Egy tizenegy éves aacheni fiú a rendőrség segélyvonalát hívta, azt állítva, hogy anyja "kényszermunkára" kötelezte azzal, hogy megkérte: szedje össze maga után a szétdobált papírokat. Az anya elmondta a rendőröknek, hogy fia már hetek óta rendőrséggel fenyegeti őt, miután már többször is panaszkodott rá, hogy házimunkát kell végeznie a nyári szünetben. A beszélgetés nyomatott formában megjelent a helyi újságban:
Rendőrség: Halló, itt rendőrségi segélyvonal!
Gyerek (neve Leon, feszült hangon): Halló! Az anyám kényszermunkát csináltat velem.
Rendőr: Mit csináltat veled az anyád?
Gyerek: Kényszermunkát!
Rendőr: Na ezt egy kicsit jobban el kell magyaráznod! Hány éves is vagy?
Gyerek: Tizenegy. Egész nap dolgoztat.
Rendőr: Mit kell csinálnod? Meséld el!
Gyerek: Itt kell takarítanom, le kell takarítanom a teraszt... Csak takarítok itt, egész nap! Semmi szabadidőm nem maradt!
Rendőr: Tudod te egyáltalán, mi az a kényszermunka?
Gyerek: Ööö, iiigen...
Rendőr: Anyukád hol van?
Gyerek (teljesen elbátortalanodva): Itt áll mellettem.
Rendőr: Akkor add csak ide!
Gyerek: ...jó...
Anyuka: Jó napot! Ne haragudjon, de hetek óta csinálja ezt velem, hogy ez kényszermunka és hogy fel akarja hívni a rendőrséget. Most, amikor fel kellett volna vennie néhány papírfecnit a padlóról, fel akarta hívni Önöket, amit aztán meg is tett. Egész nap csak játszik. És amikor el kéne pakolnia, amit széthordott, az neki már kényszermunka! Mondom magamnak, hagyd csak, hadd hívja fel egyszer tényleg a rendőröket.