Kadhafi diktátor, de "nem szörnyeteg"

Csak saját hatalma érdekli Moammer Kadhafi líbiai vezetőt, amiért sok kegyetlenségre képes, de nem olyan szörnyeteg, mint amilyennek a lázadók beállítják - mondta az [origo]-nak adott interjúban Dorothea Auer, aki évekig dolgozott Líbiában osztrák nagykövetként és így jól ismeri az országot. Auer szerint hagyni kell vitatkozni a líbiaiakat, és úgy tudja legjobban meggátolni Európa, hogy az olajtartalékokban gazdag ország szélsőségesek uralma alá kerüljön, ha hosszú elmélkedés helyett gyorsan segít talpra állítani a születőben lévő országot.

Közös külképviselet-vezetői értekezletet tartott múlt héten szerdán Pannonhalmán a magyar és az osztrák külügyminiszter, hogy együtt beszéljék meg az előttük álló külpolitikai kihívásokat. A diplomatáknak Martonyi János és Michael Spindelegger mellett Franco Frattini olasz külügyminiszter is előadást tartott Közép-Európa jövőjéről, a pénzügyi válság leküzdéséről és a Nyugat-Balkán sorsáról. Egy téma minden felszólalásban visszatért: az arab forradalmak és Líbia jövője.

Az osztrák külügyminiszter azt mondta, nem szabad hagyni, hogy az arab világ reformja kudarcot valljon, mert Európa biztonsága is ettől függ. Frattini azt mondta, segítséget és útmutatást kell nyújtani Líbiának, mert "túl nagy a kockázat", és a szélsőségesek megpróbálják majd kitölteni a hatalmi vákuumot. Amikor a miniszterek befejezték a felszólalásokat, egy rikító zöld ruhát viselő nő kért szót, és az aggódást megköszönve rákérdezett a lényegre: "Pontosan mivel és hogyan fogják az EU országai segíteni Líbiát?" Ő volt Ausztria Tripoliba akkreditált nagykövete, Dorothea Auer, aki évekig élt Líbiában, jól ismeri a líbiai politka főszereplőit és a Líbiára váró nehéz időket. A konferencia szünetében adott interjút az [origo]-nak.

Moammer Kadhafi líbiai vezetőt egyre inkább szörnyetegként festik le a felkelők, legutóbb már azzal is vádolták, hogy megerőszakolta női testőreit. Ön milyen embernek ismerte?
- Utoljára novemberben láttam egy uniós gyűlésen, Tripoliban. Nem hiszem, hogy nőket erőszakolt volna meg; az lehet, hogy viszonya volt néhány női testőrével, de az a gárda tényleg nagyon hűséges volt hozzá, azok a nők rajongtak érte. Nem volt szörnyeteg, de az tény, hogy ő felelt az elnyomásért Líbiában.

Egyetlen dolog érdekelte, az, hogy mindenáron megtartsa a hatalmát. Ehhez nagyon komoly nemzetbiztonsági szolgálatokat épített fel, amelyek tényleg biztonságossá tették Líbiát. Én nagykövetként korábban szabadon bejártam Líbia minden zegzugát, és végig biztonságban éreztem magam. A legfrissebb hírek szerint ugyanakkor például 50 ezer ember tűnt el Tripoliban a felkelés kezdete óta. Kadhafi nem törődött az áldozatokkal, csak azzal, hogy biztonságban tudja a hatalmát.

Tripoliban az elmúlt hónapokban evakuálták az összes európai nagykövetséget, és egy ideje már csak a magyar külképviselet működik. Ön mikor és hogyan hagyta el Líbiát?
- Február 25-én evakuáltuk a nagykövetséget, a teljes személyzet elmenekült, csak a líbiai tolmácsunk maradt ott, hogy gondját viselje az épületnek. Minden érzékeny adatot magunkkal kellett hoznunk, a számítógépeket, az adathordozókat is kimenekítettük, így most még telefon sincs a nagykövetségen. A Tripoliban maradt tolmáccsal azóta is napi kapcsolatban állok: azt mondja, hogy még megvan a nagykövetségem. Igaz, állítólag néhány rabló betört, és elvitt pár berendezési tárgyat, de ez állítólag normális most: az emberek kirabolják az üresen álló külföldi épületeket. Úgy hallottam, hogy magyar diplomaták rezidenciájára is betörtek.

