"Jó és stabil" - jellemezte július elején a hszincsiangi helyzetet a kínai külügyminisztérium egyik illetékese az Economist szerint, de úgy tűnik, elhamarkodottan nyilatkozott. A Kína távoli, nyugati térségében fekvő tartományban, ahol 2009-ben kétszáz áldozatot követelő véres zavargások voltak, továbbra is feszült a helyzet.
Kevesebb mint két héttel a kijelentés után a térség déli részén fekvő Hotanban fegyveresek támadtak egy rendőrőrsre, ahol megöltek egy őrt, túszokat ejtettek, és megpróbálták felgyújtani az épületet. A rendőrök 14 baltákkal, késekkel, Molotov-koktélokkal felszerelt zavargót lőttek le, az akciónak összesen 18 halálos áldozata volt a hivatalos kínai beszámoló szerint.
A terrorizmus árnya
Alig telt el újabb két hét, megint súlyos incidensek történtek. Az egykor a történelmi selyemút egyik fontos állomásának számító 350 ezres lakosú Kasgarban két hete szombaton több robbantás volt, illetve két támadó elrabolt egy teherautót, amellyel egy zsúfolt utcán sétáló gyalogosok - zömében han kínai nemzetiségűek - közé hajtottak. Hét ember vesztette életét, és közel harmincan megsebesültek. Egy napra rá egy csoport megtámadott egy kínai éttermet, megölte a tulajdonost és egy pincért, felgyújtotta a helyszínt, majd agyonvert négy járókelőt, és további tucatnyit megsebesített. A rendőrség több gyanúsítottat agyonlőtt, másokat letartóztattak. A városban sűrűn követik egymást a rendőrjárőrök, és éjszakai kijárási tilalmat is bevezettek.
Kína Pakisztánban kiképzett terroristák akcióinak nevezte a támadásokat. A rendőrőrs elfoglalóiról például azt állították, hogy vallási jelszavakkal díszített zászlókat tűztek ki az épületre, és vallási jelszavakat skandáltak. A kínai hatóságok a Kelet-Turkesztáni Muszlim Mozgalom nevű ujgur militáns szervezet tagjait vélik a támadások mögött, ám a térséggel foglalkozó kutatók szerint nem ilyen jellegű terrorizmusról van szó, és többen megkérdőjelezik, hogy a kérdéses szervezet egyáltalán működőképes-e még.
Helyi sérelmek
A Reuters által idézett kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a támadások jellege - elkövetésűk módja, a felhasznált eszközök - is arra utal, inkább hétköznapi emberek elkeseredett akcióiról lehet szó. Andrew Small, a German Marshall Fund nevű szervezet kutatója szerint az, hogy Kína az ujgur militánsokat teszi felelőssé, arra utal, hogy a felelősséget külföldiek nyakába varrják, elterelve a figyelmet a valós helyi problémákról.
Hotanban például erős volt a felháborodás, amiért a 2009-es ürümcsi zavargások évfordulóján sok fiatal ujgurt tartóztattak le a hatóságok jogtalanul, és megtiltották, hogy a nők fejkendőt viseljenek. Kasgarban a történelmi városközpontban álló hagyományos vályog- és téglaotthonaik felszámolása dühíti a város kétszázezres ujgur lakosságát, akiknek zöme az óvárosban él. A hatóságok szerint a házak nem földrengésbiztosak, és nem higiénikusak. A helyiek azonban úgy vélik, a hatóságok valójában a közösségeiket akarják felbomlasztani azzal, hogy otthonaikat a fejlődés jelszavával lerombolják, és új, zömében városszéli blokkházakba költöztetik őket.
A Kína területének egy hatodát kitevő, szénhidrogén-lelőhelyekben gazdag, Közép-Ázsiához közel fekvő tartományban mély feszültség húzódik az egyre több kínai han nemzetiségű betelepülő és a muszlim ujgur őslakosok között is.
