Az ifjú puccsistától a legkitartóbb diktátorig - ki volt Moammer Kadhafi?

Afrika leghosszabb ideje hatalomban lévő diktátora volt Moammer Kadhafi líbiai vezető, akit a lázadó fegyveresek csütörtökön megöltek Szirt városánál. Kadhafi közellenségből lett újra a világ visszafogadott üzlettársa és partnere, de az arab tavasz forrongásait ő sem tudta erővel elfojtani.

A líbiai lázadók szerint csütörtökön megölték Moammer Kadhafit, az ország korábbi vezetőjét. Kadhafi egyes halálhírét megerősítette a labiai miniszterelnök is, holttestéről több videó és fénykép is felkerült az internetre (erről itt olvashat részletesen). Az utolsó hozzá hű város, Szirt elestével így pont a líbiai diktátor 42 éves uralmának végére.

Moammer Kadhafi 1969-ben, 27 évesen került Líbia élére, így a mostani polgárháború kirobbanása idején már Afrika leghosszabb ideje hatalmon lévő vezetője volt. Fiatalon az egyiptomi elnök, Gamal Abden-Nasszer inspirálta, amikor vértelen katonai puccsal elűzte a líbiai királyt, és nekilátott saját rendszerének kiépítéséhez. Országában egy általa kidolgozott államformát vezetett be, Líbia "arab szocialista népi nagy dzsamahirija" lett, amelynek alapjait Kadhafi híres Zöld könyvében dolgozta ki.

Kadhafi az arab viseletet is szerette

Kadhafi szerette magát filozofikus vezetőnek bemutatni, Zöld könyvét az országban valóságos bibliaként tartották számon. A benne kidolgozott ideológia szerint Líbiában a hatalom a helyi népi tanácsok, gyűlések kezében volt, ezáltal az iszlámot és a törzsi hagyományokat ötvöző "közvetlen demokrácia jött létre. A valóságban azonban Kadhafi diktatórikus rendőrállamot épített ki, amelyben semmilyen demokratikus intézményrendszer nem tudott meggyökerezni, és a Foreign Policy szerint Líbia a világ egyik legdiktatórikusabb államává vált. Ezt Kadhafi soha nem ismerte el, és uralmának utolsó hónapjaiban is kitartott amellett, hogy az ő kezében semmilyen hatalom nem összpontosul.

Elszigetelődés és visszatérés

Kadhafi rezsimje már az 1970-es években teljesen elszigetelődött, mivel a líbiai vezető különböző terrorszervezeteket támogatott, és köze volt számos Európában elkövetett támadáshoz. A vádak szerint ő bízta meg azt a merénylőt is, aki 1988-ban Skócia felett felrobbantott egy amerikai utasszállító gépet. A terroristákhoz fűződő állítólagos viszonya miatt 1986-ban az Egyesült Államok légicsapásokkal is sújtotta országát.

Kadhafi az ezredforduló után mégis képes volt megbékülni az európai országokkal, miután több milliárd dolláros kártérítést ajánlott a lockerbie-i merénylet áldozatainak hozzátartozói számára, és ígéretet tett, hogy leállítja a tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére irányuló programját is. A diktátor visszafogadása mellett szólt az is, hogy országa jelentős olajkészletekkel rendelkezett, és az európai országok olajcégei busás üzleteket köthettek Líbiában az elszigeteltség megszűnése után. Az elmúlt évtizedben különösen szoros barátságot ápolt Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel (erről itt talál részleteket).

Arab egység és magamutogató cifraság

Kadhafi Líbia vezetőjeként arab nacionalista politikát folytatott, és többször tett sikertelen kísérletet az arab országok egyesítésére. Az 1990-es években Afrikai Egyesült Államok néven akarta egyesíteni kontinensét, később pedig az Afrikai Unió soros elnökeként valóságos afrikai császárként ünnepeltette magát.

Rikító egyenruhákat hordott

Kadhafi mindig is magamutogató és szeszélyes vezetőként mutatkozott a külvilág előtt, feltűnősködése többek között színházi jelmeznek beillő, csillogó egyenruháiban is testet öltött. A tavaly nyilvánosságra hozott WikiLeaks-akták szerint közvetlen környezete is hóbortos, exhibicionista embernek tartotta, akinek különleges igényeit szolgák és segédek hada próbálta kielégíteni. Több ország vezetésének okozott fejtörést azzal, hogy külföldi látogatásai során berber sátrát is magával vitte, és azt szállásának környékén akarta felállíttatni.

Kadhafi az arab tavasz forrongásainak kezdetén külföldi ügynökök zavarkeltésének és a fiatalok megtévesztésének nevezte a felkeléseket. Amikor Líbiában is megkezdődtek a felkelések, katonai erővel próbálta leverni a lázadókat, és beszédeiben még akkor is saját győzelmét hirdette, amikor már egyértelműen vesztésre állt a polgárháborúban. A főváros, Tripoli eleste óta sok spekuláció jelent meg arról, hogy külföldre menekülhetett, de Kadhafi és környezete végig kitartott amellett, hogy nem hagyja el az országot, és ha kell, mártírhalált hal Líbiában.