Most, hogy a felkelők elfoglalták Tripolit, tervezi már a visszatérést?
- Szerintem hetek kérdése, hogy visszamehessünk Líbiába. Eddig Dzserba szigetéről, egy a líbiai határhoz közel található tunéziai szigeten állomásoztam, onnan megyek majd vissza. Az első hetekre várhatóan az osztrák belügyminisztérium küld embereket a védelmemre, aztán majd meglátjuk, milyen a helyzet. Az biztos, hogy fizikailag újra kell indítani az egész nagykövetséget, újra össze kell szerelni a számítógépes rendszereket és a többit. Nem lesz könnyű munka.

Mi lesz az első dolga, ha munkába áll? Mire van a legnagyobb szüksége a líbiai népnek?
- Ezt az átmeneti líbiai kormánytól fogjuk majd megtudni, ők fogják elmondani, hogy mit akarnak. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy biztosítsuk őket a támogatásukról, és egyértelművé tegyük, hogy a líbiai vagyon a líbiai nemzet tulajdonában marad. Fontos, hogy újra helyreállítsák a biztonságot a városokban, a rendőrök megtartható részéből újraszervezzék a rendőrséget. De a legfontosabb, amit a külügyminisztereknek is, mondtam, hogy Európának gyorsan kell cselekednie, nem elég, ha csak hosszadalmas tárgyalások után küldünk segítséget.

Hogy gyorsan működőképes rendőrség álljon fel Líbiában, ahhoz szükség van a régi rendőrökre. Át szabad menteni a régi, diktatórikus rendszer elemeit, szervezeteit?
- A Kelet-Európai országok sem dobtak ki mindent a rendszerváltás után. Ha jól tudom, Szlovákiának például 17 évbe került, hogy felállítson egy olyan kormányt, amelyben egyetlen korábbi kommunista sem volt. Minden új rendszernek szüksége van azokra a szakértőkre, akiknek nem tapad vér a kezéhez, noha korábban is szerepet vállaltak a régi rendszerben. És nekünk is tanulnunk kell az Irakban elkövetett hibákból, hiszen az a példa megmutatta, hogy nem szabad teljesen fölszámolni egy államszervezetet. Líbiában még így, a megmenthető intézmények megtartásával sem lesz könnyű felépíteni egy demokráciát, hiszen ebben az országban például sosem voltak szabad választások.

Sok nemzetközi elemző mondja, hogy a törzsekből álló líbiai felkelőket csupán a Moammer Kadhafi elleni lázadás kovácsolja össze, és ha megszűnik ez a közös ellenség, elkezdődnek majd a belső ellentétek. Valósnak látja ezt a veszélyt?
- Igen, a pártosodás, a belső ellentétek valóban veszélyt jelentenek Líbiára, de ezt szerintem a felkelők vezetői is nagyon jól tudják, és ezért oda fognak rá figyelni. Nagyon sok múlik majd azon, hogy milyen átmeneti kormányt állítanak fel: ideális esetben minden csoport, minden líbiai törzs képviselve lesz benne. De nem szabad elvitatni a jogot a líbiaiaktól, hogy legyenek belső vitáik és véleménykülönbségeik, ez egy demokráciában teljesen normális. Fontos, hogy hagyjuk őket egyet nem érteni, vitatkozni is.

