"A pilótafülke nem válaszol. Valakit megkéseltek a business osztályon, és szerintem könnygázt is fújtak, nem tudunk lélegezni. Nem tudom, azt hiszem, eltérítettek minket" - jelentette az American Airlines Boston-Los Angeles járatán dolgozó kínai származású légiutas-kísérő a légitársaság foglalási osztályának. A 45 éves Betty Ongnak ez lett volna az utolsó repülése Hawaiira tervezett szabadsága előtt, de már soha nem érkezett meg.
Az eset 2001. szeptember 11-én reggel 8 óra 19 perckor történt, és az amerikai hatóságok ennek a hívásnak köszönhetően értesültek először arról a terrorakcióról, amelynek végén bő egy órán belül két eltérített repülőgép beleütközött a World Trade Center ikertornyaiba, valamint egy harmadik a Pentagonba. Az al-Kaida terrorszervezet egy negyedik gépet is eltérített, de az utasok ellenállása miatt az nem érte el washingtoni célpontját, és lezuhant egy pennsylvaniai mezőn. A terrorakció miatt körülbelül háromezer ember vesztette életét, és a hidegháború vége óta máig az egyik legnagyobb hatású történelemformáló eseménynek számít.
Az Egyesült Államokat sokkoló terrortámadás tizedik évfordulójához érve a New Jersey-i Rutgers Egyetem hozta nyilvánosságra a Betty Ong hívásáról készült hangfelvételt, és emellett további 113-at, amelyek többek között légiirányítók, vadászpilóták és katonák beszélgetéseit tartalmazzák a terrorakció alatt. A felvételek alapján részletes kép bontakozik ki arról, hogyan reagáltak az amerikai hatóságok a támadás első gyanús jeleire, és milyen lépéseken keresztül jutottak el addig, hogy vadászgépeket vessenek be a repülők tervezett megsemmisítésére. Az anyagot elsőként a New York Times dolgozta fel, a hangfelvételek kivonatát, és leírt változatát itt találja meg.
A hangfelvételek közül mindössze kettőt nem hoztak nyilvánosságra. Az egyik a Pennsylvaniában lezuhant gép pilótafülkéjében készült, amelyet az áldozatok hozzátartozóinak kérésére nem hoztak nyilvánosságra, a másik pedig egy beszélgetés Dick Cheney és Donald Rumsfeld védelmi miniszter között.
"Kerítsen elő valakit, aki parancsot adhat a légierőnek"
Bár Betty Ong hangja a beszélgetés alatt végig nyugodtnak tűnt, zavartságát jelezhette, hogy amikor először jelentett az eltérítésről, eltévesztette repülőgépe járatszámát. A meglepett diszpécsernek többször is elmondta, hogy mi történt, végül az American Airlines vészhelyzet-vonalán jelentették az eltérítést. Ekkor még inkább a megkéselt emberek miatt aggódtak, mintsem a gépeltérítés miatt. Öt perccel Betty Ong hívása után a bostoni légiirányítók elérték a gépet eltérítők egyikét, Mohammed Attát.
"Van néhány repülőnk. Csak maradjatok nyugodtak, és minden renden lesz. Visszatérünk a repülőtérre. Ha bárki bármit tesz, akkor baja lesz neki és repülőgépnek is" - üzente Atta, majd megszakadt a vonal. A légvédelmet 8 óra 37 perckor értesítette először egy légiirányító. "Gond van, mert eltérítettek egy gépet, amely New York felé tart. Szükségünk van rátok, szükségünk van arra, hogy felmenjen pár F-16-os vagy valami más, és kisegítsen minket" - mondta a légiirányító. Miután a hívást fogadó tiszthelyettes meggyőződött arról, hogy ez nem teszt, így riasztotta társait: "Hé, hé, hé, hé, hé, hé, hé, komolyan [zavaros szöveg]".
