International nevű vállalat része Rupert Murdoch ausztrál üzletember és családja által irányított globális médiabirodalmának, és évtizedek óta komoly befolyással bír a brit politikára. Övék a legolvasottabb bulvárlap, a Sun, amelynek vasárnapi testvérújságja volt a News of the World, de hozzájuk tartoznak a komoly politikai lapokként számon tartott Times és Sunday Times is. A mostani botrány elemzésekor is gyakran elhangzik az a nehezen ellenőrizhető megállapítás, hogy Murdoch választásokat képes eldönteni Nagy-Britanniában, és még ha ez nem is teljesen igaz, attól az még tény, hogy a politikai elit mindig is igyekezett jó viszonyt kialakítani a médiavállalat vezetőivel.

Befolyásos emberek: Rupert Murdoch és Rebekah Brooks

Cameron például a kormányfői poszt tavaly májusi elfoglalása óta 26 alkalommal találkozott a Murdoch-csoport vezetőivel, köztük többször magával Rupert Murdochkal is. A miniszterelnöki hivatal által kiadott adatok szerint Cameron ugyan találkozott más médiacégek képviselőivel is, de közel sem ilyen gyakran. A News of the World korábbi szerkesztője, a hétvégén letartóztatott Rebekah Brooks volt például az egyetlen olyan vendég, aki kétszer is meghívást kapott a vidéki miniszterelnöki rezidenciára.

Ilyen összefonódások után érthető, hogy amikor a brit kormányfő a lehallgatási botrányhoz vezető politikai hibákról beszél, akkor mindig többes számban fogalmaz. "A politikai rendszerünk sok-sok éven át képtelen volt rendezni ezt a problémát, amely egyre súlyosabbá vált" - mondta például a múlt héten a parlamentben. Nem titkolja tehát, hogy magát is felelősnek tartja a gondokért, politikai túlélését pedig talán épp annak köszönheti majd, hogy valóban nemcsak ő volt az egyetlen, aki közel állt a Murdoch-birodalomhoz. Egyik elődje, Tony Blair is közismerten jó viszonyt ápolt Rupert Murdochkal, és amikor Cameron elment Rebekah Brooks tavalyi esküvőjére, akkor az előző kormányfő, a munkáspárti Gordon Brown is a vendégek között volt.