A Kadhafi-rezsim bukása előtt azzal is fenyegetőzött, hogy ha a lázadók megdöntik a központi hatalmat, akkor a szélsőségesek és a terroristák kezébe kerülhet az ország. Ott vannak a szélsőségesek a lázadók soraiban?
- Erre én is rákérdeztem Bengáziban, mert valóban tény, hogy vannak szélsőségesek, szalafisták és mások, főleg a keleti országrészben. Ezt a tényt nem szabad elbagatellizálni. A felkelők ugyanakkor azt állítják, hogy ez csak egy kis csoport, és a többség elzárkózik tőlük. Szerintem figyelnek a veszélyre. Nyilván lesznek iszlám mozgalmak az új Líbiában, hisz ez egy muszlim ország, de reményeim szerint ezek mérsékeltek lesznek.

Franco Frattini olasz külügyminiszter ma arról beszélt, hogy egy jó kormány létrehozása mellett a munkahelyteremtés lesz a legfontosabb Líbiában, ha ugyanis a fiatalok azt látják, hogy a forradalom ellenére nincs munkájuk, akkor csalódottak lesznek, és a szélsőségesek felé fordulnak. A munkahelyekhez viszont Frattini szerint pénz kell, egy új "Marshall-terv".
- Líbia sokban különbözik Egyiptomtól és Tunéziától, ugyanis csupán a 6,5 millió ember lakja, és hatalmas olajkincse van. Ha itt beindul az olajtermelés, akkor egyike lesz a leggazdagabb országoknak: ha bölcsen használják fel a bevételeiket, lesz pénzük, hogy felépítsék az országot. Amire inkább szükségük van, az a tanácsadás és a képzés, amit Frattini külügyminiszter szintén említett a beszédében. A mérsékelt vezetők Európa felé fordulnak, nagyon nyitottak, és tőlem is többen kérdezték már, hogy Közép-Európában hogyan zajlott az átmenet a kommunizmusból a mostani állapotba. Most a mi hozzáállásunkon múlik minden, konstruktív tanácsokat kell adni, és nem szabad kioktatóan viselkedni. Olaszországgal például eddig is szoros kapcsolatban állt Líbia, és Európa végre valódi képzéseket tud ajánlani a líbiai népnek, mert a tehetséges líbiaiak is hozzájutnak majd, nem csak azok, akik valamelyik fejes családtagjaként kerültek oda.

A siker persze nem csak Európán múlik, hanem a felkelők vezetőin is. Őket mennyire ismeri?
- Napi kapcsolatban vagyok Tripolival és Bengázival is, több vezetővel is rendszeresen beszélek az átmeneti nemzeti tanácsból, ismerem Musztafa Adbdul Dzsalilt és Mahmúd Dzsibrilt is [előbbi az átmeneti tanács elnöke, utóbbi a felkelők második számú vezetője].Dzsibrilt nagyon értelmes embernek ismertem meg, korábban több arab országban volt gazdasági tanácsadó. Jól mutatja az értékrendjét, hogy már Tripoli elfoglalásának első napján felszólította a felkelőket, hogy ne fosztogassanak, és ne akarjanak bosszút állni senkin. Nekik is köszönhető, hogy [az átmenet] sokkal könnyebben ment, mint amitől tartottunk.

A magyar nagykövet újból Tripoliban van
A líbiai polgárháború kirobbanása után az akkor soros EU-elnökséget betöltő Magyarország nagykövetsége maradt az egyetlen, amely nem függesztette fel a működését Tripoliban. Marton Béla nagykövet néhány munkatársával az EU-országok mellett az USA, Kanada és több más állam képviseletét is ellátta a nehéz hónapokban, amit több uniós vezető is nagyra értékelt. Az [origo] szeretett volna interjút készíteni a magyar nagykövettel is, aki nemrég rövid időre visszatért Magyarországra, a Külügyminisztérium szerint azonban a nagykövet egyelőre nem kívánt nyilatkozni. Martonyi János külügyminiszter szerdán közölte, hogy Marton Béla pár napja Tunézián keresztül visszatért Tripoliba, és ismét munkába állt.