Elözönlik
A feszültség egészen a 18. századig vezethető vissza, de a viszony igazán az utóbbi évtizedekben romlott meg elsősorban a kínai kormány intézkedései miatt. Ezek közé sorolható, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni harc jegyében elnyomták az ujgurok politikai aktivitását, illetve a térségben nyaktörő sebességű, és egyre több kínai nemzetiségű betelepülőt vonzó fejlesztésekbe kezdtek. Egy kormányhoz közel álló kínai lap például azt javasolta, hogy kedvező letelepülési feltételekkel csábítsanak Kasgarba Kína más részeiről származó katonákat, és a helyi főiskolát alakítsák egyetemmé, ahol a távoli, keleti parti diákoknak támogatott helyeket biztosítanak
A kasgari nagymecset
Sok ujgur panaszkodik arra, hogy a han kínaiak elveszik a munkájukat, de érzékeny kérdés a vallásgyakorlás is. Az erős muszlim hagyományokkal és kötődéssel rendelkező Hszincsiangban (Kasgar például földrajzilag is közelebb fekszik Bagdadhoz, mint Pekinghez) 18 éven aluli gyermekek és párttagok be sem mehetnek a mecsetekbe.
Nem csak az ujgurok lakta területeken tapintható a feszültség. A kínai északi részén fekvő Belső-Mongóliában is erőszakba torkolló tiltakozásokra volt példa idén. Ezeket az őslakos pásztorok, illetve a betelepülő kínaiak által irányított vállalkozások - elsősorban külszíni fejtéssel foglalkozó bányatársaságok - közötti feszültségek gerjesztették.
Volt foganatja
Májusban az utóbbi évek legsúlyosabb zavargásai törtek ki a térségben, ki kellett vezényelni a katonaságot, a hatóságok bezáratták az iskolákat és egyetemeket is. A zavargásokat az váltotta ki, hogy egy bányacég egyik sofőrje szándékosan elgázolt egy pásztort. A tiltakozók többek között saját jogaik és hagyományaik tiszteletben tartását, illetve a térség környezeti állapotának megőrzését követelték. Júliusban pedig az után voltak feszült tiltakozások, hogy egy kínai üzletasszony megbízására bulldózerekkel és autókkal mongol pásztorok állatait mészárolták le egy vitatott tulajdonú földterületen. A Kína legjelentősebb széntermelőjének számító térségben is feszültségeket okoz a betelepülés. Az autonóm státuszú terület hatmilliós mongol népessége már csak az összlakosság 30 százalékát teszi ki.
Kasgari utcakép
A tiltakozásoknak azonban itt volt némi eredményre. A kommunista párt korrupciós vádak miatt tavaly leváltott térségbeli alelnökét kizárták a pártból, és kötelezték a bányatársaságokat, hogy munkaadóként biztosítsanak előnyt azoknak az őslakosoknak, akiknek a földjeit érintik a külszíni fejtések.
Mint az indiánok
Noha a hivatalos kínai álláspont szerint a feszültségeket elsősorban határon túli elemek gerjesztik, Brahma Chellaney indiai stratégiakutató, külügyi tanácsadó szerint valójában saját, a helyi őslakosokat kulturális identitásuktól, nyelvüktől, illetve lakóhelyük ásványkincseinek jövedelmétől megfosztó politikájának issza a levét a kínai vezetés. Chellaney szerint öt kulcsfontosságú eleme van ennek a politikának: az etnikai határok átrajzolása, az adott térség demográfiai elöntése han nemzetiségű bevándorlókkal, a történelem átírása, hogy igazolják a kínai fennhatóságot, a kulturális egyneműség erőltetése, amellyel elmossák a helyi öntudatot, és a politikai elnyomás fenntartása.
Az indiai kutató szerint a Kínában élő jelentősebb kisebbségeknek - az ujguroknak, a mongoloknak vagy épp a tibetieknek - két választási lehetőségük van: vagy harcolnak jogaikért, vagy fennáll a kockázata, hogy olyan sorsa jutnak, mint annak idején az őslakos indiánok Észak-Amerikában.