Három perccel a beérkezett hívás után a tiszthelyettes parancsot adott arra, hogy szálljon fel két vadászgép, annak ellenére, hogy ehhez nem kapta meg a védelmi minisztériumtól szükséges engedélyét. Azt azonban nem tudták, hogy a vadászgépeket hova kell küldeni, mert az eltérített utasszállító jeladóját kikapcsolták. Néhány perccel később, 8 óra 47 perckor azonban a repülőgép becsapódott a WTC északi tornyába.
.
A következő hangfelvétel negyedórával később készült, amikor már tudomást szereztek arról, hogy egy másik gépet is eltérítettek. A hangfelvétel szerint a New York-i repülési szövetségi hivatal lépett kapcsolatba a központi parancsnoksággal, és sürgeti, hogy azonnal kerítsenek valakit, aki parancsot adhat a légierőnek, hogy felszálljanak. "Rengeteg dolog történik, fokozódik a helyzet, és szükségünk van a hadsereg beavatkozására [...] Csak kerítsen elő valakit, aki parancsot adhat a légierőnek, most" - mondta a hivatalnok.
Összekeverték a járatokat
Két perccel később a másik repülőgép is becsapódott a WTC déli toronyba. A légiirányítók szeme láttára. Rádióbeszélgetésükről az alábbi hangfelvétel készült:
- "Látod azt a fickót, amelyik közeledik az épület felé?
- Igen, nagyon gyorsan közeledik.
[...]
- Ez milyen típusú repülőgép lehet?
- Nem tudom, adj egy percet.
- A másik is nekiment az épületnek. Hú. Hú. Egy másik is keményen nekiment. Egy másik is nekiment a World Trade-nek.
- Az egész épület szétesik.
- Úristen!
- Rendben, úgy néz ki, elég elfoglaltak lesztek, srácok."
A felvételek között olyan is található, ahol éppen a légiirányító bejelentkezésekor vesznek a birtokukba egy repülőgépet a terroristák. Ez már a negyedik gép - amely lezuhant Pennsylvaniában -, és a hangfelvételen csak üvöltözés hallatszik. Ekkor már 9 óra 28 van, és a légiirányítók tudomása szerint ekkor még két eltérített gép volt a levegőben (a lezuhant mellett a később a Pentagonba becsapódó). Egy ekkor indított hívás szerint, amely a légierő különböző munkatársai között zajlott le, a légierő ekkor nem is volt biztos abban, hogy az amerikai kormánynak tudomása van a gépeltérítésekről.
Az egyik nő felnevetve mondta, hogy "nem tudom, de az elnököt is értesíteni kellene arról, ami van". Később munkatársa ezt mondta: "Látjátok, Boston [légiirányítása] az egyetlen, amelyik megfelelően tájékoztat a rohadt részletekről". A légiirányítók zavartságára jellemző, hogy másfél órával azután, hogy az American Airlines 11-es számú járata nekiment a WTC egyik tornyának, egy washingtoni légiirányító többször is kijelentette a tájékozódni kívánó a légierő egyik munkatárásnak, hogy nem ez gép ment neki az épületnek, hanem Washington felé tart. Emellett összekeverték egy másik repülőgép útvonalát is.
Öt perccel a beszélgetés után azonban egy másik járat, az American 77-es járatszámú gépe csapódott be a washingtoni Pentagonba. A negyedik gép mintegy húsz perccel később, 10 óra 7 perckor zuhant le Pennsylvaniában. A légierő gépei a levegőben cirkáltak, és a New York-i, valamint a washingtoni becsapódások után többször is átirányították őket. Bár a vadászgépek az elrabolt utasszállítókat sem találták, a hangfelvételek alapján abban sem voltak biztosak, hogy használhatnak-e fegyvereket.
Miután a később Pennsylvaniában lezuhant gépről kiderült, hogy bomba van rajta, a pilóták tűzparancsot kértek 10 óra 9 perckor (azt nem tudták, hogy már lezuhant a gép), amelyet végül nem kaptak meg. 10 óra 32 perckor azonban, több mint két órával az első és fél órával az utolsó gép lecsapódása után, Dick Cheney akkori alelnök megadta a tüzelési engedélyt az utasszállító gépekre.